Hazai szereplések

VII. A hazai fellépések krónikája 1984 és 1994 között.

A Vasas Kórus tíz év alatt száznál több, kiemelésre érdemes, reprezentatív fellépésen találkozott itthoni közönségével. Terjedelmi megfontolásból azonban ennek csak a töredéke kaphatott helyet jubileumi beszámolónkban. Úgy véljük, ennyi is alkalmas arra, hogy hiteles képet fessen a kórus nyilvános szerepléseinek változatosságáról, gazdag repertoárjának értékeiről, közönsége sokrétűségéről (a vasas szakmunkás­tanulóktól a vasas nyugdíjasokig) és arról a különleges képességről, amellyel a Vasas Kórus mindig méltó zenei köntösbe tudta öltöztetni az eseményt, amelyen közremű­ködőnek felkérték.

 1985. A fesztiváldíjas művészeti csoportok országos szemléjén maga a kórus is jutalmazottként lépett fel.

 1985. Jászberény, a Vasas Dalosünnepek helyi záróhangversenye. A Vasas Kórus Kodály: Zrínyiszózat-át mutatta be, szólót énekelt Dr. Meláth Ottó.

 1986. A Liszt Ferencről elnevezett Országos Vasas Dalosünnepség záróhangversenyét ezúttal a Kongresszusi Központban rendezték meg. Zenei szenzációja Liszt: Koronázási miséje volt, amelyet - Vass Lajos vezényletével - a vasas kórusok egyesített vegyeskara adott elő, neves szólóművészek közreműködésével „A nagylélegzetű, Liszt egyházi művészetének teljes fegyverzetében pompázó alkotás (melyből a Rákóczi-nóta egyik-másik motívumát is kihallhattuk) Vass Lajos keze alatt úgy szólalt meg, hogy hivatásos együttesnek sem vált volna szégyenére", - írta méltatásában juhász Frigyes (Magyar Hírlap, 1986. december 11.).

 1986. A Magyar Rádió „Kóruspódium"-sorozatának keretében ezúttal Kodály: Zrínyi szózata hangzott el a rádió 6-os stúdiójából, egyenes adásban. Vezényelt Vass Lajos.

 1987. Kodály Zoltán halálának 20. évfordulóján a Magyar Kodály Társaság által a Régi Zeneakadémián rendezett megemlékezésen a Vasas Kórus a mester két nagy művét, a jézus és a kufárok-at, valamint a Zrínyi szózat-át énekelte.

 1987. A vasas énekkarok nagy eseménye volt a Tavaszi Fesztivál. keretében, a Kongresszusi Központban közösen megszólaltatott nagyformátumú mű: Carl Orff: Carmina burana-jának az előadása. A bemutató előzménye: A mű egy héttel korábban Esztergomban, a vasasok rendezvényén is elhangzott már. A nagy sikernek bizonyára része volt benne, hogy a produkciót a Tavaszi Fesztivál központi rendezvényén is megismételhették. Várnai Péter szerint: (Magyar Hírlap, 1987. április

2.) „Vass Lajos elsöprő, lendületes és pontos vezénylésének köszönhetően... az Orff­mű teljesen profi módon, rengeteg színnel, ritmikus extasissal szólalt meg. Igen jók voltak a szólisták is: Kiss Varga Marianne, Keönch Boldizsár és Póka Balázs."

 1988. A kórus megismételte korábbi sikeres közös fellépését a Veres Pálné gimnázium igen jó nevű ifjúsági együttesével. Akkor Kodály születésének, most halálának évfordulója szolgáltatta az apropót az összefogásra. Mindkettő a régi zeneakadémián, a Magyar Kodály Társaság rendezésében zajlott le. Az ide illő Kodály-művek sorát a közösen előadott: Liszt Ferenchez zárta, amely nagy tetszést aratott.

 Az év második felében a Vasasok Székháza két fontos esemény színhelye volt. Az egyik a vasas kórusok részvétele az „Éneklő Magyarország" Szemléjének záróhangver­senyén. Ezen a kórusok közös előadásában hangzott el két jelentős mű, Bárdos: Zrínyi harmadik éneke és Kodály: Zrínyi szózata. A másik eseményen a Vasas Kórus megalakulásának 85. évfordulóját ünnepelték. Ezen a kórus Schütz: 100. zsoltárát és Kodály két remekét: a Székely keservest és a Mátrai képek-et énekelte.

