Bemutatkozás



Vasas Művészegyüttes Alapítvány Vass Lajos Kórusa
Művészeti vezető: Dr. Bárd Judit és Szűcs Dániel

Együttesünk 1903-ban alakult először férfikarként, majd 1948-ban vegyeskarrá szerveződött. Már akkor kialakult az énekkar három fő profilja: a kortárs magyar zene tolmácsolása, az a capella irodalom, valamint a nagy oratórikus művek előadása. A kórus 1948-ban, a szabadságharc centenáriumának alkalmából rendezett kórusversenyen vegyeskari kategóriában I. díjat kapott.

A Vasas Kórus névhez számos magyar mű ősbemutatója fűződik (Kodály Zoltán: Fölszállott a páva, Vass Lajos: Mathias Rex). Az együttes vezetői többek között Vaszy Viktor, Vásárhelyi Zoltán, András Béla voltak, 1962-től 1992 novemberében bekövetkezett haláláig Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző-karnagy vezette, 1993 és 1998 között Somos Csaba, majd  Hornyák Tamást és Kabdebó Sándort követően ismét Somos Csaba.

Az énekkar számos nemzetközi kapcsolatot alakított ki az Europa Cantat fesztiválokon (Neversben, Namurban, Pécsett), valamint több nemzetközi versenyen díjat is nyert (1978-ban Llangollenben vegyeskari és folklór kategóriában I. díj, nőikari kategóriában III. díj, 1981-ben Spittalban a vegyeskari kategóriában IV. díj, a folklór kategóriában II. díj). Az énekkar mai arculatára is jellemző, hogy minden korosztály énekel a kórusban és folytatja az évtizedes tradíciókat. 1994-ben az együttes felvette szeretett karnagya, Vass Lajos nevét. Együttesünk fontosnak érzi névadónk műveinek tolmácsolását, örökségének ápolását, valamint az énekkar repertoárjának bővítését.

Kórusunk 2012-ben egész napos szakmai találkozót szervezett (Vass Lajos Emléknap), a Vass Lajoshoz kötődő szimfonikus zenekar és öt kórus részvételével.

Kiemelkedő minősítések és díjak:

1996-ban, 2000-ben, és 2004-ben az énekkar "HANGVERSENYKÓRUS SUMMA CUM LAUDE" minősítést, majd 2010-ben, az új minősítési rendszerben "ARS MAIOR" minősítést kapott. 2014-ben a Vass Lajos Kórus kimagasló alkotó- és előadóművészi munkáját Csokonai Vitéz Mihály-díjjal ismerték el. A 2015-ben rendezett XV. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen a Vegyeskarok B1 kategória győzteseként a kórus a kimagasló munkájával, arany I. diplomát szerzett, valamint a Vasas Művészegyüttes tagjaként 2016-ban Magyar Kulturális Örökségdíjat kapott.

A kórus vezető karnagya: Bárd Judit (2009 óta), társkarnagya Szűcs Dániel (2015 óta).


 

Vorstellung von Lajos VassChor

 

Unser Ensemble wurde 1903 als Männerchor gegründet und 1948 zum gemischten Chor organisiert. Schon damals enstand das Profil des Chores: einerseits das Dolmetschen der zeitgenössischen ungarischen Musik, anderseits der acapella Literatur und der großen oratorischen Werke.Der ChorerhieltimJahre 1948 beidemanlässlich des Zentenars des ungarischen Freiheitskampfes veranstalteten Chorwettbewerb in der Kategorie gemischter Chor den I. Preis.

Mit dem Lajos Vass Chor sind die Uraufführungen zahlreicher ungarischer Werke verbunden (Kodály: Fölszállott a páva /Der Pfau flog auf/, Vass: Mathias Rex).  Die Leiter des Ensembles waren unter anderen Viktor Vaszy, Zoltán Vásárhelyi, Béla András; ab 1962 bis zu seinem im November 1992 erfolgten Todewurde es von demmit PreisErkel ausgezeichneten Komponisten-Dirigenten, Lajos Vass geleitet;zwischen 1993 und 1998 von Csaba Somos, dannvon Tamás Hornyákund Sándor Kabdebó, dann wieder von Csaba Somos.

Der Chor hat bei den Europa Cantat Treffen (Nevers, Namur, Pécs), sowie beimehreren internationalen Wettbewerben zahlreiche internationale Kontakte ausgebaut. Er gewann 1978 in Llangollen in den Kategorien gemischter Chor und Folklore den I. Preis, in der Kategorie Frauenchor einen III.,1981 in Spittal in der Kategorie gemischter Chor einen IV:, Folklore einen II. Preis. Für den heutigen Chor ist charakteristisch, dass alle Altersklassen im Chorsingenund er die hundertjährige Tradition fortsetzt. 1994 hat der Chor den Namen von seinem geliebten Dirigenten,Lajos Vassangenommen. Unser Ensemble hält es für wichtig, seine Werke vorzutragen, sein Erbe zu pflegen und unser Repertoire zu erweitern.

Unser Chor hat im Jahre 2012 ein ganztägiges berufliches Treffen (Lajos Vass Gedenktag) organisiert, mit der Teilnahme von an Lajos Vass hängenden Orchester und 5 Chöre.

Überragende Qualifikation und Preise:

Im Jahre 1996, 2000 und 2004 erhielt der Chor die Qualifikation „KONZERTCHOR SUMME CUM LAUDE”, dannim2010 lautdemneuenQualifikationssystemdie Qualifikation„ARS MAIOR”. ImJahre 2014 wurde die herausragendekunstschaffende und vortragskünstlerischeTätigkeit von Lajos Vass Chor mit demPreis Csokonai Vitéz Mihály anerkannt.BeidemimJahre 2015 organisiertenXV. Budapester Internationalen Chorwettbewerberhielt der ChoralsGewinnerin der KategoriegemischterChor B1, mit seinerhervorragendenArbeit, ein Gold I. Diplom, sowieimJahre 2016 alsMitglieder von Vasas Kunstensembleerhielter den PreisUngarischesKulturerbe.

Die Chefdirigentin von Chorist Judit Bárd (seit 2009), Dirigent: Dániel Szűcs (seit 2015).

  Kapcsolódó kép

LAJOS VASS CHOIR

 

Our choir wasfounded in 1903 initially as a malechoir. In 1948 it was transformed into a mixed choir.The main profile of the group includes: interpretation of contemporaryb Hungarian music, a cappella pieces and oratorios.

In 1948, the choir won first prize in thecategory of mixed choirs in a competition organized to mark the centenary of theHungarian Freedom Fight.

Vass Lajos Choir performed the worldpremiere of several Hungarian works(Zoltán Kodály: Fölszállott a páva, Lajos Vass: Mathias Rex). Following conductors Viktor Vaszy, Zoltán Vásárhelyi, Béla András, it was Lajos Vass ,Hungarian composer who took over the direction of the choir in 1962 and continued with them for thirty years, right until his death in 1992. Between1993 and 1998 conducters were Csaba Somos, Tamás Hornyák, Sándor Kabdebó and then again Csaba Somos.

Regular participant of choir festivals (e.g. ”EuropaCantat” in Nevers, Namur, Pécs), the choir has won several awards at national and international music competitions:   * 1st prize in mixed choirs andf olklore category, 3rd prize in female choirs category in Llangollen in1978, 4th prize in mixed choirs category, 2nd prize in folklore category in Spittal in 1981.  Continuing decades of tradition, the choir combines a multitude of singing generations. In 1994 the chorus took the name of its beloved conductor, Lajos Vass and endevour stop reserve his artistic heritage by perfoming his compositions.

Major Awards and and Qualifications:

In 1996, 2000 and 2004, the choir received ”CONCERT CHOIR SUMMA CUM LAUDE” classification, then in 2010 in the new system ”ARS MAJOR” qualification.In 2014 Lajos Vass Choir was awarded ”Csokonai Vitéz Mihály Prize”  for outstanding perfoming art. In 2015 during the XVth Budapest International Choir Festival, as winner of mixed choirs B category,the choir was awarded golden diploma. As member of ”Vasas Artistic Ensemble”, the choir received” Hungarian Cultural Heritage Award”in 2016.

Chief conductor: Judit Bárd (since 2009), Co-conductor: Dániel Szűcs (since 2015)

A Kórus első 90 évének története

TARTALOM:

Előszó

Az előzmények

A 90 év története

I. Utánpótlás, fiatalítás és a repertoárnak az európai a cappella irányába történő kibővítése


II. Kórusnevelés, módszertani kérdések
 

III. Testvérkórusi kapcsolat a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarával
 

IV. Küldetésteljesítés nemzetközi fórumokon 1963 és 1982 között
 

V. Újabb művészi sikerek, némi politikai felhanggal
 

VI. Újabb külföldi szereplések
 

VII. A hazai fellépések krónikája 1984 és 1994 között
 


VIII. Bemutatók, felújítások 1984 és 1994 között

 

IX. A Vasas Kórus repertoárján szereplő Vass Lajos művek jegyzéke
bemutatásuk időrendjében 1960 és 1992 között
 

X. Pár mondat a jubileumról,

 

A Vasas Kórus névsora 1994-ben

 

 


Előszó

A vasasok központi énekkarának 90 éves története a maga nemében példa értékű. Nem azért, mintha - akár csak a munkásénekkarok körében is - ne létezett volna különb nála, hanem mert a Vasas Kórus a kezdetektől napjainkig mindig a hazai karénekes tábor élvonalába tartozott és mert fejlődésén, sorsának alakulásán pontosan nyomon követhetők azok a változások, amelyek ebben a 90 esztendőben az egész magyar karének-kultúra históriáját jellemezték. A kórus hírnevének emelkedésén és hullámvölgyein, sikerein és kudarcain mint cseppben a tenger tükröződik az egész. Aki tehát a Vasas kórus életútját áttekinti, az előtt a hazai karénekkultúra - különösen a munkásénekkari mozgalom - minden erénye és gyengéje, zenei- és társadalmi presztízsének alakulása feltárni.

Az életút, amelyet a Vasas Kórus csaknem egy évszázad alatt végigjárt, - miként kóruskultúránk egészéé - nem volt zökkenőmentes. Nem csupán a két világháború pusztításai, a belső forrongások és társadalmi-politikai rendszerváltozások következ­tében. Azért is. Hiszen az ezek nyomán keletkezett hosszabb-rövidebb kényszerszü­netek, a háború okozta súlyos vérveszteségek mind az egyes kórusokat, mind az egész énekes tábort igen érzékenyen érintették. A jövő formálódása szempontjából azonban a hosszantartó művészeti jellegű megújhodási folyamat „átvészelése" csaknem ekkora mértékű megpróbáltatást jelentett mind a kórusokra külön-külön, mind országos szervezeteikre, a két dalosszövetségre.

Az a két évtized (1920-1940), amely alatt az egész magyar karénekkultúra művészi megújhodása végbement, s eközben az egykor esztétikai mércével alig minősíthető Liedertafel-dalár mozgalomból európai rangú művészi tevékenység jött létre, nem csekély erőfeszítések árán valósulhatott csak meg. Akadtak együttesek szép számmal, amelyek ebben a hosszantartó küzdelemben elvéreztek. Feloszlottak, vagy teljesen átalakultak, esetleg tagságuk többsége kicserélődött. E megújhodási folyamat, amelyben a Bartók-Kodály nevével fémjelzett zenei progresszió felülkerekedése és teljes győzelme volt a tét, a hazai karénekkultúra történetében korszakváltó jelentőségű. Az a keserves vajúdás, amely mind az egyes kórusoktól, mind szövetségeiktől az évszázados Liedertafel-beidegződésekkel való szembefordulást és a modern, új magyar zene el- és befogadását követelte meg - valamennyiüket alaposan megviselte. Már a férfikarok évszázados egyeduralmának a megtörése is súlyos nehézségekkel járt. Akadt kiváló férfikar, amelynek az életében a vegyeskarrá alakulás tapintatlan erőltetése előbb palotaforradalmat, majd a kórus teljes szétesését idézte elő.

Másokat az újszerű kóruszene elsajátításának művészi-pedagógiai követelményei rendítettek meg hitükben, hogy a nehéz feladattal előbb-utóbb sikerrel megbírkózhatnak..' Karnagya válogatta, hogy ki, milyen eséllyel foghatott hozzá a kemény pedagógiai tortúrához, hiszen többségüknek maguknak is meg kellett bírkózniuk saját Liedertafelhez szokott ízlésük-megreformálásával. Amely együtteseknél a vállalkozás sikerrel járt, valójában nemcsak az énekkar tagsága, hanem a művészeti vezetőjük is vizsgázott. Kivételt azok a karvezetők képeztek, akik az új zenei irányzattal már tanulmányaik során megismerkedtek, esetleg azon nevelkedtek.

A Vasas Kórus azon szerencsés munkásénekkarok egyike, amely a fentebb vázolt megújhodási folyamat nehézségeit kiváló karvezetők segítségével küzdötte le. Talán a „leküzdötte" kifejezés helyett találóbb lenne az „élte meg", mert a vasasok az eléjük tornyosuló művészi akadályokat - láthatóan - fölényes biztonsággal vették. Nem csoda. Az átmenet szempontjából a legkényesebb esztendőkben (1934-1941), amikor a kórusok és szövetségeik éppen a döntő ütközetre készülődtek, hogy a zenében a maradiság jelzőjétől megszabadulhassanak, ők két jónevű és kiváló képességű karvezetőt tudtak maguk mellé állítani, hogy saját döntő ütközetüket levezényeljék:

- 1934-1937, Kézdy Krén Géza a szövetség művészi bizottságának tagja, kiváló karvezető. Különösen a hangképzésben alaposan képzett pedagógus-muzsikus, akinek tanulmánya e témában a szövetség közlönyében folytatásokban jelent meg. Krén Géza az unisono népdaléneklés első, bátor kezdeményezője, aki erre vonatkozó elvi álláspontját nyílt vitában is meg tudta védeni. A kísérletét éppen a Vasas Kóruson végezte el. A kórust Novák Károlytól, dr.. Újj József országos karnagy helyettesétől vette át, aki 1926-tól 1934-ig irányította a kórus művészi munkáját.

- Kézdy Krén Gézát 1937-ben András (Endre) Béla, volt Kodály-növendék követte a pulpituson, akinek végkép nem okozott gondot az új magyar zene elfogadtatása a dalosokkal. Így minden tudását és pedagógiai érzékét kórusának nevelésére, fellépéseinek művészi előkészítésére és sikeres levezetésére fordíthatta. 1937 és 1941 között vezette, irányította a kórus művészi munkáját. Rövid kolozsvári operai ténykedése után a Vasas Kórus vezetőségének néhány tagja budapesti lakásán kereste fel őt (Bodnár László, Csapó András, Kiss Ernő és Polgár József) és csak annyit mondtak: „A Vasasok visszavárnak!" S András Béla a hívó szóra visszament, hogy közkívánatra ott folytassa, ahol pár éve a munkát abbahagyta. Két kisebb megszakítást leszámítva, András Béla kereken 20 éven át irányította szeretett kórusának művészi tevékenységét.

András Béla pedagógiai tapintatára jellemző, hogy a Vasasnál a vegyeskarrá való átalakulást egyáltalán nem siettette. Csak 1948-ban látta elérkezettnek az időt ennek az érzékeny operációnak a végrehajtására. Igaza volt: akkor sem ment simán. Viszont a vegyeskar első programjának a középpontjában azonnal Kodály hatalmas kórusfreskóját, a Mátrai képeket hallhatta a kórus közönsége.

A Vasas Kórus, művészi sikerei ellenére, a 30-as években nem mindig volt az illetékes hatóságoknak a kegyeltje, sőt! Ám, amikor a kórus boldogulása elé éppen a legdrasztikusabb eszközökkel gördítettek akadályokat, a kórus kivételes adottságai és képességei mindig nyilvánvalóak voltak. Egy eset a sok közül: 1939. március 26-án a munkás dalosszövetség a Zeneakadémia nagytermében, a polgáriak szövetségét is megelőzve ezzel, Bartók és Kodály karművekből ünnepi hangversenyt rendezett. (A munkáskórusok száma ezidőben 80 körül volt, míg a polgáriak szövetségének félezernél több tagegyesülete működött szerte az országban.) A nevezetes hangverseny szereplői között a Vas- és Fémmunkások Dalkarának a nevét is ott találjuk.

 Tóth Aladár a Pesti Naplóban (1939. március 30.) az eseményt így méltatta: „Ez a hangverseny a szezon legértékesebb, legnagyobb jelentőségű zenei eseménye volt"... „Legfőbb, legmeggyőzőbb értéke: az a mélységesen alázatos és nemes egyszerűség, amellyel a munkásdalárdák kulturális feladatukat megoldották. Ezen a koncerten a hivalkodásnak, hamis pátosznak, olcsó nagyhangúságnak a nyomát sem találtuk." A terjedelmes méltatás végén a neves kritikus a szereplő kórusokat és karnagyaikat név szerint is felsorolja, majd sorait imígyen zárja: „... kitűnő énekeseiket szeretnénk keblünkre ölelni, csakúgy, mint a Budapesti Vasas Dalkör énekeseit is, akik Kodály­számukat (Ady: Fölszállott a páva) hatósági letiltás folytán, sajnos nem adhatták elő!"

