Külföldi fellépések

V Újabb művészi sikerek, némi politikai felhanggal

A nyolcvanas évek elején úgy tűnt fel, mintha a Vass Lajos által képviselt nevelési­művelési koncepció értelmezése és a fenntartó szakszervezet vezetőinek nézetei között egyben, s másban eltérés mutatkozna. Azt az alapelvet, miszerint egy munkásénekkarnak saját környezetét nevelni és a kórus tagjainak művelődését szolgálni leginkább a legértékesebb zeneirodalommal: madrigálokkal, a barokk mesterek műveivel, a Haydn: Teremtés-e fajsúlyú nagylélegzetű darabokkal és a magyar kórusirodalom remekeivel lehet, - szóval ennek értelmezésében a karnagy és a fenntartó képviselői között mintha nézetkülönbségek keletkeztek volna. Az ebből származó viták - szerencsére - csendesek és kulturáltak voltak és mindig konszenzus­sal végződtek.

Nem kísérte például valami nagy lelkesedés, amikor a kórus 80 éves jubileumi ünnepségén (1983. december 10.) Vass Lajos a hangversenyt Egressy Szózat-ával nyitotta meg és a legexponáltabb helyet Kodály: Zrínyi szózatának szánta. Nem sokkal e hangverseny előtt a kórus megalakulása óta először kapott lehetőséget arra, hogy eddigi repertoárjából önálló hanglemezt készíthessen, olyat, amely a nagyközönség előtt joggal reprezentálhatja a nagymúltú énekkart. Csendes, de annál határozottabb vita alakult ki akörül, hogy a lemez tartalma a teljes repertoár keresztmetszete legyen­e, benne a múlt mozgalmi irodalmával együtt, vagy a klasszikusok mellett inkább a legjelentősebb magyar művek domináljanak a lemezen. Vass Lajos az utóbbi mellett voksolt, sőt, kizárólag magyar művekből gondolta összeállítani a műsort. A vita végül is Vass Lajos javára dőlt el, amit később a szakmai fogadtatás is igazolt.

 Fittler Katalin írásában (KÓTA, 1984. 4. szám) leszögezi: „A lemezen kizárólag magyar szerzők művei hallhatók. Felismerhető a gesztus, amellyel a karvezető egykori tanárai műveinek megkülönböztetett figyelmet szentel. A lemez nyitószáma Kodály: Fölszállott a páva - jogosan került az élre, hiszen az ősbemutatón éppen a hajdani Vasas Kórus szólaltatta meg. A továbbiakban Szabó Ferenc, Farkas Ferenc, Veress Sándor, járdányi Pál műveiből, majd Vass Lajostól kapunk ízelítőt." (Fittler Katalin csak annyiban téved, hogy az ősbemutatón ugyan nem, de pár hét múlva a Városi Színházban, 1937, december 12-én az 500 tagú közös karban a Vasas Kórus is énekelt. M. Gy.)

 Az inkriminált december 10-i (a 80 éves jubileum) hangversenyről is Fittler Katalin tudósított a KÓTA 1984/3. számába: ,,... Az amatőr kórusmozgalomnak ez a nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte ismert, jeles képviselje meghitt-bensőségessé tette az ünnepi eseményt"... „Már a kezdés atmoszférát teremtett. Egressy-Vörösmarty Szózata után nem maradhatott senki kívül állóan hidegen tárgyilagos hallgató! Kodály­Zrínyi Miklós: Zrínyi szózata című kompozíciója is elementáris hatású volt. A szólót a Vasas Kórus egykori dalosa, dr. Meláth Ottó énekelte"... „a karmesteri koncepció birtokában meggyőző, átélt tolmácsolásban hallhattuk ezt a nagyerejű művet."... „A köszöntők és díjak, kitüntetések átadása után a kórus zenetörténeti példatárat keltett életre. Jogosan büszkék arra, hogy repertoárjukon szép számmal szerepelnek mások által méltatlanul mellőzött darabok."... „A szünet után a közelmúltban megjelent lemezükből adtak ízelítőt. A 'RÁADÁSKONCERT' a közönség bevonásával zajlott le. A csúcspontot Kodály: Esti dalának remek megszólaltatása jelentette."