 1989. Hasznosnak és hatásosnak bizonyult, hogy a kórus a holland-német hangver­senykörútja előtt a magukkal vitt repertoárjukat a hazai közönség előtt is elénekelte. Schütz, Kodály, Kocsár, Szokolay és Vass Lajos művei követték egymást a pódiumon. Odakint, az egyes fellépéseken ebből a választékból állították össze a műsorukat, a helyszínt is figyelembe véve (székesegyház, illetve Stadhalle).

 Ebben az évben is futotta a kórus erejéből egy nagyformátumú mű felújítására: Rossini: Stabat mater-ét, amelyet 1985-ben már két alkalommal is előadtak (a Budavári Palotában és a Vasas Székházban a vasas nyugdíjasoknak). Ám azóta csak a siker emléke maradt meg, a felújításához már alapos felkészülésre volt szükség. A Kongresszusi Központ nagytermében, 14 vasas kórus gálahangversenyének megkoronázásaképpen, a Vasas Kórus egyéni produkciójaként hangzott el a mű. A siker ezúttal sem maradt el.

 Ugyanez év második felében Bárdos Lajos születésének 90. évfordulója kínálta az alkalmat a kórusnak, hogy a szeretve tisztelt mester emléke előtt méltó módon tisztelegjen. A színhely a Nemzeti Galéria aulája volt. Műsorukon két Bárdos mű, Zrínyi harmadik éneke és a Régi táncdal, valamint három Kodály-mű, az Ének Szent István királyhoz, a jézus és a kufárok és a Székely keserves szerepelt.

 1990. Mátyás király halálának 500. évfordulóján Vass Lajos kórusa - úgy tűnik - az egész magyar zenei élet egyik legkimagaslóbb teljesítményét nyújtotta, amikor a Diósgyőri várban, a Miskolci nyár keretében Vass Lajos: Mathias Rex-című

oratóriumát mutatta be. Egy hónappal később a fővárosban, kitűnő akusztikai körülmények között, a Mátyás templomban ismételték meg az új Vass-mű előadását, Tardy László orgonajátékával és neves szólisták közreműködésével.

 Ebben az évben egy másik jeles évforduló: Csajkovszkij születésének 150. jubileumi éve kínált alkalmat a kórusnak az emlékezésre, méghozzá nem a kórusok szokványos módján: Több zenei fórumon is nagy sikerrel mutatták be az orosz mester Hópely­hecske-című meseoperájának kórusrészleteit. Előbb a rádió 6-os stúdiójából élőben sugárzott műsorban, majd a Vasas Székházban, s végül a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott hangversenyen. Az utóbbin a műsor zárószámaként Kodály: Mátrai képek-című kórusfreskója hangzott el.

 1991. Az év tavaszán a Vasas Székházban szlovákiai testvérkórusukkal, a Magyar Tanítók Központi énekkarával közös műsort adtak közönségüknek. A programban mindkét kórus önállóan is szerepelt és közös számokkal is készült a találkozóra. A Vasas Kórus műsorán Schütz, Kodály és Szokolay Sándor egy-egy alkotása hangzott el, míg Vass Lajos: Bíztató, Kocsár Miklós: Csodafiú-szarvas és Kodály: Liszt Ferenchez-című darabjai a két kórus közös előadásában zárták a jó hangulatú hangversenyt.

 Ennek a hangversenynek főpróba-szerepe is volt, mert egy hónap múlva mindkét kórus ezzel a műsorral szerepelt az Első Szlovákiai Nemzetközi Kórusfesztiválon Pozsonyban és Nagyszombatban.