 Köztudott, hogy a Fölszállott a páva, Kodály remek új férfikari műve a munkás dalosszövetség felkérésére készült. Az alkalom Ady születésének 60. és a dalosszövetség megalakulásának 30. évfordulója volt. 1937. december 12-én a Városi Színházban 500 tagú összevont kórus mutatta be, Újj József vezényletével. Ám a műnek nem ez volt az ősbemutatója. Pár héttel korábban (1937. november 7-én) a Zeneakadémián, a Márciusi Front Bartók-Kodály estjén hangzott el először a nagy nyilvánosság előtt. Az érdem András Béláé, aki valahogy hozzájutott az új mű kéziratához és a Fővárosi Gázművek férfikarával elsöprő sikert aratott vele, a szerző jelenlétében. András Béla akkoriban vette át Krén Gézától a Vasas Kórus vezetését, s magától értetődőnek tartotta, hogy az új remek Kodály-művet a Vasas Kórussal is mielőbb bemutathassa. Eszébe sem jutott, hogy a Gázművek kórusa a polgári, a Vasas Kórus pedig a munkások szövetségéhez tartozik, s a cenzúra utóbbiak műsorán az új Kodály-művet nemkívánatosnak fogja ítélni. Az 1939­es hatósági letiltás után a Vasas Kórus és karnagya számára valóságos győzelmi ünnepnek tűnt, amikor a későbbi években-éppen a Vasas Székházban-titokban „csak azért is!" több alkalommal előadhatták a ,,Pává"-t. Közönségük minden esetben kitüntető tapssal jutalmazta a bátor dalosokat és karnagyukat. A Vasas-matinék ehhez remek keretet biztosítottak a kórus számára. 1937 és 1943 között rendszeres időközönként sorra kerülő matinékon a legkiválóbb szóló-művészek (Baló Elemér, Bulla Elma, Békefi László,

Hont Erzsi, Neményi Lili, Somló István, Liontas Konstantin, stb.) működtek közre, a megnyitót vagy az ünnepi beszédet pedig többízben Szakasits Árpád mondta. Így volt ez az 1942. március 15-i nevezetes ünnepi matinén is, amikor Szakasits beszédében azt az Adyt idézte, aki valójában „Hírrel hirdette, hogy másképpen lesz holnap". Erre a beszédre nagyszerűen rímelt a Vasas Kórus száma, Kodály-Ady: Fölszállott a pává-ja. A siker nagyobb volt, mint korábban bármikor.

 Ezekkel a „csak azért is!" szereplésekkel a Vasas Kórus - Szakasitssal együtt - többet tett Kodály eszmeiségének a népszerűsítéséért, mintha 1937-ben nem a Gázgyáriak, hanem ők mutatták volna be az új Kodály művet. A kezdetben ártatlan kórusművet így tulajdonképpen a hatóságok ostoba packázásai emelték az évek során fokozato­san, szimbolikus jelentőségű alkotássá: 1942-ben a kórusmozgalomban a „Páva" lett a függetlenség eszméjének a legpregnánsabb kifejezője.

 Megjegyzésre érdemes, hogy a kényszerű háborús szünet után, 1945. október 6-án, a vasasok székházában András Béla és kórusa első dolga volt, hogy Kodály-est keretében tisztelegjen a Mester előtt. Ezen a Karádi nóták, a Cú, föl lovam, a Kit kéne elvenni és a Huszt mellett a Fölszállott a páva is fölhangzott a műsorukon. Ezek után joggal hangoztathatjuk, hogy a Vasas Kórusnál valóban sikerrel zárult a művészeti korszakváltás, pontosabban: az új magyar zene győzedelmeskedése a Liedertafeles múlt felett, ami végül is nagyrészt András Béla érdeme.

1950

A kórus életének volt egy évtizednyi időszaka (az 50-es években), amikor a Vasas Énekkar (és kapcsolt részei) szinte meghatározó szerepet játszottak a hazai amatőr zenei mozgalom irányultságának a formálásában, alakításában. Arról az időszakról van szó, amikor a háború pusztításaitól és nyomrúságától megcsömörlött tömegek újra örülni tudtak az életnek. Amikor az egész ország lakossága a háborús romok eltakarításának és a lerombolt ország újjáépítésének a lázában égett. Eközben mindenki kereste a maga helyét az új körülmények között, még az olyan spontán tevékenységi formák is, mint a karénekes mozgalom. Ámde, ennek el-, vagy meghatározására csakis akkor kerülhetett sor, amikor a politikai hatalom és a társadalmi átalakulás jellege eldőlt. Nálunk ez 1948-ban következett be. Jó jelnek ígérkezett, hogy Kodály Zoltánnal az élén megalakulhatott a Bartók Béla Szövetség, a hazai amatőr ének- és zenekarok országos szervezete, amely a félévszázada külön utakon járó polgári- és munkás énekkarok hatalmas családját immár egyetlen táborban egyesítette. Jelige, amelyet Kodály (Jankovich Ferenc szövegére) erre az alkalomra komponált, ugyancsak az ország újjáépítésére, a termelőmunka mielőbbi megindítására - és az ország felemelkedéséért - nemzeti összefogásra buzdított. Felemelő érzés volt, amikor 1949 pünkösd két napján szerte az országban, a Bartók Szövetség rendezésében (a főváros kivételével) tizenegy nagyvárosban egyidőben zajló országos zenei fesztivál valamennyi színhelyén megnyitóként, hatalmas összkarok előadásában ez a kodályi buzdítás adta meg az ünnepség alaphangulatát és eszmeiségét.

     

 


András Béla

A fesztivál után Kodály az Éneklő Nép hasábjain (1949. 6. szám) a rendezvényről így nyilatkozott: „Még sohasem történt, hogy Magyarország tizenegy városában egyetlen napon ennyi jó zene szólalt meg a nagy nyilvánosság előtt. A tízezernyi énekes munkája nem marad hatás nélkül a közízlés fejlesztésére."

Mindez a Vasas Kórus szempontjából is igen reményteljes jövőt ígért, hiszen most az új rendben többé nem kellett attól tartania, hogy a hatóság fellépésüket leállítja csak azért, mert műsorukon Kodály-Ady: Fölszállott a pává-ja szerepel. Akkor még nem tudhatták, hogy az sem lesz sokkal előnyösebb és megnyugtatóbb, ha az együttes számára hivatalból előírják: ehelyett, meg ahelyett a darab helyett miféle (esetleg művészileg jóval gyengébb) műveket hallanának szívesebben a kórus előadásában fellépései alkalmával.

Hogy ebben az új szerepkörben a Vasas Kórus mégis mindvégig példamutatót tudott produkálni, hogy a hatalomra került rendszer művészetpolitikájának követelményeit mindenkor képes volt a művészi igényesség kívánalmaival párosítani, azért ma a Vasas Kórus nem elmarasztalást, hanem dicséretet érdemei. E megállapítással nem áll ellentétben, hogy kiváló szolgálataiért, művészi eredményeiért, példamutató szerepvállalásáért az együttest 1959-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. (Ezt a kitüntetést addig csak személyek kaphatták, művészeti testületnek nem adományozták.)

Kell-e bizonygatnunk, hogy ennek a kétségtelenül ellentmondásos szerepkörnek az eredményes és megnyugtató művészi megvalósulásáért a legfőbb érdem ismét a kitűnő művész-pedagógust, András Bélát illeti. Több okból is. Egyfelől, mert az időközben mesterségesen hatalmas méretűre duzzasztott „Központi Művészegyüttes" minden részlegének (férfikar, vegyeskar, operaegyüttes, szimfonikus- és fúvós­zenekar, népi együttes) repertoárján mindvégig a legértékesebb zenei hagyomá­nyok felújításán és méltó színvonalú bemutatásán fáradozott. E tekintetben kiemelésre érdemes, Erkel: Ünnepi kantátájának sikeres bemutatása, 1960-ban az Erkel Színházban. A mű 1867-ben született és sokáig elveszettnek hitték. András Béla felkutatta a kéziratát és saját maga készítette remek zongorakivonatának segítségével, a vasasok vegyeskarával, zenekarával és szólistáival nagy elismerés mellett vitte a nyilvánosság elé az értékes darabot.

András zeneszerzői minőségében is hasznára tudott lenni együttesének. Sok kisebb népdalfeldolgozása mellett egy nagylélegzetű művel is gyarapította az együttes repertoárját. Csokonai-kantátáját 1959-ben a vasas együttesek VI. országos fesztiválja keretében mutatták be. Fodor Lajos a Muzsika hasábjain (1959. júliusi szám a kórus és a szerző teljesítményéről így nyilatkozott: „Méltók voltak önmagukhoz. Abban is, amit a múlt hagyományaiból felelevenítettek, s abban is, amit a máról a mának énekeltek."... „András Béla Csokonai kantátájában, amelyben a költő jövőt álmodó sorait András a muzsika modem nyelvén teljes érzelmi és hangulati azonosulással énekli meg."

 Gondoskodott továbbá arról is, hogy kórusának művészi megújhodását ott folytassa, ahol annak idején, a 40-es években a háború abbahagyatta vele. Minden alkalmat megragadott, hogy Bartók, Kodály és követőik legigényesebb karművei minél gyakrabban, példamutató előadásban csendüljenek fel mind a férfikar, mind a vegyeskar műsorán. Bevallott célja volt, hogy ezzel más kórusokat is ilyen művek műsorra tűzésére ösztönözzön. El tudta érni, hogy 1951. február 17-i, vasas székházi ünnepi hangversenyükön Kodály egyik legremekebb kóruskompozícióját, a Mátrai képeket egykori Mestere maga vezényelje el. Akkoriban ennek amatőr kórusok köreiben igen élénk visszhangja volt.

 

A Vasas együttesnek abban is példamutatónak kellett lennie, hogy a karirodalomból a társadalmi ünnepeken, állami rendezvényeken és politikai demonstrációk alkalmával mi és hogyan szólaljon meg az azokon közreműködő, gyakran azok alaphangulatát meghatározó amatőr zenei együttesek műsorán a saját repertoárjukból. András Béla művészi irányító munkája ebben is elismerésre méltó. Fontos feladatának tekintette a munkásmozgalom hagyományaiból való gondos válogatást. Nem elégedett meg azzal, hogy közülük csak a legjobbakat, az egykor legnépszerűbbeket elevenítse fel: A Vörös Csepel-t, a Fel, vörösök, proletárokat, a Bécsi munkásinduló-t csakis saját igényes kórusfeldolgozásában és zongora helyett saját hangszerelésű zenekari kísérettel tűzte műsorára. Az egykor munkáshimnuszként tisztelt Marseillaise­t kórusának előadásában mindig a Kodály Jankovich-féle remek feldolgozásban (1948. Szabadság himnusza) hallhatta a közönség. Kodály, ugyanis a legmodernebb újruhába öltöztette ezt a nemzetközi tekintélynek örvendő dallamot. András Béla legjellegzetesebb és országszerte a legnagyobb sikert elért - ilyen témájú - alkotása az 1957-ben keletkezett Lenin-dala volt (a Rablánc a lábon nehéz volt-kezdetű). Csaknem minden nagyobb jelentőségű hivatalos ünnepségen ezt a művet a közönség mindig nagy összevont közös karok előadásában, rendszerint zenekari kísérettel hallhatta. Abban az időben a legnépszerűbb mozgalmi dal volt. A mű jelentőségét emeli, hogy ezekben az években százszámra jelentek meg nyomtatásban olyan „tömegdalok", amelyek szövegi és zenei gyengeségeik miatt sohasem váltak igazán népszerűvé. Nagyrészük az élettől, a gyakorlattól még a „kérészéletű" jelzőt sem tudta kiérdemelni. András Béla kórusának műsorán ilyeneket a közönség soha nem hallhatott. Vagyis: a Vasas Együttes - András Béla jóvoltából - el tudta kerülni, hogy bármikor, bármilyen indokkal is a zenei selejt terjesztője legyen!

Ezek után eléggé el nem ítélhető (még ha abban az időben nem is az egyedüli) anakronizmus, hogy András Bélának, a Vasas együttes 20 éven át volt kiváló művészeti vezetőjének a szakszervezet központi hivatala minden komoly és elfogadható indok nélkül felmondott, állásából elbocsátotta. Ennek akkor nem is annyira anyagi, mint inkább az erkölcsi hátrányai voltak nehezen elviselhetőek. Hónapokon át hiába próbálkozott a legilletékesebbnek vélt személyeknél (Kodály, Marosán, Gáspár Sándor, Barnáné, a minisztérium zenei osztályának vezetője, stb.) segítségért. Hiába ostromolta beadványokkal a legkülönfélébb szervek és intézmé­nyek vezetőit magyarázatért, ezekre érdemleges választ sohasem kapott. Ezért a nyolcvanas évek elején a hazai kórusmozgalom egy vérig sértett, megkeseredett, ám mindvégig nagyvonalú, tehetséges művész-pedagógust veszített el.

 

András Béla örökét 1962-ben Vass Lajos, Erkel díjas zeneszerző-karmester vette át, aki elődje példájára később az együttes szimfonikus zenekarának a karmesteri teendőit is magára vállalta. Ennek a kettős szerepének három évtizeden keresztül kiválóan megfelelt. Fellépésével az együttes élete sokat változott. A három évtized alatt a kórus és a zenekar művészi fejlődése szembetűnő felfelé ívelést mutat. Szervezeti és főleg anyagi vonatkozásban ugyanakkor sok viszontagságot kellett az együttesnek átélnie, amely az utóbbi időben szinte válságosnak mondható. Csak remélni lehet, hogy ez a jubileumi ünnepség ismét az együttesre tereli azok figyelmét, akiknek módjukban áll az együttes anyagi helyzetén javítani, ami nélkül nehéz lenne az együttes jövőjéről elmélkedni.

Amikor a 90 éves jubileum közeledtével - Vass Lajos többszöri szelíd baráti rábeszélésre - a kórus históriájának a megírását végül is elvállaltam, tisztában voltam vele, hogy nehéz, sok utánjárással járó, ám hálás feladatra vállalkozom. Megéri a fáradságot, mert előre látható volt, hogy kutatásaim nyomán nem egy átlag munkásénekkar története tárul föl előttem, hanem egy nagyon is érdekesnek és tanulságosnak ígérkező művelődéstörténeti kordokumentum, amely esetleg más, hasonló vállalkozás sikeréhez is fogódzót adhat. Vass Lajos, kérésemre az utolsó három évtized legfontosabb művészi és pedagógiai tanulságait, eseményeit folyamatosan magnószalagra mondta, hogy ezáltal erről a szakaszrőf minél tömörebb, de minél hitelesebb összefoglalót készíthessek. Akkor még nem tudhattam, - hogy is tudhattam volna - hogy mire a három évtized utolsó szakaszáról és főleg a jövő elképzeléseiről faggatnám, váratlanul, 65 évesen eltávozik az élők sorából. A nagyon várt jubileumi esztendőnek szinte a küszöbén, 1992. november 6-án vezénylésre emelkedő karjai végleg lehanyatlottak, szíve megszűnt dobogni. Minő véletlen, hogy szeretett együttesével utoljára éppen W.A. Mozart: Requiem-jének a bemutatására készült, de a vezénylést már nem tudta vállalni. Így történhetett, hogy temetése után, december 4-én a Vasas Székház dísztermében ezzel a örökértékű Mozart-művel búcsúztak tőle tanítványai, barátai, tisztelői, mesterüktől, a baráttól, a kollégától, a vasas ének- és zenekar érdemdús karmesterétől. A karmester Reményi Károly volt, a megemlékezést Takács Béla, a művészegyüttes igazgatója mondta.

 

Mindazt, amit eddig a 90 esztendős Vasas kórusról elmondtam, csupán bevezetőnek szántam, a részletekbe menő história ismertetése elé. Úgy tűnik, ennyi szükséges és elegendő is ahhoz, hogy a későbbiekben a múlt részeredményeinek a taglalása közben el ne vesszen a lényeg! Ennyi talán elég ahhoz, hogy az olvasó számára a Vasas kórus kivételes képességei, a mozgalomban betöltött - gyakran meghatározó - szerepe, ugyanakkor meglehetősen hányatott élete is egyértelmű legyen. Ezek után biztosabb alapokon indulhatunk el, hogy az elmúlt 90 év történetét kissé részleteseb­ben is áttekintsük.