 A bekezdés végére idekívánkozik Vass Lajos néhány személyes hangú megjegyezése: „1967-ben, amikor a belgiumi 'Európa Cantat'-on felléphettünk, már Kodály: Psalmus­a mellett ott szerepelt a műsorunkon a 'Zrínyi szózat'-a is. Ez azonban nem az én ötletem volt, hanem a Mester egyenes kívánsága. Pontosabban a Kodály és Paul Wehrle (az Európa Cantat akkori főtitkára) közötti megállapodás következménye. Emiatt szakszervezeti észrevétel akkor is elhangzott, de ennek utólag semmiféle terhelő következménye nem volt. Sőt, 1982 óta a Zrínyi szózat-a több alkalommal is szerepelt a kórus műsorán."

 „Összességében határozottan ki kell jelentenem, hogy a szakszervezet, mint fenntartó, amely az együttes működőképességéért, a bel- és külföldi utaztatásokért évente sok­sok milliót áldoz ránk, ezért cserébe, quasi ellentételezésként soha semmiféle művészi jellegű igényt nem támasztott. Sem a kórussal, sem a zenekarral szemben. Nem a szakszervezet tehet róla, hogy mára ez a jó ellátottság alaposan megcsappant, a rendelkezésre álló anyagiakkal éppen csak vegetálni tudunk. A székházban például sürgősen szükség lenne egy hangversenyzongorára, 'de erről most álmodni sem merünk. Mi azért bízunk a jövőben. Feltételezzük, hogy amint az ország gazdasági helyzete jelentősen megjavul, a mi kilátásaink is kedvezőbbre fordulnak."

 Vass Lajos eme nyilatkozata megerősíteni látszik egy rövid megállapításomat, amit jómagam 1983-ban (a KÓTA 1983/10. számában) írtam le a 80 éves Vasas Kórus köszöntőjében: „A mecénás, a vasasok szakszervezete a jó gazda gondoskodásával egyengeti a kórus fejlődésének útjait, mert elért eredményeiben a saját művelődési koncepciójának a sikeres megvalósulását látja." Úgy tűnik, ez a megállapítás mára is érvényes, legfeljebb az anyagi körülmények változtak meg erőteljesen.

 Álljon itt befejezésül néhány soros idézet Vass Lajos írásából, amely a vasasok művelődési háza programfüzetében olvasható, az 1983 decemberi számban. Címe: Nyolcvan éves fiatalok. „A Vasas Kórus azért szerencsés, mert azok az idősebbek, akik itt ma is énekelnek, olyan színvonalon maradtak, hogy a fiatalok elismerték őket.

Ezért tartozunk ama kevés énekkarok közé, amelyekben elég nagy korkülönbségek vannak. Ugyanakkor a korkülönbség kérdése, mint probléma fel sem merül. Minden korosztály természetesnek és hasznosnak érzi a többi jelenlétét. Ez az, aminek a 80. évfordulón nagyon örülünk. S akkor vagyunk igazán méltók az ünneplésre, ha már ma úgy dolgozunk, hogy a következő kerek szám eljövetelével még fejlettebb fokon tudjuk bemutatni azt, amit az elődöktől örököltünk, s amihez mi is valamit hozzátet­tünk."