 1992. A soron következő Országos Vasas Dalosünnepség székesfehérvári gálahang­versenyén hat vasas kórus és a Vasas Szimfónikus Zenekar - Vass Lajos vezényletével - ismét kiemelkedő művészi teljesítménnyel lepte meg a zenei közvéleményt. Ez alkalommal ugyanis a dal ünnepét impozáns Kodály-esttel zárták. A mester a cappella kórusműveinek sorát most Székely-fonja koronázta meg, neves szólóművészek közreműködésével.

 Ez év augusztusában rendezték meg a Kongresszusi Központban a Magyarok III. Világkongresszusát (a Magyarok Világszövetsége volt a házigazda). A világban szerteszóródott, mintegy hatmilliónyi magyar képviselőinek egyhetes tanácskozása volt ez. A megnyitó ünnepség egyetlen zenei eseménye a Vasas Kórus fellépése volt. Műsorán az eszmeileg éppen ide illő Kodály-mű, a Zrínyi szózat-a szerepelt. Magam is meghívottként vettem részt az eseményen. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy az együttest vezénylő Vass Lajos egészségi állapota legutóbbi találkozásunk óta milyen szembetűnően megrendült.

Egy hónappal ez után Szécsényben (Nógrád megye) rendezték meg a Kőrösi Csoma Sándor emlékünnepséget, amelyen a Vasas Kórus is szerepet vállalt. Vass Lajos 1984-ben komponált a cappella vegyeskarát énekelték, amelyet a szerző Magyari Lajos, erdélyi magyar költő és Kőrösi Csorna Sándor végrendeleteinek szövegéből idézett sorokra készített. Címe: Kőrösi Csoma Sándor üzenete. Másfél hónap múlva Vass Lajos kezéből kihullott a karmesteri pálca.

   

 

1992. november 6.

A kórus történetének krónikájában ez a dátum örökre gyászkeretben fog állni: meghalt Vass Lajos. Három évtizeden át volt a kórus barátja és mestere, művészeti vezetője és menedzsere, karmestere és a kórus repertoárját állandóan frissítő zeneszerzője. November 26-án a rákoskeresztúri temetőben kisértük őt utolsó útjára, ahol a ravatalozóban Mathias Rex oratóriumának hangjai szóltak. Tisztelői és barátai, pályatársai és tanítványai nevében két jóbarátja, Fodor András költő és Szokolay Sándor zeneszerző vett tőle búcsút meghatott szavakkal méltatva Vass Lajos életútját, emberségét és művészi nagyságát. Négy kórus énekelt ravatalánál: a Honvéd Művészegyüttes férfikara, a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a Debreceni Kántus és a székesfehérvári Kódály Zoltán gyermekkar. Zeneszerző évfolyamtársa (Kurtág György), aki nem lehetett jelen a temetésén, egy 16 taktusos kis lamentációval fejezte ki megrendülését a jóbarát elvesztése felett.

A következő napokban a napi sajtóban, a rádióban és a televízióban sokan tették a Vass Lajosról alkotott képünket még teljesebbé, megőrizve azt az emlékezet számára. Mind közül a legmegrázóbbnak tűnt nekem az az önvallomás, amelyet a Magyar Rádió (Bónis Ferenc rovata) rögzített vele nem sokkal halála előtt, s amelyet ez alkalomból a Bartók Rádió újra sugárzott.

 Mezey Gyula, aki évtizedeken át a kórusban Vass Lajos megbízható segítőtársa, korrepetitora volt, a nehéz napokban a gyorsan pergő eseményekről feljegyzést készített, mondván: nehogy utólag bármi kiperegjen az emlékezetemből!" Mezey feljegyzéséből vettük az alábbi részleteket, amelyek - úgy gondolom -, nem csak a kórus tagjai, hanem a „kívülállók" számára is még érzékletesebbé teszik: Vass Lajos halálával valójában milyen súlyos veszteség érte a Vasas Kórust.

 

„Takács Bélának kemény feladatot kellett teljesítenie, amikor november 6-án kénytelen volt a zenekar próbáját megszakítani, hogy bejelentse Vass Lajos halálhírét."      A hétfői kóruspróbán is az ő tiszte volt a gyászhír bejelentése. Döbbent csend, ám tudtuk, hogy az élet nem állhat meg. Ezt Lajos is így akarta volna. A tánckarral és a zenekarral egyik kedvenc zenénk, Kodály: Toborzójá-nak a felújításába fogtunk. Ez a zene azonban most nem illett ide. A kórus szinte jelre bevonult saját próbatermébe, ahol Doroszlay Éva javaslatára elénekeltünk egy tételt (a „Lakrimosát") a Requiemből. Somos Csaba vezényelte. Mindenki sírt. Így búcsúztattuk el mesterünket."