Az előzmények

Az előzmények

A közösségi ének klasszikus formája, az énekkar hazánkban elég későn vált országosan népszerűvé. Addigra Európa nagyrészén, de főleg Angliában, Németalföl­dön, Francia-, Olasz- és Németországban az a cappella (hangszerkíséret nélküli) éneklés több évszázados fejlődésen ment át. Egy időben, a XVII. században úgy tűnt, mintha szerepe visszaesett volna: A hangszeres zene rohamos fejlődése és népszerűs­ége egy ideig háttérbe szorította az a cappella előadást, ám utána, úgy a XIX. század elején, leginkább Angliában és Németországban a daloskörök minden addiginál nagyobb számban terjedtek el. Ennek a harmadvirágzásnak a burjánzása ért el hozzánk is. Éppen akkor, amikor nálunk a nemzetté válás folyamatában az énekkar (a dalárda) szinte mással nem helyettesíthető szolgálatot tölthetett be: a magyar zene legfrissebb vívmányainak a közvetítője lett a szerzők és a nép között; szövegében telítve a nemzeti függetlenség eszméjével. Ezt az időszakot nálunk reformkornak nevezik (1825-1848).

Mindez nem jelenti azt, mintha nálunk korábban az énekkar ismeretlen lett volna. Erről szó sincs. Éppen csak a széleskörű elterjedésének nem voltak meg hazánkban az ehhez szükséges feltételek. Okainak még a hézagos felvázolása is hosszabb fejtegetést igényelne. A karének hazánkban évszázadokon át, főleg a királyi- és fejedelmi udvarokban volt otthonos. Igaz, azok műsorán az európai reneszánsz kultúra legértékesebb rétegei is fellelhetők voltak. Valamivel szélesebb körben való elterjedtséget hozott később az iskolákban, kollégiumokban és a templomi szertartásokon szerephez jutó karének. Erről érdemes kissé bővebben is szólnunk, de előbb térjünk vissza a királyi- és fejedelmi udvarok zenei életéhez.

 

Már Nagy Lajos (1326-1382) és Zsigmond (1387-1437) udvarában is működött énekkar (cappella), de ezekről bővebbet nem tudunk. Annál többet Mátyás és Beatrix kórusairól, amelyek európai hírnévre tettek szert. A budai Hofkapelle ének­és zenekara 1485-ben elérte a 40 főt. Zeneszerző-karmesternek Beatrix a kiváló flamand muzsikust, Johannes Stockem-et szerződtette, aki az együttest bőségesen ellátta énekelnivalóval: motettákkal, misékkel, madrigálokkal. Jean Moliet francia történész szerint a budai Hofkapelle-t a XV. században Európában a leghíresebb zenei együttesként tartották számon.

Mátyás halála után II. Ulászló (1490-1526) és különösen II. Lajos (1516-1526), annak is főleg a felesége, Mária volt igen bőkezű mecénása a művészeteknek, benne a zenének. Mária udvari énekkara élére művészeti vezetőnek nem kisebb személyiségeket szerződtetett, mint Adrien Willaer-t (1840-1526) és Thomas Stolzer-t (1450-1526). Madrigáljaik később az erdélyi fejedelmi udvarokban is fellelhetők voltak. Állítólag mindketten a mohácsi csatában vesztették életüket.

A XVI.-XVII. században a török megszállás miatt három részre szakadt országnak leginkább a keleti felében, a Báthoriak udvarában tudunk rendkívül élénk és magas színvonalú zenei életről. Báthori Zsigmond udvarában élt és alkotott sok éven át Giovanni Battista Mosto (?-1596) észak-olasz zeneszerző, aki a fejedelmi gondoskodást - többek közt - egy 21 madrigált tartalmazó kötettel hálálta meg. Ezek ma hanglemezen is hozzáférhetők: (1978-ban a Mosto-madrigálokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarakórusa előadásában, Párkai István vezényletével a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat rögzítette lemezre.)

Az egyházi iskolákban nálunk a középkortól kezdve országszerte létezett karének. Az ország nyugati részén a katolikus vidékeken nyelve német, vagy latin volt, irodalma az európai egyházi zene. Keleten, főleg Erdélyben, a protestáns berkekben nyelve magyar, irodalma a XVIII. századtól a Goudimel-féle francia zsoltáros könyvből való, Szenczi Molnár Albert kitűnő magyar fordításában. A nyugati végeken még a XVI. század utóján az a capella éneklést az iskolákból is, a templomokból is kiszorította az új divat, az instrumentális zene (Batizi László: A magyar muzsika hőskora és jelene, Bp., 1944. 224-301. old.). Ugyanakkor Erdélyben, Debrecenben, Sárospatakon és másutt az iskolában és a templomban az a cappella előadás fellendülését éppen a protestantizmus hangszerellenessége idézte elő.

A XVIII. században a debreceni Maróthi György (1715-1744) matematika professzor a magyar többszólamú éneklés elméletét is kidolgozta, ami protestáns berkekben igen gyorsan elterjedt.

Az első kollégiumi énekkar, amelynek repertoárján nem csak az iskolai és templomi szükségletek kielégítésére alkalmas művek voltak megtalálhatók, hanem a családi- és társadalmi rendezvényekre valók is (keresztelőre, esküvőre, temetésre, táncmulatságra stb.), a Sárospataki Kollégiumi Énekkar volt. Állandó műsorszámaik közül való az a diákdal, amelyet az iskolások Farkas Ferenc feldolgozásában ma is gyakran énekelnek.

A patakiak műsorán az egyházi mellett a világi irodalom olymértékben otthonos lett, hogy azon még a francia felvilágosodás híres rebellis dala, a Marseillaise is helyet kapott. A Verseghy-féle Marsziliai-ének-et 1798-ban többször is előadták, pedig fordítója már ekkor börtönben ült, a magyar jakobinusok pedig már három évvel korábban életükkel fizettek a francia forradalom eszméinek terjesztéséért.

A hazai karéneklés első nagy fejezete a reformkorban bontakozott ki. Az utolsó rendi országgyűlések kedvező légkörében gyorsan elterjedtek a friss nemzeti zeneirodalom termékei. Kottáikon még meg sem száradt a tinta, s a sorra alakuló énekkarok (daláregyesületek) azonnal munkához láttak, hogy a közönséggel mielőbb megismertessék azokat. Erkel új operáinak kardalai hamarosan önállósították magukat, s a dalárdák kézről kézre adták kottáikat. Erkel mellett Egressy, Liszt és Mosonyi szerzeményei terjedtek el a leggyorsabban a nemzeti függetlenséget hirdető dalárdák körében.

 

Nem lehet csodálni, hogy ilyen körülmények között Erkel és társai a szabadságharc leverése után újjáéledő dalármozgalomtól talán túlzottan is sokat vártak. Annak ellenére nem, hogy ezt a zenélési formációt akkortájt készen vettük át a műzenei műveltségben előttünk járó szomszédainktól:  főleg az osztrákoktól és a németektől. „Célunk haza és haladás! Céljaink elérésében valamennyi zenei intézmény között első helyen állnak a dalárdák, melyek a legmélyebbre bocsátják gyökereiket, melyben és mely által a XIX. század zenéje a legszélesebb magyar rétegek mindennapos szellemi tápláléka lesz. A daláregyesületek már eleve azzal a céllal születnek, hogy dalban egyesülve hirdetői, terjesztői legyenek a nemzetiség eszméjének s a hazafiúi érzelmeknek. Őrájuk hárul a feladat a közönség műízlését nevelni és általában a helyes zenei irány terjedését előmozdítani, mert a dalárdák közvetlenül érintkeznek a néppel... A dalárdák hivatásuknál fogva közvetítők a komolyabb művészet és a közönség között." (Zenészeti Lapok, 1868. augusztus)

 

Annak megítéléséhez, hogy ez a felfokozott várakozás a múlt századi dalosmozgalommal szemben nem volt-e hiú remény, álljon itt egy neves századvégi muzikológus, Hackl N. Lajos nyilatkozata e kérdésről: „Magyarország kulturális egyesületei között egynek sem jutott akkora feladat a nemzeti szellem ápolásában, mint az Országos Daláregyesületnek, amely mindennemű anyagi támogatás és segélyezés nélkül a művészet fegyverével ekkora tért tudott hódítani széles e hazában." (Hackl N. Lajos: Az éneklés gyakorlati kézikönyve, Bp., 1905-70. old.) Nem valószínű, hogy a szerző tévedett, vagy bármi okból eltúlozta volna a valóságot.

        

A századforduló közeledtével és az iparosodás fejlődésével egyre erőteljesebben bontakozott ki, honosodott meg nálunk a munkásság kulturális és ezen belül a zenei tevékenysége. A munkások énekkari mozgalma irodalmában, stílusában sokáig erősen magán viselte a mintának tekintett osztrák és német munkásdalárdák arculatát. Érthető, hiszen a hazai iparunkban az igényesebb szakmunkásrétegek igen tekintélyes hányada a szomszédos osztrák-német és a cseh-morva területről származott hozzánk. (Ez a hasonlóság a hazai üzemi- és bányász-zenekarok,  fúvós együttesek stílusára és irodalmára talán még a dalárdáknál is jellemzőbb volt.)

 

A Vasas Kórus, amely 1903-ban alakult, nem tartozott a nálunk legkorábban létesült munkáskórusok közé. A sütőmunkások énekkara pl. 1889-ben, már megalakulása után azon fáradozott, hogy a maga erejével is hozzájáruljon saját érdekképviseleti szervük, a sütőmunkások szakszervezetének megalakulásához. Történeti tény, hogy ebben a legfőbb érdem valóban a dalárda tagjait illeti.

 

A kilencvenes években többségében területi jellegű munkásénekkarok alakultak. Ezen azt kell érteni, hogy tagjaik nem egy-egy üzem, vállalat dolgozóiból, tehát szakma szerint, hanem lakóhelyükhöz közel, vegyes szakmai összetételben verbuválódtak. Elnevezésük is erre utal: Budapesti-, Szegedi-, Pesterzsébeti-, stb. Általános Munkásdalkör, Kispesti Szervezett Munkások Dalkara, újpesti Munkásképző Egylet Dalköre. A szakmák szerint alakult munkáskórusok (a vasasok, a kőművesek, a fások, a bőrösök, stb.) legtöbbje a századforduló körül, a nagy városépítkezések fellendülése idején jött létre.

A 90 év története

A 90 év története

A Vasas Kórus megalakulásának történetét a lehető leghitelesebb forrásból, isiagától a szervezőjétől, Szász Sándortól tudjuk, aki a megalakulás után hosszú éveken át választott elnöke is volt kórusának. A kórus fennállásának negyedszázados évfordulóján, 1928-ban ő készítette el azt a - fotókkal tarkított - ünnepi beszámolót (A Budapesti Vasasok Dalkarának 25 éves története, 1903-1928. - Világosság Rt. Bp. - 14.p.), amelyből a legapróbb részletességgel megismerhetjük a megalakulás körülményeit.

1903 márciusában az épületlakatosok budapesti szakegyletének választmányában (vezetőségében) vetődött fel először a szakma saját dalkarának a megszervezése. (A szakegylet akkor ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.) Ebben az időben a fővárosban a lakatos szakma e szűkebb tartományában mintegy 2000 szakmunkást tartottak nyilván, ám közülük ekkor még alig 250-en voltak tagjai a szakegyletnek, azaz saját szakmai érdekképviseleti szervüknek. Az építkezési láz lanyhulásával, s a munkanélküliségtől való félelem árnyékában remélhetőnek tűnt, hogy a dalkar megalakulása olyanokat is a szakegyletbe vonz, akik egyébként más indokból még nem csatlakoznának a szervezethez. Jól számítottak.

Szász Sándor szerint 1903 március és október között többen is sikertelenül próbálkoz­tak a kórus megszervezésével, míg végül harmadszori nekifutásra, neki sikerült: októberre 120 szaktársat tudott megnyerni, hogy részt vegyen a karnagyi meghallgatá­son („lehangoláson"). Közülük 80-nál többen bizonyultak alkalmasnak kórustagnak, így 1903 október derekán, Szabó Károly zenetanár vezetésével hozzáláthattak a tanuláshoz, hogy mielőbb bemutatkozhassanak a közönség előtt. Az alakuló közgyűlésen, amelyen Miszlay Györgyöt választották meg elnöknek, már egy - könnyen énekelhető, akkor divatos - nótafeldolgozást is előadtak, ízelítőnek: „Fehér galamb száll alája, / Kiskertemnek pázsitjára..."

Az épületlakatosok szakegylete anyagi nehézségeik miatt éppen a 16. vendéglő belső helyiségében próbálta átvészelni a nehéz hónapokat (VI. Hunyadi tér 3. Kecskeméti­féle vendéglő), amikor a dalkar megalakult. Ennek a 8-szor 4 méteres belső termében teremtettek a dalárdának is gyakorlási, felkészülési lehetőséget. Két évig szorongtak a dalosok ebben a szűk helyiségben, ám a Lelkesedésük oly határtalan volt, - írja Szász Sándor, hogy később ezt az időszakot tekintették mind a kórus, mind a szakegylet „hőskorának". A szakegylet tagjainak száma 1904 márciusára 1600-ra emelkedett. Az anyagi gondok enyhülésével lehetővé vált, hogy egy új, tágas helyiségbe költözhes­senek. A Csengery és Dob utca sarkán létezett akkor a Piatnik-féle kártyagyár. Annak a 20-szor 6 méteres nagytermét bérelték ki a kóruspróbák számára, amelyben már 80­an is kényelmesen elfértek, kottatárukat és hangszerüket (80 aranykoronáért vették meg a harmóniumot az éppen feloszlóban lévő Lepter-féle lakatosárugyári dalárdától) is el tudták benne helyezni.

1904 májusában Szabó Károlyt a karnagyi pulpituson Czigler Béla váltotta föl, aki akkor a fővárosi férfikarok egyik legismertebb karmestere és komponistája volt. Számos kórusművét az egész országban szívesen énekelték a dalárdák: Szerenád, jer ki rózsám, Búza közé szállt... stb.

Czigler működése nyomán a Vasas Kórus gyors fejlődésnek indult. Májustól októberig, a kórus megalakulásának első évfordulójára rendezett zenei estén a közönség már egy

kerek kis repertoárral ismerkedhetett meg: 3 nótafeldolgozás, 5 munkásdal s egy gyászinduló sorakozott a műsortárukban.

1904-ben szerte az országban már tucatnyi vasas kórus működött, így indokolt volt, hogy szeptember 1-én megalakították a saját szövetségüket, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Dalosszövetségét. Elnökének éppen Miszlay Györgyöt választották meg, aki az épületlakatosok kórusának elnökeként a dalosok körében igen nagy népszerűségnek örvendett. Elnökhelyettes: Schultz Dániel bádogos és jegyző: Kutasi Gábor kovács kisiparos lett.

A kórus gyors szakmai fejlődése, a fellépések számának megszaporodása és a központi szervezettel közös elnök léte azonban nem csupán örömet és megelégedést szült a kórus belső életében. Elég hamar felvetődött a gondolat, mi lenne, ha az épületlakatosok kórusa előlépne a vasasok dalosszövetsége központi énekkarává? Az „ötletet" az épületlakatosok szakegyletében nem fogadta lelkes helyeslés, sőt az önállósulási törekvések hangoztatása miatt több ízben fegyelmi eljárást is indítottak a kórus elnöksége, főleg Miszlay személye ellen. Emiatt 1905 augusztusában az összehívott rendkívüli kórus-közgyűlésen - Miszlayval az élén - az elnökség testületileg lemondott és sértődötten elhagyták a termet. Miszlay helyébe - szakegyleti javaslatra - előbb Anderkó Endrét, majd amikor az képtelen volt a belső nehézségek­kel megküzdeni, Pfléger Gyulát választották meg elnöknek. Ám a lázongó dalosokkal ő sem boldogult, így végül 1906-ban Rucska Sándorban végre megtalálták azt a személyt, aki a kórus és a szakegylet közötti konfliktust nyugvópontra tudta vezetni.

Az élet fintora, hogy amiért hat évvel korábban Miszlayék még dorgálásban, sőt fegyelmiben részesültek, 1911-ben automatikusan megvalósult: Az épületlakatosok kórusát nevezeték ki a Budapesti Vasasok Dalkarává, ami úgy vált lehetővé, hogy a sokféle vasas szakosztályból a fővárosban is megalakult a Vasasok Budapesti Helyi csoportja, amelyhez 1911-ben a vidéki csoportok csatlakozása révén létrejöhetett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége, amelynek indokolt volt az igénye egy kiemelt rangú központi kórusra. Azóta hívják az eredetileg épületla­katosok dalárdáját az egyszerűség kedvéért a mozgalomban Vasas Kórusnak.

Miközben ez a szervezeti átrendeződés éveken át zavarta a kórus belső életét, 1907­ben újabb karnagyváltást is átvészeltek: Czigler Béla örökébe Stark Henrik fővárosi zenetanár lépett, akinek a működése alatt - miután elültek a belső bajok -, a kórus fejlődése valósággal szárnyakat kapott.