 

Az 1984-1994 között eltelt fiz év fontosabb eseményeiről (hazai- és külföldi szereplésekről, kiemelkedő művészi teljesítményekről, klasszikus értékek felújításáról és új művek bemutatóiról, stb.) készített rövid összegezésünket, beszámolónkat - sajnos - már Vass Lajos közreműködése nélkül voltunk kénytelenek megfogalmazni. Az alábbiakban ennek az utolsó évtizednek a hiteles történetét, adatait tárjuk az olvasó elé, az eddiginél is sűrítettebb formában. Úgy, ahogy annak idején, két évvel ezelőtt Vass Lajossal közösen elterveztük. Forrásnak a pontosan és szakszerűen vezetett „Énekkari munkanapló" bejegyzéseit tekintettük, de a fontosabb szakmai kérdésekben (kották, szakmai bírálatok) leginkább Vass Lajosné, dr. Kaposi Edit volt szíves munkánkat segíteni.

VI. Újabb külföldi szereplések.

A kórus nemzetközi elismertségének a növekedéseként is felfoghatjuk, hogy tovább szaporodtak a kórus nevére szóló külföldi meghívások, versenyekre, fesztiválokra, valamint egy-egy neves külföldi énekkarral közös fellépés vállalására. Utóbbiak természetes velejárója a külföldi vendéglátó kórus viszontlátogatása hazánkban, amely mindig kettős haszonnal járt: alkalmat kínált az idelátogatóknak, hogy néhány napot nálunk töltsenek, s megismerkedjenek néhány hazai nevezetességünkkel; a közönségnek pedig, hogy újabb neves külföldi énekkar művészi teljesítményével találkozhasson. Az ilyen meghívások szaporodásában bizonyára fontos szerepe volt a Vasas Kórus repertoárjának, sajátos karakterének, a klasszikus értékek és a mai kórusirodalom remekei állandó műsoron tartásának. Az egyes külföldi utak alábbi sorravétele fentiek igazolására és szemléletesebbé tételére szolgál. A szereplések jellege mellett utalunk a kórus műsorán szereplő művekre, s ahol ilyen volt, a kiemelkedő jelentőségű szakmai méltatásokból is idézünk részleteket.

1983. Erlangen (Németország)

A kórust a Siemens-Chor és Erlangen város vezetősége hívta meg, a „Találkozás Magyarországgal" - című rendezvénysorozata keretén belüli fellépésre.

 Volt önálló és a házigazdákkal közös kórusestjük. A Vasas Kórus műsorán Pitoni,G., Pierre de la Rue és Kodály egyházi művei, Friderici,D. és Schein madrigáljai, Szervánszky Endre, Birtalan József és Farkas Ferenc kompozíciói, valamint Vass Lajosnak Lessing-epigrammákra írt kórusműve szerepelt. Befejezésül a kórus minden fellépésen egy karintiai dallal kedveskedett a közönségnek. A Siemensékkel közösen Kodály két halhatatlan remekművét, a Te Deum-ot (vezényelte: Carl-Heinz Scheithauser) és a Psalmus Hungaricus-t (vezényelte: Vass Lajos) énekelték. Közreműködött a nürnbergi szimfonikus zenekar, szólót énekelt: Palcsó Sándor.

 

1983. Steinfeld (Ausztria)

Az erlangeni szereplés híre is közrejátszott a „Steinfeldi Kultúrális Napok"-ra szóló meghívásban. Ezért is ismételték meg itt a fenti acappella műsort. Ennek a sajtóvissz­hangja is figyelmet érdemel: Mindkét méltatás az Oberkartner Nachrichten-ben jelent meg, az egyik G. Z., a másik J. A,-szignóval. „Aki barátokat keres, megérdemli, hogy találjon, akinek nincs barátja, az még nem is keresett." „G. E. Lessing-nek ezek a szavai, amelyeket Vass Lajos karmester zenésített meg, a steinfeldi közönségnél is fején találta a szöget... a kultúrális napok keretében a budapesti Vasas Kórus csodálatos, érdekes hangversenyei zajlottak le. A kórus elnyerte a közönség díját, akik a spittáli járás minden szögletéből jöttek Steinfeldbe"... „ráadásként az 'Is schon still uman See'-kezdetű karintiai dal nagyon-karintiai módra zengett."