1992. Visszatérve az október 23-ra tervezett hangversenyükre, amely a Mátyás templomban zajlott le: Vass Lajos egyre romló egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy Kodály: Zrínyi szózat-át elvezényelje. Az eseményt csak a kórházból kisérhette nyomon. A templomban történtekről is érdemes Mezey Gyula feljegyzésé­ből egy részt idéznünk: „A Zrínyit a Bartók Kórussal énekeltük volna. A beéneklés után azonban a Bartók Kórus karnagya lemondta a vezénylést és a hangversenyt. Általános megdöbbenés... Én nem éreztem magam képesnek a beugrásra, hiszen az idő előrehaladottsága miatt már nem tudtuk volna a művet kellően elpróbálni... Közben a Bartók Kórus tagjai is eltávoztak, s mi bizony kevesen maradtunk ahhoz, hogy a feladatra egyedül vállalkozhassunk... Megérkezett Takács Béla, aki osztotta az aggályaimat, s ő is a lemondás mellett voksolt... Ám ekkor ott termett Baross Gábor, a KÓTA elnöke, aki erélyesen arra bíztatott, hogy próbáljam el a darabot, s ha a próba sikerül, énekeljük el egyedül a Zrínyit... A próba után kissé megnyugodtam, de az egészet még mindig 'hajmeresztőnek' tartottam... Pláne Sapszon Ferenc, Tardy László és Tillay Aurél produkciója után!... A kórus is nagyon zaklatott volt, ám éreztük, ha ez a fellépés elmarad, Lajos talán bele is. hal. Ezt pedig nem hagyhatjuk! Meg kell próbálnunk... És sikerült... Elsőnek Szokolay Sándor és Baross Gábor gratuláltak... Hazaérkezésem után 10 perccel megszólalt a telefon: Lajos jelentkezett a kórházból, s erőtlen hangján csak annyit mondott: 'Becsülöm a merészségedet. Büszke vagyok rád!'- Szavait soha nem fogom elfelejteni... Végül is a Zrínyit 48-an énekeltük el, két segítővel: Faragóné, Gabival és Soós Sanyival. Örök hála nekik!"

 1992. Mozart: Requiem-jét október 24-én, majd november 1-jén és december 4-én így - az eredeti tervtől eltérően - nem Vass Lajos, hanem a szintén beugró Reményi Károly - esztergomi karmester - vezényelte. A december 4-i előadás a Vasas Székházban már a Vass Lajosra emlékezés jegyében zajlott le.

 1993. S az élet valóban tovább ment a maga útján. Vass Lajos lelkes és kitűnő segítői (Mezey Gyula, Dömötör Zsuzsa, Somos Csaba és Boross Tibor) nem hagyták cserben az együttest. Az év folyamán a kórus gazdag, kész repertoárjából a legszebb, legértékesebb darabokat sorra műsorra tűzték a rendszeresen visszatérő fellépések színhelyein. Ezek közül csak néhányat említünk:

- Nemzeti Galéria: Mozart, Kodály, Szokolay és Vass Lajos műveit Mezey Gyula vezényelte.

- Kodály, Vass Lajos és Ujj Viktor Géza: Tavaszi fohász-című kompozícióját Diósgyőrben ugyancsak Mezey Gyula dirigálta­

- A múlt év végén a felújítandó művek listájára került: Mozart: C-dúr miséjét ez év végére sikerült befejezniük. Sorozatos bemutatásával mindenütt osztatlan elismerést arattak: a Lehel téri templomban (április 11.), a Rádióban egyenes adásban (április 17.) majd Szolnokon és Törökszentmiklóson (május 15-16-án).

1993. őszén Mozart: Requiem-je a Rezső-téri templomban hangzott el a kórus előadásában.