Stark a nagyhírű Budapesti Általános Munkásdalegyletnek megalakulása óta (1892) volt a vezetője. Országos hírnevét azonban nem annyira a karmesteri, mint inkább a komponista tevékenysége révén érte le. Egy évtized alatt ugyanis kórusát egész

repertoárra való énekelnivalóval látta el, olyannal, amelyre az egész ország munkás­kórus-mozgalma „vevőnek" bizonyult. Mozgalmi dalai futótűzként terjedtek el a fővárosban és vidéken egyaránt. Valamennyi közt a legnépszerűbb az „Itt van újra május elseje" kezdetű alkalmi dal volt, amelyet dalosai kívánságára 1892-ben a május elsejei felvonuláson való részvétel alkatmára komponált.

 Ez az önellátásra való berendezkedés kényszerű helyzetük következménye volt: nevesebb hazai zeneszerző az ilyen „kiélezett tematikájú" művek megzenésítésének hatósági kockázatát nem vállalta, így a munkáskórusok saját politikai céljaikat szolgáló művekért importhoz voltak kénytelenek fordulni. Csakhogy ezzel a hazai igényeket csak részben lehetett kielégíteni. Szükség volt eredeti magyar műre is. Ilyen művekért sokáig saját karvezetőjükhöz fordultak, így ezek a művek művészi értékben elmaradtak a polgáriak kórusaiban énekelt igényesebb alkotásoktól.

 Az importból származó művek többsége a szomszéd osztrák-, német-, kisebb mértékben a cseh munkásmozgalomból került át hozzánk. Mint pl. az osztrák Scheu, J.: Das Lied der Arbeit című indulója, amely - Gyagyovszky Emil fordításában - a „Munka dala" címmel az egyik legnépszerűbb hazai munkásdalnak bizonyult. Több évtizedig vezetett az énekelt művek statisztikájában. A legrangosabbnak és a legmaradandóbbnak azonban a Marseillaise számított, amely ezekben az évtizedek­ben munkás-összejöveteleken, rendezvényeken valósággal a himnusz szerepét töltötte be. A 80-as évek eleje óta többféle szövegváltozattal is előfordult. A legtovább' a Csizmadia Sándor féle „Nem lesz a tőke úr mirajtunk" kezdetű tartotta magát, mindaddig, amíg 1948-ban, - 1848 centenáriuma alkalmából - Kodály, Jankovich Ferenc szövegére megírta „Szabadsághimnusz"-át, amely minden korábbinál magasabb zenei érték formájában bocsátotta a társadalom „rendelkezésére" ezt a remekművet, a francia nemzet hivatalos himnuszának dallamát. A Vasas Kórus azon nyomban a műsorára tűzte.

 

1912-ben a központi együttessé előlépett Vasas Kórus belépett a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségébe, amelynek a tagjai között a szövetség megszűné­séig (1948) mindvégig az élvonalban, azaz a legjobb munkáskórusok egyikeként tartották nyilván. A munkások dalosszövetsége még 1908-ban alakult, de akkoriban mind a Vasas Kórusra, mind fenntartójukra, az épületlakatosok szakosztályára rossz idők jártak: több mint másfél évig (1910-ig) - hatósági felfüggesztés miatt - működésüket szüneteltetni voltak kénytelenek. Íme a magyarázat, hogy miért csak 1912-ben csatlakoztak az országos szakmai szervezetükhöz, a dalosszövetséghez.

Stark Henrik 1912 novemberében mindkét kórusánál, - a Budapesti Általánosnál és a Vasasoknál - helyét a nála jóval fiatalabb Kiss Károlynak adta át, aki - mint Szász Sándor írja visszaemlékezésében - a vasasoknál „nagy ambícióval, felkészültséggel és szigorú fegyelem betartásával" látott munkához és irányította hosszú időn át a kórus művészi munkáját.

Kiss Károly mind énekeseinek, mind a kórus közönségének gyakran szerzett örömet a jól előkészített sikeres fellépéseikkel. Jól ismerte kórusa teljesítőképességét és azt is tudta, a közönség milyen műveknek tapsol leginkább. Nagy műgonddal válogatta össze a kórusa műsorát, így számításai beváltak: egyre több felkérés érkezett a kórus címére. Népszerűségük egyre nőtt. Ebben az időben különösen két Révfy­kompozíciónak volt nagy sikere; mindkettő a munkás-dalosszövetség országos kórusmű pályázatán részesült jutalomban. Az egyik Vanczák János (a vasas szakszervezet egyik vezetője) szövegére készült és „népdalegyveleg"-nek titulált nótafeldolgozás volt (Bimbó fakad, virul a lomb... "); a másik - Gyagyovszky Emil versére írt - egy igen népszerű munkásinduló (Titán vagy nép!), amely a közönség. körében minden fellépésen viharos tetszést váltott ki.

Kiss Károly 14 éves működése sem volt zavartalan: az l. világháború 6 évet (1914­1921) rabolt el tőlük, legalábbis Szász Sándor az újra kezdés időpontját 1921 március 30-ában jelöli meg.

Az 1921-ben újraéledő kórus talpraállítói megérdemlik, hogy név szerint említsük őket. Bacsinszky Andor, Brunner Lénárd, Farkas György, Loipner János, Ősz József és Zsák László. Rucska Sándor, aki a kórusban 1906 óta közmegelégedésre látta el az elnöki tisztet, a háború után Szegedre költözött. Ám most, az újjáéledő dalkör vezetői kérlelték őt, jöjjön vissza! S ő jött. Felköltözött-a fővárosba és ott folytatta, ahol a háború után abbahagyta: újabb 8 esztendőre biztosította a kórus békés alkotómun­káját, mint újraválasztott elnök.

Az 1921-es újrakezdés vetette fel az igényt a sajátjeligére. A kórus házi pályázatán a szöveg első díját Vanczák János nyerte el, amelyre Kiss Károly készített zenét: „Szálljon dalunk, mint bérc fölött száll-száll a büszke sas, / Hirdesse zord balsors között: győz küzdve a Vasas!" 1926-ig minden fellépésüket ezzel a jeligével kezdték, mígnem az új karnagy, Novák Károly, szükségét érezte, hogy a kórusa ezentúl az ő szerzeményével nyissa meg szerepléseiket. Novák szövegírója is Vanczák János volt: „Dicső jövőről álmodunk, /Dalunk szívből fakad. / Hirdesse büszke jelszavunk: Vasas ne hagyd magad!"

1921 és 1926 között a kórus életében jóval több említésre érdemes esemény zajlott le, mint amennyit Szász Sándor idézett írásából megtudhatunk. Ezekről a központi archívumokban fellelhető jegyzőkönyvek és nyomtatott műsorlapok tanúskodnak, egészen 1926 januárjáig. Attól kezdve ugyanis legfontosabb hiteles forrásunk a dalosszövetség új hivatalos lapja (Munkások Dal- és Zeneközlönye, ezentúl Mudzk),

amelyre bizton támaszkodhatunk, mert az mindenkor feladatának tekintette, hogy a munkásénekkarok életének minden jelentősebb eseményéről tudósítson, így a Vasas Kóruséról is.

 

A Vasas Kórus első olyan közszereplése, amelynek műsoráról hiteles adataink vannak, 1922 pünkösdjén hangzott el a Kőbányai Régi Sörház nagytermében. Itt rendezte meg a munkásdalosszövetség - a tanácsköztársaság bukása utáni-első dalostalálkozóját, egyelőre' fővárosi énekkarok közreműködésével. A műsor kizárólag közöskari számokból állt, vezényelt dr. Újj József, a szövetség országos karnagya: Kirchner: Jelige; Blobner: Munkásüdvözlet; Pacius: A finn dal; Méder: Harangoznak, imádkoz­zunk, Hoppe: Daloljatok!, Huber: Cserebogár, Gramm: Fel szocialisták! A Vasas Kóruson kívül az összkarban Kiss Károly másik három énekkara is szerepelt: a Kőbányai Általános Munkásdalkör, az Albertfalvai Munkás Dalárda és a Budapesti Egyenlőség Dalkar.

 1923 nyarán a Vasas Kórus - Kiss Károly irányításával - már egy vidéki meghívásnak is sikerrel eleget tett: egy szombathelyi munkáskórus hívta meg őket vendégszereplés­re, amely az ottani városi színházban nagyszabású kórushangversenyt rendezett. A korabeli sajtó nagy elismeréssel ír a fővárosi énekkar, a vasasok szerepléséről.

 

A következő szövetségi dalosünnepség ismét Kőbányán zajlott le, 1923augusztus 19­20-án, amelyen Kiss Károllyal az élen a vasasok is közreműködtek. (Lásd a Népszava előzetesét: 1923. augusztus 12.) Két év múlva, 1925 pünkösdjén a dalosszövetség az újpesti Szúnyogszigeten rendezte meg soron következő dalosünnepségét, de most már országos jelleggel, nagyszámú vidéki munkáskórus részvételével. Ezen már a vasasok önálló számmal is felléptek, de a sajtó a mű címét nem közli.

 A dalosszövetség megalakulásától 17 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre önálló, saját szaklapot alapíthasson magának. Érdekes momentum, hogy az első lap kolofonjá­ban a lap kiadójaként Rucska Sándor, a Vasas kórus elnökének a neve olvasható (Mudzk, 1926. március 28. 56. old.) Ugyanabban a lapszámban olvashatjuk azt is, hogy a szövetség közgyűlésén, az építők székházában (Aréna út 68.) Rucska Sándort az alapszabály módosító bizottság tagjának is megválasztották. (Mudzk. 1926. 55-57. old.)

 Ebben az időben jellegzetes szövetségi kezdeményezés a Zeneakadémia nagyter­mében, vasárnap délelőttönként, a matinészerűen megrendezett csoporthangver­senyek elindítása. Ezeken a pillanatnyilag legfelkészültebb munkáskórusok - kettes­hármas párosításban - a főváros legelőkelőbb hangversenypódiumán bizonyíthatták közönségük előtt művészi teljesítőképességüket. A kijelölt kórusok ezt megtiszteltetés­nek vették, s saját közönségük rendszerint szívesen kísérte el kedvencüket az akadémiára a város legtávolabbi zugából is.

1926. március 28-án számszerint már az V. ilyen csoporthangverseny zajlott le, amelyen - Kiss Károly vezetésével - a Vasas Kórus is a kedvezményezettek sorába léphetett: Műsorukon Volkmann Róbert: Esti dal-a és Farkas Nándor: Két temetés című műve szerepelt. A bemutatkozás remekül sikerült. A krónikás dicsérő szavai a lap 64. oldalán olvashatók.

 

1926-ban a Vasas Kórus az első-vidéken megrendezett - országos dalosünnepségen, Szegeden is fellépett, méghozzá az első napon a hangversenyen önálló számmal is (Farkas Nándor: Két temetés) és a hangversenyt záró összkarban is (Grieg: Új föld felé). Egyéni produkciójukról a krónikás ezt írta: „A Farkas-mű nehéz ugyan, de rendkívül hatásos, közönségsikere biztos." „A Vasasok igazi vastapsot érdemeltek ki a művészetükért." (Mudzk. 1926. 7. old.) Az összkari Grieg-mű (vezényelte Újj József) baritonszólójában tűnt föl először a vasasok remek szólistája, Kraudy Elemér tehetsége, aki később évtizedeken át sok-sok nagysikerű fellépés ünnepelt hőse volt. (Mudzk. 1926.94. old.)

Az Epreserdőben 1926 nyarán (augusztus 15.) a szövetség csupa összkarból álló szabadtéri hangversenyt rendezett, amely azért nevezetes a Vasasok szempontjából, mert ennek keretében karnagyuk, Kiss Károly is vezényelt egy oszlopkart. Ebben a Vasas Kórus is közreműködött: Dankó Pista: Megkondult a kecskeméti...; Hoppe: A reményhez; majd utána még a zárószámban is (Kerner: Ne ölj!) vez. Újj József. Ennek a programnak a főpróbáját augusztus 8-án a vasasok Thökölyi úti székházának udvarán tartották meg. (Mudzk. 1926. 141. old.)

1926 novemberében Kiss Károly megvált a kórustól. Helyét az országos karnagy helyettese, Novák Károly töltötte be, akinek irányítása alatt a kórus országos hírneve nőttön nőtt. Most már a kórus azt is megengedhette magának, hogy a vezető karnagy mellett - Müller Miksa személyében - másodkarnagyot is alkalmazzon. A Novák­Müller kettős nyolc évig (1926-1934) gazdagította a kórus sikersorozatát. Bemutatkozó házi rendezvényükön már az új, Novák féle jeligével nyitottak: „...Vasas ne hagyd magad!"

1927-ben a kórus erejéből már önálló dalest megrendezésére is telt. Erre április 9-én, a Thököly úti székházban került sor, amely méltó nyitánya volt az 1928-as jubileumi év rendezvényeinek, azaz a Vasas Kórus fennállásának negyedszázados évfordulójára tervezett ünnepi eseményeknek. Ezt az önálló estet azonban még megelőzte az a zeneakadémiai szereplés, amelyre február 27-én, a szövetség soron következő csoporthangversenyén került sor. Önálló számuk ezúttal Lányi Ernő: Lenge nád című kompozíciója volt. A krónikás elégedetten nyilatkozott a nagyterem zsúfoltságáról, s dicsérte a Vasas Kórust, mert - szerinte -',,a legtöbb jegyet erre az alkalomra a vasasok adták el." (Mudzk. 1927. 71. old.)

Ezt a fellépést követte márciusban az az egyesületi közgyűlés, amelyen a 25 éves jubileum programját elhatározták és Szász Sándort megbízták visszaemlékezése megírására. Röviddel e közgyűlés előtt a szövetségben Rucska Sándort, a vasasok elnökét a szövetség választmányi tagjává választották. Itt, az egyesület közgyűlésén pedig Vanczák János országgyűlési képviselőt a Vasas Kórus örökös tiszteletbeli elnökének kiáltották ki. (Mudzk. 1927. 60. o.)

 

Az április 9-i első önálló hangversenyüket a vasasok már tartalommal is meg tudták tölteni, sőt még közönségük vidám kedélyállapotáról is gondoskodtak: az akkoriban igen népszerű konferansziét, Szentivónyi Kálmánt nyerték meg köreműködőnek. Saját önálló számaik: Lányi Ernő: Lenge nád; Pogatschnigg - Szabolcska: Dal a dalról; és Kerner Jenő: Ne ölj? A siker igen nagy volt. (Mudzk. 1927. 77. old.)

1927. szeptember 11-én a Tattersaal-ban a szövetség Népünnepélyt és szabadtéri hangversenyt rendezett. Egyik oszlopkarát Novák Károly vezényelte, ebben lépett fel a Vasas Kórus is: Pogatschnigg: Szabadságdal; és Várföldy: Mi volt nekem a szerelem című műve szerepelt a műsorukon. A krónikás azúttal méltatását e sorokkal fejezi be: „ ...azokat, akik a műsor után is ott maradtak és letelepedtek a fűben, a Kültelkiek és a Vasasok kórusa szórakoztatta szebbnél szebb számokkal." (Mudzk. 1927. 163. old.)

 A Vasas Kórus január 28-i évi rendes közgyűlésén úgy döntött, hogy a körülmények alakulása miatt saját jubileumi hangversenyüket és díszközgyűlésüket csak az év vége felé, októberben, vagy novemberben rendezik meg. A közgyűlésen Csapó Sámuel, a vasasok szövetségének országos titkára és Szász Sándor, az épületlakatosok szövetségének titkára elnökölt. A váratlan körülmény Novák Károly országos megbízatásával függött össze: A szövetség úgy döntött, hogy a német nemzetközi szervezet megívásának eleget tesz és - Novák Károly vezetésével - egy válogatott munkáskórussal mi is részt veszünk a Hannoverben, 1928. június 17-én megrendezen­dő nemzetközi munkáskórus találkozón. A válogatott kórus törzsét Novák egyik kórusa, a Senefelder Dalkör adta, amelyhez kiegészítésként más fővárosi kórusok is benevezhettek egy-két tehetséges énekesükkel. A vasasok is éltek a lehetőséggel. Velük együtt az alkalmi férfikar létszáma 63-ra emelkedett. A főpróbának számító hazai bemutatójuk a zeneakadémián 1928. június 9-én zajlott le, amelyről méltatást a közlönyben Újj József írt. (Mudzk. 1928. 118-119. old.)

 Rucska Sándor szövetségi ázsiója tovább nőtt: a 20 éves jubileumi közgyűlésen Rucskát a szövetség alelnökévé választották. (Mudzk. 1928. 58.old.) A vasasok házatáján pedig Müller Miksát ünnepelte a tagság századik vezénylése alkalmából. Érdemeit Rucska elnök méltatta és szavainak egy oklevéllel adott nagyobb nyomaté­kot. (Mudzk. 1928. 50-51. old.)