 „Frenetikus tetszéssel adózott a közönség a kórusnak a Lessing-epigrammák megzenésítéséért és remek előadásáért, amit német nyelven énekeltek. "... „A steinfeldi barátsági napok valóban barátságot hoztak kelet és nyugat között."

 

1984. Barcelona (Spanyolország)

A kórus a XX. Nemzetközi Kórusfesztivál meghívottjaként szerepelt a műsorban. Programjukon: Palesztrina, Monteverdi, Kodály, Szerványszky, járdányi, Birtalan József, Bárdos Lajos és Vass Lajos művei szerepeltek. Az alábbi idézet a La Grande­című lap másnapi számából való: „A magyar kórus lélegzetelállító koncertje. Boldog Magyarország! Íme, kétségtelenül egy olyan ország, ahol a zene az egyik legtekin­télyesebb, legmegbecsültebb dolog. Ezek az ifjú zenészek csakis boldogok lehetnek, legalább is ha az ember a Vasas Kórus produkciójából ítél."  káprázatos koncertet adtak a sportcsarnokban karnagyuk és zeneszerzőjük, Vass Lajos vezényletével."

 „Minden tökéletes volt. Nem lehet szavakba foglalni azt a játékosságot, a pontos indításokat, a kiegyenlített hangzást, a ritmikai és zenei fölényt, szépséget, mely mind

az egyes szólamokat, mind az egész kórust jellemzi. A szoprán nem csak kristálytisz­tán énekelt, de a hangjuk nemesen is csengett. A tenoristák nem kezdtek el szánalmasan fuldokolni az egyvonalas 'a'-t elhagyván. A basszusnak sem olyan volt a hangja, mint a varangyos békának, mely egy tubus fogpasztát falt be brekegés előtt. Röviden: szép éneklés volt, ráadásul szép zenét hallottunk."

 

1987. Marseille (Franciaország)

Meghívottként léptek fel a város rendezte kórusfesztiválon. Programjukban most is a cappella darabok szerepeltek. Monteverdi, Friderici, Bartók, Kodály, Szabó Ferenc, Szerványszky Endre, Veress Sándor, Farkas Ferenc és Vass Lajos műveit énekelték. Az alábbi részidézet a La Méridional-ból való: --a magyarok kórusöröksége népzenére épül, s talán legszebb a világon. Erről már az első estén meggyőződhettünk" ... „A karmester, Vass Lajos maga zeneszerző és műve, a Nocturne (Verlain, ez igen!) csodálatos. Ez az egész fesztivál legkiemelkedőbb pillanata volt."

 

1987. Erlangen, Nürtingen és Neckarhausan (Németország)

Egyéni meghívásuk erre a hangversenykörútra a Siemens-kórussal kialakult barátságuk révén jött létre. Mindhárom városban a vendéglátó kórussal közös műsort is adtak, de a Vasas Kórusnak önálló számai is voltak: Friderici, Monteverdi, Bárdos, Farkas Ferenc és Kodály művei szólaltak meg előadásukban. Szokás szerint ezt az útjukat is viszontlátogatás követte.

 

1988. Pécs (Európa Cantat rendezvény)

A színhely ugyan Magyarország, de valójában egy külföldi szerepléssel ért fel. Az a szekció ugyanis, amelyet Vass Lajos egy héten át irányított és vezényelt, hat külföldi kórust tömörített egyetlen előadótestületté. A téma: Kodály: Háryjános daljátékának koncertszerű előadása. A vendégkórusok ezáltal - a Vasas Kórus, a zenekar és Vass Lajos jóvoltából - egy sajátosan magyar alkotással ismerkedhettek meg alaposabban.