1993 december 4-én a Vasas Székházban Vass Lajos halálának egyéves évfordulójára gyűltek össze hívei, barátai és tanítványai, hogy emlékezzenek. Ebből az alkalomból a kórus Vass Lajos: Kőrösi Csoma Sándor üzenete és Kodály: Sirató ének-című alkotását énekelte, Mezey Gyula vezényletével.

Fodor András Kossuth-díjas költő „In memoriam v L."-című verse ezekben a napokban jelent meg a Hitel-Című lapban. Közvetlen személyes hangja miatt méltó arra, hogy megörökítsük a kórus krónikájában:

„A Dallas és a Panoráma közt telefonhívás. Vassné fénytelen hangján: tegnap, csütörtökön délután öt és hat óra közt,
férje, Lajos, átment a másvilágra. Mondhatná úgy is: eldőlt, mint szálfa.
Hisz tudta, sorsa menthetetlen, romlása vissza nem fordítható, de tartotta magát,
csak életről, csak gyógyulásról beszélt. Önérzetes bizakodása minden kételkedést elnémított. Az orvosok csodálva nézték, alig láttak ilyen
hatalmas önuralmat.
S mondták, kiengedik majd persze, a karmester urat,
hogy a Mátyás templomban hadd vezényelhesse el
- amire a Zrínyi szózata után annyira készült: -
Mozart Requiemjét.

De ahogy szerzőjének egykor, ez már neki se sikerült,"

Búza Barna, Kossuth-díjas szobrászművész az évfordulóra plakettet készített Vass Lajosról.

 

1994. február 18-án ismét gyászkeretes esemény akasztotta meg a kórus előre eltervezett programját: Váratlanul elhunyt Takács Béla, a művészegyüttes mindenki által tisztelt, szeretett fiatal igazgatója. Az újpesti temetőben Kodály: Esti dalával és Stabat materével vettek búcsút tőle, a kórus igaz barátjától és pártfogójától.

A tavaszi évad ígéretes két fellépése és a kórus művészeti vezetésének jövője szoros összefüggésben állt egymással: Vass Lajos két ifjú karvezető-asszisztense: Boross Tibor és Somos Csaba a Zeneakadémia nagytermében tartott diploma­koncertjén a Vasas Kórus felelősségteljes tisztet vállalt magára. A főiskola hivatalos kórusa helyett mindketten velük mutathatták be vizsgadarabjaikat. Boross Tibor Kodály: Este-című veretes művét, Somos Csaba Rossini: La passacaglia és Vass Lajos két a cappella művét, a Paul Verlaine versére írt Nocturne-t és a Weöres Sándor költeményére készült Varázsének-ét vezényelte. Mindkettőjük vizsgája remekül sikerült.

A Nemzeti Galériabeli szokásos fellépésükön ez alkalommal Costelei, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc, Petrovics Emil és Vass Lajos művei szólaltak meg, Mezey Gyula vezényletével.

Ez év márciusától Kispesten az ének-zene tagozatos és mozgásművészeti általános iskola Vass Lajos nevét viseli. A névadóünnepség keretében leplezték le az iskola előcsarnokában Solyki Lajos szobrászművész Vass Lajosról készített mellszobrát és emléktábláját, amely előtt a növendékek és a tanárok egy-egy szál virág elhelyezésé­vel tisztelegtek. A Vasas Kórus és Zenekar koszorút helyezett el. Az ünnepi koncerten, a szomszéd művelődési házban az iskola két énekkara (karvezetők: Mádi Beáta és Lellei Gáborné), tánccsoportja (tanár: Rábai Miklósné), a Vasas Szimfonikus Zenekar (kamagy: Dömötör Zsuzsa) és a Vasas Kórus (kamagy: Somos Csaba) adott színvonalas műsort. Ezen hangzott el Fodor András fentebb idézett verse: In memoriam Vass Lajos is.

A Vasas Kórus az idén is visszatérő szereplő volt a Régi Zeneakadémián. Most Farrant, Thompson, Puccini, Kodály, Petrovics Emil műveinek tapsolhatott a közönség.