A Vasas Kórus újabb nagy sikerét a Zeneakadémián március 25-én aratta, Méder Mihály: Zúg az erdő című darabjával, amelyet a szövetség 20 éves jubileumi hangversenyén - Novák Károly vezényletével - énekelt, mint közreműködő kórus. (Mudzk. 1928. 58.old.) Ugyanezzel a Méder-művel szerepeltek május 26-28-án Debrecenben is, a szövetség újabb országos dalosünnepségén. Utólag a hivatalos értékelésben kiérdemelték produkciójukért a félmondatos kitérőt: „A vasasoknak sokesztendős fennállásuk óta ez az egyik legsikeresebb szereplésük volt," (Mudzk. 1928. 110.old.) Debrecenben az egyik oszlopkart is a vasasok karnagya vezényelte, de ebben a Vasas Kórus csak egy volt a többi között. Műsoruk: Kirchner: Jelige; Thern: Dalünnepen; Hoppe: A reményhez és Kerner: Repülj dalunk! (Mudzk. 1928.92.old.)

 

A vasasok Magdolna utcai Székházát 1928. október 28-án avatták fel. Az ünnepi műsorban a budapesti és a diósgyőri vasas dalárda és a szövetség központi zenekara váltotta egymást a színpadon, de volt szám, amit közösen adtak elő. A budapesti Vasas Kórus - Novák Károllyal az élén - Novák-Szakasits: A dal szárnyán; Scheu: A munka dala; Lob Ottó: Májusban (a baritonszólót Kraudy Elemér énekelte); és a zenekar kíséretével Lányi: Munkáshimnusz-át adta elő, nagy sikerrel. (Mudzk. 1928. 172. old.) Egyébként a Vasas Kórus már június óta az új székházban tartotta rendszeres próbáit is. (Uo.106.old.)

 A Vasas Kórus 25 éves jubileumának ünnepi hangversenyét és díszközgyűlését végül is 1928. november 17-én a székház nagytermében rendezték meg. Rucska javaslatára a műsorban közreműködőként meghívták a Hannoverben járt alkalmi férfikart, ami annál kézenfekvőbbnek tűnt, mivel annak a karnagya is Novák Károly volt. Műsora igen tanulságos, megérdemli, hogy teljes terjedelmében rögzítsük. A hangverseny napjának délelőttjén, ugyancsak a székházban rendezték meg a díszközgyűlést, amelyről a közlönyben Icucska írt beszámolót. (Mudzk. 1928.168.old.)

 Ünnepi műsor: Offenbach: Savoyardok-nyitány (a szövetség központi zenekara, vez. Kralovetz Nándor); Lányi Ernő: Munkáshimnusz (a Hannoveri kórus és a vasasok együtt, zenekari kísérettel, vez. Novák Károly); Ünnepi beszéd: Kabók Lajos, országgyűlési képviselő; Novák: Jelige és Novák: A dal szárnyán (Vasas Kórus, vez. Novák Károly); Pajor Oszkár három verset mond el; Fischer Annie hegedűművésznő (!) három Hubay-darabot játszik, - szünet - Haydn: VI. szimfónia II. tétele (központi zenekar); Pogatschnigg: Dal a dalról; Demény: Szerenád; Novák: Zászlóbontás (a Hannoveri Kórus vez. Novák Károly); Laurisin Lajos három dalt énekel; Thern Károly: Dalünnepen (zenekari kísérettel); Baumgartner: Ki szabad? és Novák: Odabenn a nagykocsmában (Vasas Kórus, vez. Novák Károly); Szász Sándor beszél a Vasas Kórus történetéről; Fucik: A kovácsok-jellemkép (a szövetségi zenekar, vez. Kralovetz Nándor.

Ez a jubileumi műsor - mai szemmel nézve - szinte kínálja néhány utólagos tanulság levonását. Érdemes erre néhány percet szánnunk, mert enélkül a következő évtized változásai nehezen lennénk méltányolhatók.

- Ha az ország kóruskultúráját ez időben külföldön is reprezentáló Hannove­ri Kórus repertoárjából nem telik többre, mint Demény gyengécske Szerenád-ja, Pogatschniggnak és Lányi Ernőnek nem éppen a legértékesebb alkotásai, sőt, ha a kötelező mozgalmi darabok közül is a legelkopottabb (a Zászlóbontás) kerülhet egy reprezentatív együttes szereplésének műsorára, akkor kevésbé csodálkozhatunk azon, ha a vasasokhoz hasonló élvonal­beli munkáskórus műsorán ebben az időben még csúcsteljesítménynek számít olyan új Novák-kompozíció bemutatása, mint a - Szakasits versére készült -,,A dal szárnyán", a német nyelvterületről átvett: Baumgartner: Ki szabad? című darab, és talán az is érthető, ha záró számként saját jubileumi műsorukon karmesterüknek egyik hagyományos nótafeldolgozása hangzik el. (Még ha az „népdalegyveleg" címen szerepel is.)

- Ebből nem túlzás az egész magyar énekkari kultúra korabeli művészi színvonalára következtetni. Beleértve ebbe a polgári szövetséghez tartozó kórusokat is. Nem sokat tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ezt a repertoárt és az ehhez kapcsolódó előadásmódot nehéz lenne esztétikai mércével minősíte­nünk. Vagy ha ezt tennénk, nem jutnánk túlságosan Lelkesítő eredmények­hez. Különösen nem, ha meggondoljuk, hogy 1923 (Kodály: Psalmus-ának a bemutató éve) óta Kodály csodálatos gyermekkarait az ifjúsági kórusok már széltében-hosszában lelkesen éneklik és hogy ez idő tájt számos modern, újszerű magyar mű és egyre több klasszikus érték csendül fel szerte az országban amatőr kórusok előadásában. Nem is az élvonalbeliekén, hanem az eddig alig ismert, de bátran kezdeményező énekkarok műsorain. Várható volt, hogy a kórusmozgalomban a fejlődésnek ez a feszítő ellent­mondása előbb-utóbb feloldást követel. Az 1930-al kezdődő évtized ezt a feloldást az egész országban, így a Vasas Kórus életében is meghozta. Addig azonban még sok feljegyzésre érdemes esemény zajlott le a vasasok háza táján. Vegyük ezeket is sorra:

A Vasas Kórus 1929. évi rendes közgyűlésén Rucska Sándort az elnöki poszton (21 év után) Szász Sándor váltotta föl. (Mudzk. 1929.49.old.) Rucskát most is csak meggyengült egészségi állapota kényszerítette erre a lépésre. Az esemény folytatása ugyancsak a vasas székházban zajlott le 1929. decemberében. Az arra illetékesek impozáns ünnepi külsőségek között mondtak köszönetet a „25 éves dalos" Rucska Sándornak: a kórus mellett, a szövetség vezetőségében végzett számottevő közéleti tevékenységével is kiérdemelte az elismerést. Az ünnepségről a közlönyben a szövetség elnöke, Schein Béla számolt be. (Mudzk. 1930.5. old.)

Ebben az évben több kiemelkedő esemény, ami ide kívánkozna nem történt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ebben az „eseménytelen" évben Virág Ferenc titkár beszámolója szerint a kórus összesen 65 sikeres fellépéséről adhatott számot a közgyűlés résztvevőinek! (Mudzk. 1930. 144.old.)

 A dalosszövetség 1930. június 7-9. között rendezte meg Győrben soron következő országos dalosünnepségét. A vasasok a Loyd nagytermében az első díszhangver­senyen, annak záró számaként léphettek dobogóra. J.Strauss: A szép kék Dunán című darabjával igen szépen szerepeltek. Hetekkel az ünnepség után a közlönyben erről a krónikás imígyen számolt be: „A nagysikerű műsor utolsó és egyben az egyik kiemelkedő száma a Budapesti Vas- és Fémmunkások Dalkörének szereplése volt. Novák Károly vezénylete és zongorakísérete mellett Johann Strauss: A szép kék Dunán cími kórusát énekelték és lendületes, magas nívójú előadásukkal zajos tetszést arattak." (Mudzk. 1930.106.old.)

 A háromnapos dalosünnepség műsorában most is - mint minden ilyen alkalommal - kiemelkedő szerepet töltöttek be az ún. oszlopkarok és összkarok. Azok, amelyekben a Vasas Kórus is közreműködött, egy-egy pályadíjnyertes kórusmű bemutatására vállalkoztak. Az egyik Révfy Gézának - Gyagyovszky Emil versére írt - Toborzója, a másik Molnár Antalnak egy újszerű és igényes népdalfeldolgozása (a „Borúra derű című) volt. Különösen a Molnár-mű megtanulása okozott az újszerű hangzáshoz nem szokott kórusoknak nehézséget, ezért jónéhányan vissza is léptek a közreműködéstől. A vasasok nem! Az említett utólagos értékelésben a Molnár-mű bemutatójáról ez olvasható: „Csak egy kis oszlopkar énekelte, de akik vállalták a nehéz művet, briliáns felkészültséggel oldották meg." Vezényelt: Újj József. (Mudzk. 1930.107.old.)

 Ezen az ünnepségen Novák Károly azt az oszlopkart vezényelte, amely a legszok­ványosabb műveket énekelte. Figyelemre és dicséretre érdemes, hogy Novák a Vasas Kórust nem ebben, hanem az Újj József által vezényelteken állította színpadra; ott, ahol próbára tehették tudásukat. Nem csalódott; kórusa remekül helytállt. Ez már a Vasas Kórus életében is az említett megújhodás első jelének tekinthető.

 

1930-ban a szövetség nyári szabadtéri hangversenyét a Városligetben (az Iparcsarnok előtti Zenepavilonban) rendezte meg. Ez alkalommal a műsort Novák két kórusa, a Senefelder Dalkör és a Vasas Kórus szolgáltatta. Mindkét kórus önállóan is, együtt i5 3-3 számmal lépett a közönség elé. A vasasok számai: Novák: A dal szárnyán; Lob Ottó: Májusban (szóló: Kraudy Elemér), és Méder: Zúg az erdő. A két kórus együttes számai: Novák: Zászlóbontás; Novák: régi magyar nóták és Kirchner: Jelige. (Mudzk. 1930.116.old.)

Alig múlt egy éve, hogy a Magyar Rádió mikrofonja munkásénekkarok számára is hozzáférhetővé vált, s ez év július 31-én az esti órákban a vasasok énekét is az éter hullámain át hallhatta a kórus közönsége. Partnerük a bőrösök énekkara volt. A Vasas Kórus műsora Baumgartner: Ki szabad? és J. Strauss: A szép kék Dunán. A két kórus szép teljesítményéről a közlönyben Pajor Oszkár, a szövetség titkára számolt be. (Mudzk. 1930. 128. old.)

 A Vasas Kórus évi rendes közgyűlésén, 1931. március 7-én Rucska Sándort díszelnökké választották. Elnök: Gecse János, helyettese: Virág Lajos; titkár: Müller Miksa; helyettese: Feczkó Lajos. (Mudzk. 1931.72.old.) A szövetség lapjában ezzel egyidőben a szerkesztőség meleg szavakkal köszönti az 50 éves Rucskát (1881. március 14.), aki ízig-vérig dalos, aki ugyan mostanában sokat gyengélkedik, de meg nem adja magát: Újra és újra talpra áll és lelkesen folytatja közérdekű munkáját a dalosszövetségért. (Mudzk. 1931.47.old.)

 

A szövetség zeneakadémiai hangversenyén, 1931. március 29-én kivételesen nem kettő, hanem hét munkásénekkar lépett dobogóra, hogy tudása legjavával kiérdemelje a közönség elismerését. A terem most is zsúfolásig megtelt. A Vasas Kórus most is megszokott partnerével, a Senefelder Dalkörrel lépett fel, mivel karnagyuk közös volt: Novák Károly. Közös produkciójukkal nagy sikert értek el. Goldmark: Tavasz hálója és J.Strauss: A szép kék Dunán. Zongorán Novák Károly kísért. A Goldmark-darab a polgáriak műsorán már évek óta „sláger"-nek számított, ám a vasasok előadásával most próbálkoztak először. Nekik is sikerük volt vele. (Mudzk. 193l.I44.old.)

 

A szövetség évadzáró nyári szabadtéri hangversenyét az idén ismét az Iparcsarnok előtti Zenepavilonban, 1931. szeptember 3-án rendezte meg. A műsornak most nem is annyira a vasasok, mint inkább „utánpótlás" együttesek bemutatkozása volt a szenzációja. Vezényelt Váradi István és Graff (Nádasdy) Kánmán. (Mudzk. 1931.102.old.) Az előzmény: 1930-ban, a győri országos dalostalálkozón általános feltűnést keltett egy munkás gyermekkar közre­működése. (Nem iskolai kórus volt, hanem egy fővárosi Gyermekbarát Egyesület munkásgyerekeiből alakult együttes.) Műsorukban Bartók-gyűjtötte népdalok szerepeltek unisono, majd Kodály: Süket sógorának remek előadásával kápráztatták el a közönséget. Egy bécsi szaklap munkatársa elragadtatással írt „a nagyok közt a kicsinyek nagyszerű teljesítményéről." Nem lehet tudni, kinek jutott eszébe, hogy Váradit felkérjék egy vasas utánpótlás-együttes megszervezésére és vezetésére, de tény, hogy most, egy év múltán az új ifjúsági kórus, mint a Vasas Kórus utánpótlás-együttese lépett színpadra a városligeti hangversenyen. Váradi neve mellett a közönség most találkozhatott először Graff (Nádasdy) Kálmán, a későbbi híres operarendező, műfordító és zeneszerző nevével, mint az utánpótlás­együttes másodkarnagyával.

Az 1929-ben elkezdődött és évekig elhúzódó világgazdasági válság nyomán hazánkban tapasztalható súlyos munkanélküliség és ennek következményeként a fokozódó elégedetlenség a kulturális életre is rányomta a maga bélyegét: a hatóságok megszigorították a rendezvények ellenőrzését, s mindennel szemben retorzióval léptek fel, ami a legkisebb mértékben is alkalmat szolgáltatott az elégedetlenség szítására. A szövetség p1. 1932-ben - megalakulásának 25. évfordulóján - egy nemzetközi munkásénekkari találkozót tervezett rendezni, ám ennek előké­születeit a belügyminisztérium az utolsó pillanatban leállíttatta.

 

A Vasas Kórus története szempontjából az eset azért érdemel említést, mert a szövetség közlönyében éppen Gecse János, a vasasok elnöke fejtette ki a legékesszó­lóbban a rendezvény nagyszerűségét, előnyeit és hasznát a hazai kóruskultúra fejlődésében.. (Mudzk. 1932.29. + 54.old.)

 A Vasas Kórus két rádiószereplése is feljegyzésre érdemes. Az egyiket 1932. májusában, a másikat egy év múlva, 1933. május 27-én teljesítették. Érett ugyan az idő, hogy Novák Károly megválik a kórustól, de ekkor Kézdy Krén Géza még csak vendégkarnagyként készítette fel a kórust e két fontos fellépésre. Az első műsora: S. Palmgreen: Tengerész a szénégetők között; Goll János: Barcarola; Zigler: Szerenád (Szóló: Kraudy Elemér) Baumgartner: Ki szabad?; és Them: Dalünnepen. (Mudzk. 1932.77.old.) A második szereplés műsora: Grieg: Új föld felé. A baritonszólót ezúttal Müller Gyula énekelte. (Mudzk. 1933.70.old.) Az északi romantika két mesterének, - Griegnek és Palmgreen-nek - a megjelenése a kórus műsorán kétségtelenül újdonságnak számít, de ebben az időben, amikor az élvonalbeli munkáskórusok műsorán egyre-másra tűnnek fel modern magyar művek és klasszikus remekek, Krén Géza vendégeskedésétől már többet is remélhettek volna a dalosok is, a közönség is.

 1932. július 10-én a Vasas Kórus temetni volt kénytelen: tiszteletbeli elnöküket, Vanczák Jánost (1870-1932) kísérték utolsó útjára. A gyászszertartáson a Budapesti Általános Munkás Dalegylet kórusával közösen énekelték el a - Vanczák-szövegre készült vasas Jeligé-t: „Vasas ne hagyd magad!" Vanczák ugyanis az Általánosnak is tiszteletbeli elnöke volt. (Mudzk. 1932.87-88.o.)

 

 A Budapesti Vasas Kórus 30 éves jubileumát 1933. november 11-én a Vasas Székházban ünnepelték meg. A szépen eltervezett hangverseny zsúfolt nézőtér előtt, ám némi „szépséghibával" zajlott le. Az akkoriban gyakran okvetetlenkedő rendőrségi cenzúra ezúttal a vasasok rendezvényét is célba vette. A szavalatokkal közreműködő Pajor Oszkár műsorából két Szakasits-verset húztak ki; a Váradi vezette „utánpótlás" együttes programjából pedig egy ifjúsági indulót töröltek. A cenzúrázás logikáját azonban nehéz megérteni, amikor pedig a Vasas Kórus műsorából „elfelejtették" törölni azt a Pringsheim-féle angol munkásindulót (a „Fáj, fáj..." kezdetűt), amelyet pedig a közönség minden előadás után rendszerint - politikai tüntetésnek is beillő vastapssal szokott jutalmazni. Most is így történt. J.Strauss: Kék Duna keringője ugyan kevésbé, de p1. Novák: Dalok a vihar és Grieg: Új föld felé című darabja (Csizmadia Sándor szövegfordításával) ugyancsak hatásos mozgalmi jellegű darabok voltak, s íme, most mégis háborítatlanul elhangozhattak. Vezényelt: Kézdy Krén Géza. (Mudzk. 1933.104.old.)