 

1989. Voledam (Hollandia), Kaiserlautern, Erlangen, Neckarhausen és Nürtingen (Németország).

A holland-német hangversenykörút lehetősége folytatása annak a bensőséges barátságnak, amely a Vasas Kórus és az erlangeni Siemens-kórus között 1983-ban létrejött. Ez alkalommal elviendő műsorukat a hazai közönség előtt is bemutatták. A választék lehetőséget kínált arra is, hogy belőle városonként más-más összeállítással léphessenek az ottani közönség elé: (Annál inkább, mert hol „Festhalle"-ban, hol a városi székesegyházban léptek fel.) Schütz: Jauch-zet dem Herm, Anerio: Ave Maria Stella, Rossini: Quando corpus morietur, Szokolay: Cantate Domino, Kodály: Ének Szent István királyhoz, - Szép könyörgés, -Jövel Szentlélek Uristen, -Jézus és a kufárok, Vass Lajos: Noctume, Varázsének, Kocsár Miklós: Csodafiú-szarvas, Farkas Ferenc: Göcsej-i madrigál, Bárdos: Régi táncdal.

1990. Pozsony (Csehszlovákia).

A testvérkórusnál tett látogatás ottani fellépési alkalmat is kínált. Műsoruk: Schütz, Kodály, Bárdos, Kocsár Miklós és Vass Lajos művei szólaltak meg. Ráadásnak pedig egy szlovák szerző, Simbraky: Extollens vocem-című szerzeményét énekelték el.

 

1990. Bécs (Ausztria)

Budapest és Bécs VIII. kerületei „testvérkerületi" kapcsolatban állnak egymással. A kölcsönösség jegyében kapott ezúttal a kórus meghívást Bécsbe. Műsorukon: Schütz, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc és Vass Lajos művei szerepeltek.

 

1991. Pozsony-Nagyszombat (Szlovákia).

Első alkalom, hogy a Vasas Kórus egy szlovákiai kórusfesztivál meghívottjaként látogatott el a szomszédba. Az ottani magyar testvérkórusával közösen is, és önállóan is énekelt. Közös számaik: Kodály: Liszt Ferenchez, Kocsár: Csodafiú-szarvas és Vass Lajos: Biztató-ja. Egyéni műsorukon: Schütz, Kodály és Szokolay Sándor művei hangzottak el. Az alkalom maradandó emléke egy szép oklevél, amelyet a kórus és karnagya kapott.

 

1991. Achberg (Németország).

A városban az INKA nevű Egészségvédő és Környezetvédelmi Nemzetközi Szervezet kultúrális napokat rendezett. Erre hívták meg a Vasas Kórust. Fűsorukon: Bartók, Bárdos, Farkas Ferenc, járdányi Pál, Kodály, Vass Lajos és Veress Sándor kompozíciói szerepeltek.

 

1992. Wangen (Németország)

Az együttest az INKA „Nemzetközi Kulturcentruma" jubileumi ünnepségére hívták meg. A kórus az achenbergi a cappella műsorát ismételte meg.

 

1993. Szabadka és Völgyes (Jugoszlávia)

A Vajdasági Magyar Kulturális napok '93-című rendezvényen most először iktattak be „Vass Lajos népdal-népzene verseny"-t, amelynek záróhangversenyére' kapott meghívást a Vasas Kórus. Szabadkán a nagy székesegyházban, Völgyesen az ottani Asszonykórus ünnepi estjén, a népdalverseny győzteseivel közösen léptek fel. Műsoruk mindkét alkalommal: Thomson: Alleluja, Szokolay: Cantate Domino, Vass Lajos: Jövendölés, Kodály: Napének, jövel Szentlélek Uristen és Esti dal.

 

1994. Dunaszerdahely (Szlovákia)

A szlovákok "Dunaexpo"-juk keretében kultúrális napokat is rendeztek. Erre kapott meghívást a Vasas Kórus. Műsorukon: Thomson: Alleluja, Kodály: Szép könyörgés, Vass Lajos: Jövendölés és Bárdos: Régi táncdal-a szerepelt..