 Úgy tűnt, a kórust balsors üldözi: Az utóbbi idők nagy veszteségei után, úgy látszott, még nem elég. A Vasas Kórus vezetői közül immár Kiss János-tól, a mindig jókedélyű, örök mosolygó titkárjuktól is végső búcsút kellett venniük. 1974 óta volt a kórus vezetőségi tagja, majd haláláig titkára.

   

   

A Vasas Székházban is két alkalommal rendeztek olyan műsort, amelynek keretében a Vasas Kórus is fellépett. Ezekre való utalással zárjuk a kórus utóbbi évtizedének eseménykrónikáját. A két műsor szerzői voltak: Lassus, Banchieri, Haydn, Schumann, Rossini, Passereau, Bartók és Vass Lajos.

VIII. Bemutatók, felújítások 1984 és 1994 között.

Leegyszerűsítve a választ a címben rejlő kérdésre, azt mondhatnánk, hogy az elmúlt tíz évben a kórus műsortára számos értékes kis- és nagyformátumú művel (klassziku­sokkal és maiakkal) bővült, gazdagodott. S ez igaz is lenne, hiszen ezáltal nem csak a művek választéka, hanem az egész repertoár értéke, színvonala is növekedett. Ám ez így túlságosan sommás jellemzés lenne. Ahhoz, hogy a tíz év alatt bemutatott, illetve felújított művek értékéről, az irodalomban elfoglalt rangjukról, színvonalukról reális értékítéletet alkothassunk, szükséges, hogy e művek legjavát, a jelentősebbeket feltűnésük időrendjében felsoroljuk és bemutassuk. Utalunk az alkalmakra is, ahol akár a kórus egyéni produkciójaként, akár más kórusok társaságában megszólaltak. Utóbbi esetben természetesen csak akkor, ha a közös kar vezénylői tisztét a Vasas Kórus karnagya látta el.

 Vass Lajos gazdag kórusköltészetéből az alábbi válogatásba csupán hármat, a különleges alkalmakra írottakat vettük be. Ám Vass Lajosnak, a zeneszerzőnek gondja volt rá, hogy kórusa repertoárját állandóan frissítse: témagazdagságát, formai és műfaji sokrétűségét, egyben praktikus hasznát is növelje. Ezért e fejezet végén összeállítást készítettünk Vass Lajos azon műveiből, amelyeket 1960 és 1992 között a Vasas Kórusával mutatott be, illetve tartott műsorán.

 - Farkas Ferenc-Ady Endre: A nyári délutánok,

- Bárdos Lajos-Pákolitz István: A jövő emberéhez és

- Szabó Ferenc-Petőfi: Farkasok dala.

Mindhárom mű 1985-ban Szombathelyen, az Országos Munkásdalos-találkozó ünnepi záróhangversenyén hangzott el.

- Vass Lajos-Török Elemér: Pásztor és sámándobok (ősbemutatója: 1987)

- Veress Sándor: Népdalszvit 1987-ben a Vándor Sándor Szemle keretében, az Almásy-téri Szabadidő Központban hangzott el.

- Rossini: Stabat mater. Először 1985 nyarán a Budavári Palotában hangzott el, majd ugyanabban az évben a Vasas Székházban, 1989-ben a Kongresszusi

Központban a vasas énekkarok gálaműsorán, s végül 1989 őszén Balatonfüreden szerepelt a kórus programjában.

 

- Liszt Ferenc: Koronázási misé-je 1987 decemberében a Kongresszusi Központ nagytermében szólalt meg.

- Orff, Carl: Carmina burana-ja 1987 márciusában ugyancsak a Kongresszusi Központban, de ezúttal a Tavaszi Fesztivál keretében a vasas énekkarok összkara­ként aratta legnagyobb sikerét, de egy héttel korábban Esztergomban is felhangzott már a vasas kórusok műsorán.

- Kodály: Háry János daljátékának koncertszerű előadása Pécsett, 1988-ban az Európa Cantat egyik szekciójában. A Vasas Kórus és hat külföldi vendégénekkar együtt tanulta meg, és a záróhangversenyen be is mutatta. A szekciót Vass Lajos vezette.