 

   

A szövetség Miskolcon, 1934. május 19-21-én rendezte meg szokásos országos dalosünnepségét. Krén Géza ezen már formálisan is átvette Novák Károlytól a Vasas Kórus irányítását. Az első díszhangversenyen léptek fel és egy érdekes új Remény­művet (a Kiskarrapszódia címűt) mutatták be. A nem könnyű feldolgozást Demény eredeti ősi népdalokból válogatta össze és kötötte csokorba, de a „tálalását" megkísérelte a hagyományos formában megoldani. (Mudzk. 1934.50-54.old.) A Demény-mű ezután még két alkalommal is szerepelt a kórus műsorán, mindig nagy közönségsikert aratva. Az egyik alkalom két hónappal később, a rádióban kínálkozott (Mudzk. 1934.78.old.) A másikra 1935 februárjában a szövetség egyik csoporthangversenyén került sor, de itt a Demény-mű mellett Guttmann Alfréd: Utolsó éj című drámai alkotása is elhangzott, szintén nagy tetszést aratva a közönség soraiban. A mű nemrég Németországból érkezett. Krén Géza abból a kötetből válogatta ki, amely - Lendvai Ervinnek - ott élő magyar származású zeneszerzőnek a közvetítésével jutott a hazai karvezetők kezébe, hogy kórusuk számára válogathas­sanak belőle. A kötet az akkoriban Németországban legdivatosabb kórusművek gyűjteménye volt. (Mudzk. 1935.22.old.)

 

1936. és 1937 mind a Vasas Kórus, mind pedig általában a munkásénekkarok fejlődésében korszakos jelentőségű: megtört a jég! A Liedertafel százéves egyeduralma felett eljárt az idő. A Bartók és Kodály nevével fémjelzett modern magyar zene fokozatosan győzedelmeskedett a begyepesedett hagyományok felett. Magyarázata, hogy a kórusok élére mind több olyan karvezető került, aki vagy már az új zenén nevelkedett, vagy legalábbis - amennyiben eredetileg a Liedertafel neveltje volt - képes volt saját ízlésében változást előidézni. A Vasas Kórus esetében mindkét változat előfordult.

A pécsi országos dalosünnepségen, 1936-ban p1. (május 30-június 1.) mind a kórusok egyéni produkcióiban, mind az összkarokban lemérhető volt a megújho­dási folyamat kezdete. Az egyéni produkciók közül (az előadók megjelölése nélkül) csak néhány mű címét említjük: Bárdos Lajos: Látod-e babám, és Réten, réten; Kodály: Kit kéne elvenni, Karádi nóták és Mátrai képek; Szabó Ferenc: Magyar parasztdalok. Összkarok: Ránki György-Várnai Zseni: Nem igaz!; Muszorgszkij-Várnai: Himnusz a naphoz és Leopoldi: Mindig előre! (Mudzk. 1936. 7-12.old.) Ez alkalommal a Vasas Kórus műsorán ismét egy német szerző, G.

Dietze: Fölfelé című műve hangzott el, Krén Géza vezényletével. A kritikus szerint: „a nehézveretű karművet Krén Géza magával ragadó szuggesztivitással vezényelte. Kétségtelen, hogy a Vasas Kórus ma a legjobb hanganyagú dalárda a mozgalom­ban." (Mudzk. 1936.69.old.)

Kézdy Krén Géza utolsó rádiószereplése a Vasassal (1937. április 26.) mindig emlékezetes marad, mert a vita, amely szereplésük kapcsán keletkezett Venetiáner Sándor és Krén Géza között, egyrészt az egész ország zenei közvéleménye előtt zajlott, másrészt teljes mértékben Krén Géza törekvésit igazolta. Már a választott művek is szokatlan bátorságról tanúskodtak. Bartók: Ne menj el!; Ismeretlen: Virágom, virágom; Videen: Vágyódás; Verdi: Légy vidám (a Rablók-ból); ám a műsor bevezető száma, egy csokorra való eredeti népdal unisono, attacca előadásban, egyedülálló kísérlet volt. (1930-ban, a győri országos dalosünnepségen a - Váradi István vezette - gyerekkar produkált ilyet, de akkor ezen senki sem akadt fenn) Krén Géza a népdalokat Bartók, Kodály, Molnár Antal és Domokos Pál Péter gyűjtéséből válogatta, s csak annyit tett, hogy témában, hangulatában és tempójában egymáshoz illőeket kapcsolt egymással össze, így a népdalcsokor önálló kompozíció benyomását keltette. A kritikus a közlönyben (Ventiáner Sándor) ezt a módit helytelenítette, mondván, hogy „a kóruséneklés lényege a többszólamúság, de legalább kettő." (Mudzk. 1937.37.old.) A következő számban Krén Géza „Az egyszólamú ének" című válaszában az egyszólamú éneklés létjogosultságát és történeti előzményeit fejtegeti. és állítja, hogy ma a kórusoknak fontős feladata az eredeti magyar népdalt ezzel az eszközzel is terjeszteni a közönség körében, na meg a dalosok körében is. (Mudzk. 1937. 58-59.old.) Venetiáner viszontválaszában már nem túl magabiztos, részben elfogadja Krén Géza érvelését, de azért továbbra is fenntartásait hangoztatja. (Mudzk. 1937.68.old.) Később az élet és a karénekes gyakorlat teljes mértékben Krén Gézát igazolta.

Ezután a Vasas Kórus szorgalmasan készülődött egy önálló zeneakadémiai hangversenyre, amelynek időpontját 1937 novemberében állapították meg. Krén Gézának azonban olyan halaszthatatlan elfoglaltsága keletkezett, ami miatt a hangversenyt vagy le kellett volna mondani, vagy egy - beugrásra képes és hajlandó - új karnagy után kellett nézniük. Ők az utóbbit választották. Halasztásról ugyanis szó sem lehetett, mert december 12-re ugyancsak az akadémia nagytermé­ben kellett sorra kerülnie annak a kiemelkedő jelentőségű szövetségi, jubileumi hangversenynek, amelynek két közöskari produkciójában a Vasas Kórus is érdekelt volt. Hallottak róla, hogy egy fiatal volt Kodály-növendék, Endre (András) Béla a közelmúltban két zenei „hőstettet" is produkált: Gázgyári férfikarával megelőzte Kodály: Fölszállott a páva című pályadíjnyertes művének a városi színházi bemutatóját, így az ősbemutató büszke címe őt illeti; másrészt azt is olvasták a lapokban, hogy Endre Béla milyen hatalmas művészi bravúrt hajtott végre, amikor

Bartók: Elmúlt időkből című, háromtételes, szörnyen nehéz férfikarát sikerrel bemutatta. Felkérték, és ő elfogadta, vállalta az akadémiai beugrást egy már előkészített műsorral. (Mudzk. 1938.7. old.)

A szövetség jubileumi hangversenyén, amellyel egyben Ady születésének 60. évfordulójára is emlékeztek (1937. december 12.) a Vasas Kórus két új férfikari mű bemutató összkari számában is szerepelt: Jemnitz Sándor-Ady: Ki várni tud; és Kodály-Ady: Fölszállott a páva. A jubileumi hangverseny teljes főpróbáját a Vasas Székházban tartották meg. (Mudzk. 1932. 82.old.)

András Bélának nem sok időre volt szüksége-ahhoz, hogy a Vasas Kórussal új műsorral is bemutatkozzék. Erre 1938 tavaszán a Budai Vigadóban került sor. Műsoruk: Kodály: Fölszállott a páva, s Ottó Ferenc József Attila: Favágó. A siker most sem maradt el. (Mudzk. 1938.21.old.)

1938. augusztusában Szombathely volt a színhelye a soron következő országos dalosünnepségnek. A Vasas Kórus önálló műsorán ezúttal Kodály: Karádi nóták szerepelt; A „Páva" összkari produkcióként hangzott el újj József vezényletével. (Mudzk. 1938.63.o.) Egyéni fellépésüket most is Venetiáner Sándor méltatta a Közlönyben: „Kodály: Karádi nóták voltak a délutáni hangverseny fénypontja. Ezt a művet a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége szép- és régi-múltú dalárdája adta elő tökéletes előadásban. Abban viszont, hogy a mű szépségei ennyire érvényre juthattak, elsősorban Endre Bélának gratulálhatunk, aki teljes tudását és fiatal korát meghazudtoló karmesteri rutinját vetette latba, hogy ezt a gyönyörű karművet ilyen kongeniálisan interpretálhassa." (Mudzk. 1938.77.old.)

A közlöny hírt adott róla, hogy elhunyt Gecse János, a Vasas Kórus nagy tiszteletnek örvendő elnöke, aki 14 év óta közmegelégedésre töltötte be e tisztséget. 1938. szeptember 6-án temették. Gyászbeszédet Pajor Oszkár mondott, aki Gecse Jánosnak a szövetségben végzett munkáját is meleg szavakkal méltatta. A koporsót a Vasas Kórus énekének hangjai mellett helyezték a sírba. (Mudzk. 1938.95.old.)

A Vasas Kórus életében fontos dátum 1938. november 13. Ekkor rendezték meg az Akadémián a kórus megalakulásának 35 éves évfordulóját. Az ünnepi műsorban vendégként fellépett - az akkor már nagyhírű - Diósgyőri Vasgyári Dalárda, új karnagyával, Gránát Józseffel az élén. (Mudzk. 1938.96. old.) A közlönyben most is Pajor Oszkár számolt be az ünnepségről, s a hallottak alapján bizton állította: ,,... a Vasas Dalárda Endre Béla vezetésével bámulatos fejlődést ért el viszonylag igen rövid idő alatt. A Vasas Kórus jelenleg a legképzettebb, legszínvonalasabb munkáskórusok egyike." (Mudzk. 1938.110-111.old.)

A jubileumi műsor megérdemli, hogy részletesebben ismertessük. A Vasas Kórus számai nyitották meg a hangversenyt: Novák: Jelige; Asbacher: Svájci munkásdal; Csapó Sámuel, a vasas szakszervezet titkára mondott köszöntőt, majd Várnai Dániel (Várnai Péter édesapja), a dalosszövetség elnöke méltatta a kórus múltját, művészi eredményeit. Weber: A bűvös vadász - nyitány (az Állástalan Zenészek Zenekara, vez. Endre Béla); Mozart: Békességkantáta (Vasas Kórus, km. Szabó Miklós és Littasy György, a zenekar, vez. Endre Béla); Kodály: Karádi nóták; Bartók: Cu, föl lovam!; Bartók: Legénycsúfoló (Vasas Kórus), Brahms: Rapszódia, (Ford. Szabó Miklós, szóló: Solymosy Margit, kísért a zenekar, vez. Endre Béla). A közreműködő diósgyőriek műsora: Uthmann: Orkán; Stubbe: Aratók éneke; és Jaroff: Orosz népdal; (vez. Gránát József). Pajor Oszkár méltatásából értesülhetünk róla, hogy a hangversenyen a Mester személyesen is megjelent, s a Karádi nóták elhangzása után a közönség szűnni nem akaró ünneplésben részesítette.

E feltűnően jól sikerült hangverseny után került sor (1939. március 30-án) a már említett szövetségi Bartók-Kodály-estre, amelynek plakátján ugyan szerepelt a Vasas Kórus neve, ám műsorszámukat, Kodály: Fölszállott a pává-ját a hatósági cenzúra az utolsó pillanatban kihúzta a műsorból.

Térjünk még vissza pár mondat erejéig a már említett Vasas-matinék történetéhez. E népszerű rendezvényekről - 1939 és 1944 között mint közreműködő - a Vasas Kórus csak ritkán hiányzott. Ezek a rendezvények á vasas szakma „belterületén" zajlottak le, országos nyilvánosságot ezért számukra nem biztosítottak úgy, mint mondjuk egy zeneakadémiai hangverseny. Mégis a nyilvánosságot jelentették. A háborús években ez egy munkásénekkar számára mindenképpen a folytonosságot, az életben maradást biztosította. Csakis ennek tudatában érthető meg, hogy a Vasas Kórus a legvészterhesebb években is képes volt nagyobb, szövetségi hangversenyen is helytállni.

1940. március 17-én a munkásdalosszövetség zeneakadémiai hangversenyén is közreműködtek, s a krónikás nagy elismeréssel nyilatkozott a Vasas Kórus teljesítmé­nyéről, Kodály: Karádi nóták című művének remek előadásáról. Ezért is érintette őket érzékenyen a hír, hogy szeretve tisztelt karnagyuk, András Béla átmenetileg Kolozsvárra, az ottani Magyar Operához szerződött főzeneigazgatónak.

Ismét karnagy után kellett nézniük. Megint szerencséjük volt. Egy volt Kodály­tanítvány, Vásárhelyi Zoltán, aki - kecskeméti sikerei révén - máris országos hímévnek örvendett, felkérésüket elfogadta. 1943-44-ben, a legnehezebb esztendők­ben az ő kezében csaknem töretlenül folytatódhatott az a magas színvonalú művészeti tevékenység és pedagógiai munka, amelyet András Béla a kórusban meghonosított. Számos Vasas-matiné műsorában Vásárhelyi vezényletével léptek fel.

1944-ből is vagy egy adatunk: A Vasas Kórus a Magdolna utcai székházban 1944 februárjában ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját. Az elmúlt négy évtizedre utaló beszámolót ketten tartották: Tarnai János elnök és Rucska Sándor. A műsort Vásárhelyi Zoltán dirigálta „nagy átéléssel" - írja a krónikás, aki - sajnos - a művek címét nem említi rövid közleményében. Csupán a Novák-féle jeligét idézi, valamint a közreműködő művészek neveit sorolja fel: Orsolya Erzsi és Baló Elemér verseket mondtak; Eyssen Irén és Lendvay Andor énekszámokkal, Országh Tivadar pedig hegedűszólóval szerepelt a műsorban. (Népszava, 1944. február 16. 6.p.)

 1945. tavaszán András Béla újra visszatért a fővárosba és a kórus hívó szavára nyomban átvette Vásárhelyitől a kórus irányítását. Kemény munka következett, aminek meg is volt az eredménye: 1945. október 6-án a Vasas Székházban a Vasas Kórus egy teljesértékű Kodály-est műsorával köszöntötte a Mestert és régi közönsé­gét. Bevezetőt Jankovich Ferenc mondott: „Kodály Zoltán és a munkás zenekultúra", címmel. A hangversenyen közreműködtek - Kodály-gyűjtötte népdalokkal - Török Erzsi és jámbor László. Zongorán András Béla kísért.

Alig néhány hónappal az,emlékezetes Kodály-est után, 1946. január 6-án a Vasas Kórus már a Zeneakadémia nagytermében lépett fel, András Béla két másik kórusával (Ganz-Vasas Dalkör és a Fővárosi Gázművek Férfikara társaságában) egy önálló műsor keretében. Címe: „Új idők, új dalai". Ennek a műsornak nemcsak a címe hirdette, hanem az elhangzott műsorszámok is bizonyították, hogy a Vasas Kórús mostantól az eddigiektől lényegesen eltérő művészi program megvalósításának útján teszi meg az első lépéseket. Ennek a régitől eltérő irányzatának a lényegéről a bevezetőben már részletesen szóltunk. E koncert után András Béla szándékainak a gyakorlati megvalósítására nézve is képet kaphatott a néző-hallgató. A feladat nem volt könnyű, de András Béla már az első alkalommal is zseniálisan megoldotta, hogy minden műsorában az a kettős célkitűzés öltsön testet, hogy a művészi igényesség­nek, az örök értékek terjesztésének és a mozgalmi elkötelezettségnek is eleget tesz. Az összkarok jelentették a műsor pilléreit: Kodály-Ady: Fölszállott a páva; Szabó Ferenc két új mozgalmi dala a munkáról és az újjáépítésről (- Raics István versére: Munka most a harcunk, és - Gál Zsuzsa szövegére: Munkásoké a jövő); és zárószámként az Internacionálé. A kiegészítés is célzatos volt: A nemzetközi irodalomból választott András Béla három ideillő dallamot, amelyek alá igen hatásos rézfúvós kíséretet komponált. A közönség egy középkori francia dallamban; egy 1936-os spanyol és egy 1912-ből származó olasz szocialista indulóban gyönyörködhetett.

 

1948-ban a munkás dalosszövetség szép sikerrel rendezte meg az első - és azóta soha meg nem ismételt - Nemzetközi Munkásénekkari Versenyt, amelynek a férfikari abszolút győztese a Vasas Kórus lett. András Béla elérkezettnek látta az időt, hogy a kórusában a - régen esedékes - vegyeskarosítási akciót elindítsa.. Elvileg már

egyáltalán nem volt nehéz a dalosokkal megértetnie, hogy a vegyeskaré a jövő, hogy mind a világirodalom legértékesebb rétegei, mind a hazai termés legkiválóbb alkotásai csakis ezen az úton vehetők birtokba. Tudták, hogy cserében még csak nem is kell ezzel egyidőben a férfikari művek megszólaltatásáról lemondaniuk; ugyanakkor nagy nyereség lenne ezáltal a nőikari alkotásokkal való megismerkedés lehetőségét is számításba venni. S ha a kórus mellett egy állandó zenekar létesítése is reális cél lehetne, akkor szinte beláthatatlan távlatok nyílnának meg a kórus előtt a világiroda­lom nagyformátumú (kantáta-oratórium) kincsestárának a meghódítása felé.

 Szóval elvileg minden világos volt, ám a gyakorlati kivitel már korántsem ment simán. Főleg a tenorok mondtak le nehezen eddigi vezető szerepükről, s mert a kóruson belül a hangadásban is ők vitték a „prímet", András Bélának nem volt könnyű dolga. Ám ő nem volt türelmetlen, nem siettette a változást. Még egy év múlva, 1919 pünkösdjén, a Bartók Béla Szövetség emlékezetes országos dalosünnepségén is férfikarral képviseltette magát a Vasas Kórus. Az ünnepség után a „legjobb énekkar" kitüntetést is a vasasok férfikara vehette át a szövetség főtitkárától, Székely Endrétől. (Éneklő Nép, 1949. július, 14.old.)

 András Béla vegyeskarosítási törekvésihez kedvező légkört teremtett az a hatalmas szervezeti átalakulási folyamat, amely 1948 decemberében, a Bartók Béla Szövetség megalakulásával tetőzött. December 4-én a Vasas Székházban a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége, amely 1907-ben alakult, rendkívüli közgyűlésen kimondta saját feloszlatását és egyesülési készségét a Magyar Dalosszövetséggel (alakult: 1867-ben.) December 9-én a Zeneakadémia nagytermében az egyesülés megtörtént. Megalakult a Bartók Béla Szövetség, a magyar ének- és zenekarok országos szervezete.

 Tb. elnök: Kodály Zoltán; elnök: Marosán György; társelnökök: Harmat Artúr és Szabó Ferenc; főtitkára: Székely Endre; művészeti titkár: Borsy István; művészi bizottság elnöke: Bárdos Lajos; országos karnagy: Vásárhelyi Zoltán; a művészi bizottság tagjai: Ádám Jenő, Farkas Ferenc, Forrai Miklós, Kadosa Pál, Szervánszky Endre és mások. (Éneklő Nép, 1948. december, 3.old.)

 E szervezeti átrendeződés után mindenki joggal azt remélte, hogy a hazai karének­kultúra mennyiségi és minőségi fejlődése előtt széles távlatok nyílnak meg. Ennek most már mind a személyi, mint az anyagi feltételei biztosítottnak látszottak. Nem így történt. Alig egy-két év elteltével a központi irányítás elbürokratizálódása a fejlődés számos torzulását idézte elő, amivel szemben egy-egy kamagynak, vagy együttesnek nem sok esélye volt valamiféle egyéni út bejárásában. A torzulás egyik formája a mozgalom erőszakos mennyiségi fejlesztése; a nagy anyagi ráfordítással létrehívott behemót, félhivatásos központi együttesek hirtelen elszaporodása; a látványos, a

külsőségekre sokat adó fesztiválok, vetélkedők rendezése, stb. Művészeti téren a torzulást főleg a műsorok mozgalmi jellegének a túlhangsúlyozása, az ún. „tömeg­dalok„ jelentőségének erős túlbecsülése okozta, ami óhatatlanul minőségi engedmé­nyekhez vezetett. A hazai és külföldi művészi értékek, a klasszikus hagyományok terjesztése a hivatalos szervek részéről egyre kevesebb támogatásban részesült. Karnagya válogatta ki, hogyan és milyen mértékben volt képes ezzel a „hivatalos" mezben jelentkező irányzattal szemben a művészi igényességet védelemben részesíteni.

 

A kórusból hatalmas központi művészegyüttessé válást a vasasoknál András Béla sem tudhatta megakadályozni. (Bár ki tudja, talán nem is akarta!?) Az ének- és zenekar mellett operaegyüttes, néptánccsoport, annak sajátos népizenekari kísérete, majd egyéb formációi is létesültek. Egy ilyen komplex művészeti együttesnek a szakmai irányítása András Bélának is sok gondot okozott, ám ő nem panaszkodott, hanem az ötletek garmadáját próbálta ki, hogy saját elképzeléseinek érvényt tudjon szerezni.

A szervezési kampány végén a férfikar létszáma másfélszázra emelkedett. Első fellépésükre két nappal a Bartók Szövetség megalakulása után került sor. A Zeneakadémia nagytermében december 11-én, előbb főleg meghívottak előtt, majd 19-én a nagyközönség előtt mutatkozott be az „Acélhang" férfikar társaságában. Az eseményről az Éneklő Nép hasábjain Lózsy János számolt be. (1949. január 4­5.old.) A vasasok műsorán a régi, a már bevált irányvonalat egy Bartók és egy Kodály-mű képviselte: A Kodály-gyűjtötte Kőműves Kelemen balladája ezúttal egyszólamú előadásban hangzott el; Bartók: Katonadalok című darabját (András Béla hangszerelésében) rézfúvósegyüttes kísérte. A mozgalmi kötelezettség jegyében Tardos Béla: Zsoldos-dala szerepelt; ráadásnak pedig Bizet: Kovácsok dala szólt, ugyancsak rézfúvósok kíséretével. Később a műsorban jó átmenetnek bizonyult két acappella orosz népdalfeldolgozás (Bugláj: Miért sírsz, erdő anyánk? és Akulenkó: Túl az erdőn című). A népi együttesi ízelítőt az új néptáncegyüttes száma (Svjesnyikov feld.: Gyárilányok tánca) produkálta, kísért a kórus és a pengetős zenekar. (Utóbbi a balalajka zenekart volt hivatva helyettesíteni, de csak a nálunk hagyományos mandolin-mandola összetételű pengetősre futotta.) A Vasasok műsorát hatásos szovjet-blokk zárta, férfikar és fúvószenekar előadásában: Novikov: Szállj, te büszke ének; Blanter: Akikért a harang szól; és Alexandrov: Sztálin-kantáta. A szólót Kraudy Elemér énekelte.

 Lózsy János tudósítását őszinte naivsággal a következő intelmekkel fejezte be, ami valóban indokoltnak látszott: „Meg kell mondanunk, az est folyamán a mutatós külsőségek (a feltűnően elegáns, új egyenruha, a világítási effektusok, stb.) nemhogy kiemelték, hanem elhalványították a lényeget, a muzsikát..." Az

újjászervezett kórustól még sokat várunk, éppen ezért mindjárt indulásnál figyelmeztetünk a külsőségek felé hajlásnak erre a veszedelmére!" (Uo. 5.old.)

 Egy hónap múlva, 1949 januárjában ebből a bemutatkozó műsorból a Bartók Béla Szövetség első zeneakadémiai hangversenyén három számot ismételhettek meg: Bartók: Katonadalok; Novikov: Szállj, te büszke ének és Alexandrov: Sztálin-kantáta címűeket. Ezúttal Rossa Ernő volt a krónikás. Szerinte a 145 tagú Vasas Kórusnak és a kísérőzenekarnak „kirobbanó sikere volt". (Éneklő Nép, 1949. február 4.c.) A Vasas Kóruson kívül ezen a hangversenyen az ország amatőr kóruséletét egy általános iskolai, egy gimnáziumi; a Tatabánya újtelepi; a közlekedési dolgozók fővárosi főműhelyi; a Lóden Posztógyári, a Rendőregyesületi és a MÁVAG-Acélhang kórusa képviselte.

 1949 pünkösdjén a Bartók Szövetség emlékezetes országos dalasünnepségsorozatán 11 nagyvárosban sorakoztak fel a szereplő kórusok és zenekarok. A második napon a fővárosban egyetlen Városi Színház-i hangverseny adott ízelítőt az itteni közönség­nek a hatalmas demonstrációból, amelyen csak néhány kórus „a legjobbak" szerepeltek: a békésharhosi iskola; egy VIII. kerületi ifjúsági énekkar és a Vasasok hatalmas férfikara. Az előadást a szövetség főtitkára, Székely Endre hallgatta meg, aki el volt ragadtatva a hallottaktól, majd nyilatkozatát így fejezte be: ,,...pedig nem volt könnyű dolguk a kórusoknak, mert fellépéseik között egy-egy kiváló néptánc együttes produkciójában gyönyörködhetett a közönség." (Éneklő Nép, 1949. július, 12.old.)

 

1949 augusztusában a fővárosban megrendezett Világifjúsági Találkozón (VIT) a Vasas együttes csupa mozgalmi dallal szerepelt. Az eset mégis szót érdemel, mert a férfikar mellett ezúttal első alkalommal szerepelt az új nőikar, önálló műsorszá­mokkal. (Éneklő Nép, 1949. augusztus, 6.old.)

 

Alig néhány nappal ezután a Vasasok új vegyeskarának a bemutatkozására is sor került. Az együttes sikere az eddiginél is nagyobb volt. Az alkalom: a VIT résztvevői­nek a tiszteletére rendezett szabadtéri hangverseny a Károlyi kertben. Házigazda a Bartók Béla Szövetség. András Béla előrelátására vall, hogy nem kockáztatott: a vegyeskart nem állította teljesíthetetlen művészi feladat elé. A VIT­szelleméhez alkalmazkodva a szomszéd népek dalaiból állított össz számukra egy csokorra valót: bolgár, román, cseh, lengyel és albán népdalfeldolgozásokat mutattak be, egy részüket fúvószenekari kísérettel. A siker nem maradt el. Blokkjukat a férfikar száma zárta: Novikov: Szállj, te büszke ének! Hogy még sem lehettek ez alkalommal a rendezvény egyedüli ünnepeltjei, annak az az oka, hogy a többiek túltettek rajtuk. A Vásárhelyi kórus híressé vált Népek dalai" sorozatával ekkor debütált; Bárdos Lajos vezényletével a Budapesti Kórus Kodály: Mátrai képek

című remekművével aratott sikert és - ugyancsak Bárdos vezényletével - a zárószám közöskari előadásban kirobbanó tetszést aratott: Kodálynak, 1948-ban, a centenáriumi ünnepre készült Marseillaise-feldolgozása hangzott el, Jankovich Ferenc szövegével: Szabadság himnusza címmel. (Éneklő Nép, 1949. szeptember, 12-12.old.)

 Bizonyára a Budapesti Kórus Kodály-produkciójának is része lehetett abban, hogy a vasasok új vegyeskara még abban az évben (1949) megtanulta Kodály grandiózus alkotását, a Mátrai képek-et. Házi hangversenyükön törzsközönségüknek nyomban be is mutatták. A közönség soraiban előkelő szovjet vendégek is voltak (Novikov és Zahárov zeneszerzők), akik itt-tartózkodásuk során többször is ellátogattak a vasas együttes próbatermeibe. A vegyeskar Kodály-produkciójáról elragadtatással nyilatkoztak.

 Aki végiglapozza az Éneklő Nép (a Bartók Szövetség hivatalos lapja) 1950-es évfolyamát, minden bizonnyal meglepődik azon az élénk pezsgésen, amely ebben az esztendőben az egész országban a zenei együttesek körében tapasztalható. Egymást érik a kisebb-nagyobb zenei rendezvények, hangversenyek, szakmai ankétok és új művek bemutatói. A szerepluk között eddig soha nem hallott kórusok- és karnagyaik nevei tűnnek föl. Egymásnak adják a kilincset a külföldről, főleg a Szovjetunióból érkezett hivatásos zenei együttesek és neves muzsikusok, főleg zeneszerzők, amelyek, illetve akik nemcsak a fővárosban, hanem a nagyobb vidéki városokban is látogatást tettek. Nyomukban megszaporodtak az új szovjet kórus­művek, nagylélegzetű kantáták hazai bemutatói, és mintha ebben az évben a hazai szerzők is bőkezűbben bántak volna a magyar kórusok repertoár-igényeinek a kielégítésével. Az év második felében a lap hasábjain megjelent az első országos kultúrverseny felhívása, amely közli a részvétel feltételeit és időpontját. Érdekes­sége, hogy alulról építkező rendezvénysorozata minden művészeti ágban a legkezdőbb együtteseknek is fellépési és vetélkedési lehetőséget kínált, működjék az az ország bármely távoli sarkában. Szóval a zenei élet mozgása a méhkaséhoz lett hásonló.

 Ennek ellenére ezúttal a Vasas Kórus nevét a lap híradásai közt ebben az évben alig találjuk. Egyetlen jelentősebb fellépésükről nem az Éneklő Nép-ben, hanem a Népszavában (1950.július 20. 6.old.) olvashatunk. A fővárosi polgármesteri hivatal felkérésére az amatőr kórusok a város erre alkalmas terein szabadtéri hangver­senyeket rendeztek. A Vasas Kórus a Károlyi-kertben lépett fel két vegyeskari kompozícióval, az egyik bemutató volt, a másik repertoármű. A bemutató: Farkas Ferenc: Tiszapartján című népdalkantátája; a másik: Sz. Prokofjev: Köszöntő-je. A krónikás a Farkas műtől és az előadástól el volt ragadtatva, a másikról így írt: „már többször hallottuk tőlük, de mostanra valóban beérett produkció lett belőle."

Vezényelt: András Béla. Ezen kívül egész évben csak kisebb mozgalmi alkalmakon léptek fel, vagy az együttes jól sikerült klubestjéről, tehát a belső életéről tudósított az újság. Ám minden - szakmában járatos - ember tudta, hogy nem szándékos félrehúzódásról van szó, hanem tervszerű és kemény belső munkáról, hogy majd amikor az alaposan felduzzasztott együttes egyes részlegei - külön-külön, vagy együttes produkcióval - a közönség elé lépnek, méltók legyenek a vasasok eddigi jó hírnevéhez. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy az alapos felkészülés milyen fontos volt: 1951-ben az Éneklő Nép számos emlékezetes vasas-bemutatóról tudósíthatott volna, ha a lap még 1951-ben is létezett volna...

 A lap decemberi számában egy lakonikus rövidségű közlemény hírül adja, hogy 1951 januárjában megalakul a Népművészeti Intézet (5, old.) amely - szovjet példamuta­tás nyomán - az eddig önállóan működő zene-, tánc-, báb-, színjátszó- és képző­művész szövetségek és egyesületek feladatait magára vállalja. Ezért ezek megszűntek, beolvadnak az új állami intézménybe, majd annak művészeti osztályaiként tevékeny­kednek tovább. Januártól tehát a Népművészeti Intézet lesz hivatva az amatőr művészeti mozgalmak állami irányítását ellátni. Néhány oldallal hátrább bekerete­zett közleményből arról is értesülhetünk, hogy 1950. december 29-én a Bartók Béla Szövetség rendkívüli közgyűlésének egyetlen napirendje lesz: a szövetség megszűnése! (17.old.) Ebből értelemszerűen következett, hogy a szövetséggel együtt az amatőr zenei mozgalom. egyetlen szakfolyóirata, az Éneklő Nép is megszűnik. A következő években ezért hiába is keresnénk a sajtóban egy-egy kiváló zenei együttes életútjának bármilyen fontos állomásáról szóló beszámolót, vagy pláne értékelést, nem találjuk, mert nincs sajtófórum, amelynek ilyen feladata lenne. Ettől kezdve a Vasas Kórus történetének a fontosabb eseményeiről nagyritkán a Népszavá­ból, de inkább csak a nyomtatott műsorokból és magánfeljegyzésekből értesülhetünk.

 

Visszatérve az Éneklő Nép 1950-es évfolyamának számaira: lapozgatásunk közben meggyőződhetünk róla, hogy a fentiekben emlegetett pezsgő zenei élet eseményei mögött mindenütt megtalálhatjuk a Bartók Szövetség kezdeményező-, lebonyolító, vagy a teljesítményt méltató szerepét. Önként adódik a kérdés: Ilyen körülmények között miért kellett a Bartók Szövetségnek ilyen hirtelen és minden indoklás nélkül megszűnnie? Ma, több évtized távlatából ugyanis azt nem nehéz megérteni, mi indokolta sok-sok nagymúltú, nagynevű kulturális klubnak, egyesületnek, szövetségnek 1951 januárjában egy tollvonással történő megszüntetését. Ámde a Bartók Szövetségnek, amely második születésnapját alig élte túl, mit kellett elkövetnie ahhoz, hogy a többiekkel azonos elbírálás alá essék?