 - Kodály: Psalmus Hungaricus-a 1988 októberében a Fészek Klubban, a Kodály Társaság rendezésében meghirdetett előadás alkalmával. Előadó: Bónis Ferenc. Előadása címe: A magyar zsoltár születése. Közreműködött a Vasas Szimfonikus Zenekar.

 - Schütz, H.: Jauchzet dem Herrn, - 100. zsoltár-a 1988 novemberében hangzott el először a vasas kórusok közös hangversenyén, majd a Vasas Kórus előadásában a Vasas Székházban, ugyanez év decemberében, a kórus 85 éves jubileumán. 1990­ben a Mátyás templomban az Erlangen-i kórussal közös műsorban szerepelt újólag, s az utóbbi időben többször is, mint nyitószám szólalt meg a Vasas Kórus egyes hangversenyein.

 - Haydn, J.: Missa in tempore belli ("Paukermesse") 1989 szeptemberében a

Vasas Szimfonikus Zenekar jubileumának egyik kiemelkedő száma volt.

- Lully, J. B.: Te Deum, - kettős karra, hat szólamra és zenekarra. A darab 1990.

júniusában a Mátyás templomban az Erlangeni Siemens Kórussal közös hangver­seny egyik száma volt.

- Vass Lajos: Mathias Rex-oratóriumának 1990 augusztusában a Diósgyőri vár udvarán, Mátyás halálának 500. évfordulóján rendezett megemlékezésen volt az ősbemutatója. Egy hónappal később a Mátyás templomban került sor a mű megismétlésére.

- Kodály Zoltán: Stabat mater-ét 1991 májusában Pozsonyban és Nagyszombat­ban, -az első szlovákiai nemzetközi kórusfesztiválon énekelte a Vasas Kórus, közösen az ottani magyar tanítók énekkarával.

- Kodály Zoltán: Székelyfonója 1992 májusában, Székesfehérvárott, a vasas kórusok dalosünnepségének záróhangversenyén a közöskar előadásában hangzott el. Vezényelt: Vass Lajos.

- Vass Lajos-Magyari Lajos: Körösi Csoma Sándor üzenete-című kompozíciója 1992 szeptemberében, a Szécsényben (Nógrád megye) megrendezett Kőrösi Csoma Sándor emlékünnepségen, a szerző vezényletével hangzott el a Vasas Kórus előadásában. A művet Vass Lajos Berkesi Sándornak és a Debreceni Kántusnak ajánlotta.

- Mozart W. Requiem- e 1992 október 24-én, november 1-jén és december 4-én szólalt 2 esőadásában, ám már nem Vass Lajos, hanem a beugró Reményi Károly vezényletével. Utóbbin a Vasas Székházban ezzel a művel emlékeztek meg Vass Lajosról.

- Mozart, W. A.: C-dúr misé-je 1993 áprilisában a Lehel téri templomban hangzott el, Mezey Gyula vezényletével.

 

Fenti összeállítás kiegészítéseként két nagy Kodály-művet kell még megemlítenünk, amelyek ugyan nem az utolsó tíz évben tűntek fel először a kórus műsorán, ám mindkettő azóta is többször sikerszáma volt az együttesnek: a Mátrai képek és a Zrínyi szózata.

Különösen utóbbinak az útját érdemes nyomon követni: 1986 február, a Rádió 6-os stúdiójából egyenes adásban hangzott el. 1987 március, a Régi Zeneakadémián, Kodály Zoltán halálának 20. évfordulója volt az alkalom. 1988 októberében egy Vasas Székház-i hangversenyen hangzott el, míg ugyanaz év novemberében a vasas kórusok „Éneklő Magyarország" hangversenyének a reprezentatív száma volt. 1992 augusztusá­ban, a Kongresszusi Központban a Magyarok III. Világkongresszusának nyitóhangver­senyén az egyetlen zenei megnyilvánulás volt. Végül: 1992 októberében a Mátyás templomban hallhattuk a kórustól ezt a művet utoljára, de már nem Vass Lajos, hanem a beugró Mezey Gyula vezényletével.