 Gondosabb vizsgálódás után a kérdésre a feleletet meglelhetjük az Éneklő Nép 1950 július-augusztus-októberi számaiban, ha elolvassuk az Ellenségeink" című - terjedelmes és folytatásos-vezércikket. Ebből ugyanis kitűnik, hogy vezető szervek

szerint a jövőben az állami irányítást kulturális területen is meg kell erősíteni, mert pl. a kóruséletben százéve honos „egyesületesdi" (értsd: demokratikus szellem) a tervszerűség helyett az ösztönösségnek kedvez, s az veszedelmes lehet. Nyilván úgy vélték, hogy a Bartók Szövetség kiiktatásával és helyébe állami intézmény állításával ezt a nemkívánatos hagyományt a mozgalomban visszaszoríthatják, vagy legalábbis hatását csökkenthetik. Azóta többszörösen bebizonyosodott, hogy ez a nézet és ez a belügyminiszteri intézkedés milyen súlyos tévedésen alapult. 1970-ben a Kórusok Országos Tanácsának életre hívásával a hibán ugyan sikerült némileg enyhíteni, de újabb két évtized múlva az élet visszakövetelte az eredeti, egyesületi­szövetségi rendszer visszaállítását.

1951

1951. február 12. és 17-e emlékezetes dátumok a Vasas Kórus életében. A sors úgy hozta, hogy az egyik legtősgyökeresebb munkás-énekkarnak akkoriban átmenetileg egy, - számárá eddig teljesen idegen és járatlan - szerepben kellett a közönség előtt megjelennie. Ennek ellenére - dicséretére váljék -, kitűnő művészeti vezetője, András Béla jóvoltából az új szerepkörben is példamutatót „alakított".

 Az történt ugyanis, hogy a náluk több ízben is megfordult szovjet zeneszerző-páros (Novikov és Zaharov) azt tanácsolta nekik, hogy a Vasas Kórust - szovjet mintára - szervezzék át népi együttessé! Csakis ez lehet a továbbfejlődés útja, mert így tehetnek leginkább eleget igazi feladatuknak: a népi hagyományokon alapuló szocialista kultúrát megalapozó és terjesztő szerepüknek. A szovjet muzsikusok „bírálatát" elfogadva, 1950 márciusában kultúrpolitikai cikkében Révai József is hivatalosan erősítette meg e javaslat helyességét, így a Vasas Kórus házatáján nyomban hozzáláttak a tervek megvalósításához, a bemutató előkészítéséhez.

 Ennek eredményét láthatta-hallhatta a közönség február 12-én a Városi Színházban. A nézőtér zsúfoltságig megtelt. Sokan látni akarták a Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttesének a bemutatkozását. Az eseményt szakmai berkekben is élénk érdeklődés kísérte, mert hiszen nálunk eddig ez a formátum kizárólag falusi környezetben, etnikai szereplőkkel volt ismeretes.

 A Népszavában a népi együttes bemutatkozásáról Sárközi István írt részletes beszámolót és alapos szakmai elemzést (1951. február 13,6.p.) Az új típusú együttes fél éve alakult, azóta készült a bemutatóra. Magja a Vasas énekkar, amely mellé most tánckar, fúvószenekar, mandolinzenekar, színjátszó csoport, népi- és szimfonikus zenekar csatlakozott, úgy szerveződött népi együttessé. Sárközy óvatosan megkerüli, hogy méltató elemzésében az új formáció jövőjéről, az új út járhatósá­gáról jóslásokba bocsátkozzék. Ám abból, hogy a sokrétű műsorból éppen a hagyományos forma, a vegyeskar két nagy teljesítményét (Kodály: Mátrai képek és Farkas Ferenc: Tiszapartján című népdalkantátáját) emeli ki, mint valóban

példamutatót, Sárközy félreérthetetlenül a kórus eredeti, régi funkciója mellett teszi le a voksát.

 Nagyra értékeli a Bartók-gyűjtötte „Fehér ló balladája" dramatizált előadását és annak „megérdemelt sikeréről" ír. Haladó hagyománynak ítéli Erkelnek, Petőfi versére komponált: „Elvennélek én..." kezdetű féfikarát, de nem lelkesedik érte, mert „ez a kései Erkel-mű (1892) némi Liedertafeles beütést hordoz". Dicséri, hogy Tardos Béla -Raics István párosa a Vasas Kórus „házi" szerzője lett és hogy legújabb „szimfoni­kus méretű" darabjukat (Sugározz ránk béke) példamutató előadásban hallhatta a közönség. „Vajh' ha a vasasok példáját más kórusok is követnék!" - teszi hozzá. A „Nógrádi lakodalmast„, amelyet a tánckar, az énekkar és a népizenekar közösen produkált, úgy ítéli meg, hogy „jogosan aratott nagy sikert". Hasonlóan hatásosnak érezte a tréfás rigmusokat (csasztuskákat) is.

A zenekar kíséretes Farkas-művet és az együttes előadását Sárközy egyaránt kiválónak találta, de - szerinte - „a fejlődés igazi próbaköve: Kodály: Mátrai képek című előadás volt." „... ezt a nagyszerű remekművet, mely a legfejlettebb kórustechnikát követeli meg, most eredeti szépségében hallhatta a közönség. Sikerült róla lehán­taniuk az időközben rárakódott finomkodó, előkelősködő magyarkodást." Az élmény hatása alatt Sárközy nem győzi hangoztatni: „munkásénekkarnak nincs fontosabb feladata, mint a modern magyar zene értékeit birtokba venni és énekelni, hogy ezzel másokat is ilyen vállalkozásra serkentsen..."

A terjedelmes méltatás András Béla művészeti vezető, Vétek István és Somlai Ferenc karnagyok nagyszerű munkájának dicséretével fejeződik be.

 

Egy hét múlva, 1951. február 17-én a Vasas Székházban a műsort a szakma legjobb dolgozói tiszteletére teljes terjedelemben megismételték. Az est különlegessége, hogy a Mátrai képek-et ezúttal maga a szerző, Kodály Zoltán vezényelte. András Béla kérésére egykori mestere a feladatot szívesen elvállalta, a közönség pedig szűnni nem akaró ünneplésben részesítette a Mestert és tanítványát. A szakmában az esetet sokan egyenesen gesztusértékűnek ítélték, hiszen eddig nem fordult elő, hogy Kodály egy amatőr munkásénekkar dirigálását, saját szakszervezeti otthonában elvállalta volna. Lehet, hogy ez a gesztus jelen esetben éppen az emlékezetes 1939-es hatósági „Páva"­letiltást kompenzálta?!

Az 1951 és 1953 közötti évek az országos kultúrversenyek jegyében teltek el. Az egész ország a ,kulturális forradalom" bűvöletében élt. Alig akadt hivatal, intézmény, termelő-egység, amely ne tekintette volna becsületbeli ügyének, hogy a kultúrver­senyre egy énekkarral, tánccsoporttal, színjátszókkal, vagy legalább egy csasztuska-brigáddal benevezzen. Utóbbi kettős haszonnal járt: versenyen kívül jól hasznosítható

volt a jól dolgozók nyilvános dicséretére és a selejtgyártók kiéneklésére. Akadt üzemi „kultúros", aki egzisztenciális érdekeire hivatkozva rávette a vállalat box-csapatának az edzőjét, hogy átmenetileg alakuljanak át kórussá és nevezzenek be a kultúrver­senyre.

 

Az amatőrművészeti mozgalomban résztvevők száma két év alat a korábbinak a négy­ötszörösére emelkedet. A Vasas Kórus és a hozzá hasonló képességű együttesek elöljárói ezekben az években hangsúlyozottan azt várták tőlük, hogy a szakma újoncait, a kezdőket és fejlődőképeseket közvetlenül patronálják: látogassák meg őket, lássák el vezetőiket szakmai tanáccsal, ajánlják fel ottani fellépéseiket. (Ennek a költségeit is hajlandók voltak magukra vállalni.) András Béla 1951 és '53 között a vasas szakszervezet kulturális osztályának a zenei referense volt, ami annyit jelentett, hogy idejének jelentős részét vidéki vasas üzemek zenei együtteseinek a szakmai patronálásával töltötte el. E ténykedésért utólag a szakszervezetek vezetőitől írásbeli dicséretben is részesült (1959. szeptember 11.) A Vasas Kórus ez alatt számtalan olyan felkérésnek tett eleget, amely egyes vasas üzemek háziünnepségein való közreműkö­désre invitálta őket.

 1954-ben a közhangulat ismét kedvezett a - klasszikus értelemben vett-kórushang­versenyek megrendezésének. Ekkor azonban András Bélának újfent meg kellett egy időre válnia a Vasas Kórustól, mert közben személye körül olyan intrikák és vádaskodások keletkeztek, amelyeknek a kimenetelét előre nem lehetett látni. 1954 és 1956 között a helyét Vaszy Viktor, ugyancsak volt Kodály-tanítvány foglalta el. Nevéhez fűződik a Vasas Népi Együttes egyik nagysikerű vállalkozása: Kodály: Székelyfonó-jának bemutatása; majd 1957. április 14-én az Erkel Színházban a Művészegyüttes Ének-,.Zene- és Tánckarának, valamint szólistáinak a „bemutató előadása", amely műsor összeállításában ismét a régi értékrendet, a veretesebb alkotások megszólaltatását tartotta főfeladatának. Ezúttal a hazai szerzőket: Mosonyi Mihály, Bartók és Kodály, Weiner Leó, Bárdos Lajos és András Béla egy-egy kompozíciója képviselte; a külföldieket: Bizet és Brahms. S mert a népi együttes műsoráról a táncosok és a színjátszók sem hiányozhattak, az előadást két táncjáték zárta.

 1957. augusztus 19-én az együttest újra András Béla vezetésével hirdeti a hangverseny­krónika. Az ellene folyó vizsgálat semmiben sem tudta őt elmarasztalni. Első rendezvénye „Kincses kalendárium" címmel az Erkel Színházban zajlott le, a rádió helyszíni közvetítésével. A vasas szakszervezet és a Rádió-Televízió közös szórakoz­tató műsora augusztus 20-a jegyében készült: 30 közismert szólóművész, a Vasasok ének- és zenekara, valamint a Turai Népi Együttes népzenei műsorral szórakoztatta a közönséget.

A következő nagyobb szereplésük 1957. november 7-én a hivatalos operai díszünnep­ségen András Béla új szerzeményének, a Lenin-dalnak a sikeres bemutatásában tetőzött. Ezért a produkcióért az együttes és karnagya a művelődésügyi miniszter elismerő köszönőlevelét érdemelte ki.

 Ezek után került sor a Vasas Együttesek V. Zenei Fesztiváljára, amely sorrendben ugyan már az ötödik volt, de szervezettségében és színvonalával minden korábbit felülmúlt. Művészeti vezetője és főrendezője, valamint egyik karmestere András Béla volt. 1957. november 22. és december 15. között a Vasasok Székházában 11 előadás keretében zajlott le a nagy szemle. A Központi Művészegyüttes ének-, zene-, és tánckara adta a zenei szemle Nyitóhangversenyét. Ezen három jelentősebb alkotás kapott helyet: Mosonyi: Dalra magyar! kantátája; Kodály: Liszt Ferenchez című a cappella vegyeskara és András Béla: Lenin-dala. A többi 10 előadás összességében minden művészeti formációnak fórumot biztosított, hogy ezáltal a közönség teljes áttekintést nyerjen a vasas együttesek összetételéről és színvonaláról. Volt szimfoni­kus-, opera-, fúvós-est, és volt néptánc- és táncjáték-estis. Két est teljes egészében a kórusoknak jutott. A záróhangverseny utolsó számát, Kodály-Berzsenyi: Magyarok­hoz című kánonját a fellépő együttesek közös-kara énekelte, vezényelt: András Béla.

 1958-ban a Vasas együttes két alkalommal szerepelt - országos jelentőségű --politikai demonstráción: április 3-án az Operaházban a hivatalos állami ünnepségen, mint egyik közreműködő, András Béla pedig, mint vezénylő karmester; valamint május 1­jén a felvonulási téren felállított hatalmas kórusblokkban, ahol összkarban énekelték az András-féle Lenin-dalt, a szerző vezényletével. Előbbiért a művelődési miniszté­riumtól, utóbbiért a SZOT Budapesti Tanácsától kaptak köszönőlevelet. Ezek után egyáltalán nem tűnt túlzásnak, hogy 1959. január 31-én a Vasas Központi Művész­együttest kimagasló és példamutató művészi tevékenységéért a „Munka Vöröszászló Érdemrend"-jével tüntették ki. András Bélának azonban meg kellett elégednie egy szerény „Emléklap"-pal!

 1959-ben, a vasas együttesek VI. országos zenei fesztiválján mutatta be a kórus András Béla: Csokonai-kantátáját, amelynek kedvező fogadtatásáról már korábban említést tettünk.

 1959-ben volt J. Haydn halálának 150. évfordulója, amelynek ünnepi megemléke­zéseiből a vasasok együttese is méltó módon és elsőként vette ki a részét. November 28-án opera-együttesével Sopronban vendégszerepelt egy teljes műsorral. A Petőfi Színházban egy Haydn-nyitány és a C-dúr szimfónia mellett Haydn: A primadonna című egyfelvonásos vígoperája szerepelt a programjukon. December 11-én ugyanezt az előadást megismételték a fővárosban a Zeneakadémia nagytermében, azzal a különbséggel, hogy itt az egyfelvonásos opera helyébe Haydn: Vihar című

kórusműve lépett, ráadásként pedig Haydn: A-dúr hegedűversenyének magyaror­szági bemutatóját hallhatta a közönség. Ez a hangverseny a SZOT zenekari körműsor­akciója keretében zajlott le. A zeneakadémiai Haydn-estről a Muzsiká-ban (1960. február) Rajk András írt részletes méltatást, ebben olvasható: „A Vasas Központi Művészegyüttes volt az első, amely a Haydn-évben Magyarországon megemlékezett a szívünkhöz közelálló mesterről (a többi között „A primadonna" bemutatásával) és az év utolsó szép Haydn-megemlékezése is az együttes érdeme."

 Alig fél évvel ezután, 1960. június 6-án a Vasas együttes erejéből (és András Béla kutatói és zeneszerzői buzgalmából) egy újabb bemutatóra, méghozzá egy Erkel-mű ősbemutatójára is futotta. Az Erkel Színház-i önálló vasas-hangverseny ez alkalommal a „Magyar zeneművészetért" című sorozat részeként szerepelt a programban. Amellett, hogy az új Erkel-művel a magyar zeneművészet de facto gazdagodott, a bemutatónak konkrétabb apropója is volt: Erkel születésének 150. évfordulója. Ám ekkor még a Haydn-jubíleum is érvényes volt, és mert „A primadonna" valójában Magyarországon „született„ (1766.), András Béla - igen helyesen - Haydn kisoperájának is helyet adott a műsorban.

 1960. augusztus 10-én a Vasas Központi Művészegyüttes - teljes népiegyüttesi vértezetében - Szlovákiában (Pozsonyban) vendégszerepelt. Az Erkel-kantáta és Farkas Ferenc: népdalkantátája adta a műsor gerincét, a körítés szólóének és néptánc volt.

 1961 áprilisában zajlott le a Vasas Székházban a Vasas Zenei Együttesek VII. fesztiválja. Ennek a záróműsorában hangzott el az együttes eddigi legmerészebb vállalkozásaként Beethoven: IX. szimfóniája. A bemutatásban méltó társra is akadtak: a Győri Gépgyár Vasas kórusa, és karigazgatója, Pethő Kálmán, jogosan osztozott az elismerésben, amely az előadást követte. Vezényelt: András Béla.

 Két hónap múlva, 1961. június 5-én a Zeneakadémián - az Országos Filharmónia felkérésére - önálló hangverseny keretében tették fel a sikeres évadra a koronát. Műsorukon: Liszt: Tavaszi köszöntő; Mosonyi: Dalra magyar!; Érkel: Ünnepi kantáta; és Haydn: A primadonna, egyfelvonásos vígopera. Ez a hangverseny a szakmában egyértelművé tette a Vasas együttes kiváló képességeit és művészi felkészültségét.

 Ilyen sikersorozat után megdöbbenést keltett „a szakmában", amikor híre kelt: a vasas szakszervezet illetékesei András Béla szerződését a Vasas együttesnél, átszervezési indokkal (pontosabban: minden elfogadható indok nélkül!) 1962. március 1-jével felmondták. Egyszer már 1954 és 1957 között volt egy „András Béla ügy", de az 1957­ben teljes emberi és művészi rehabilitációval végződött. Senki nem értette, akkor most miért kellett, 1962-ben ezt az „ügy"-et újra felmelegíteni. Tény, hogy ezzel a Vasas

együttesnél András Béla kétévtizedes művészi és pedagógiai irányító tevékenysége véget ért. Még megérhette, hogy 1974. március 3-án, a kórus megalakulásának 70. évfordulóján utódja, Vass Lajos vezényletével az együttes mutatta be az alkalomra készült új művét: András-Raics István: Homályból fényre című kantátáját. Ez azonban már csak aprócska „flastrom" lehetett megsebzett önérzetén. 1980. február 21-én egy nagyszerű, de megbántott és megkeseredett alkotó művésztől vettek végső búcsút barátai és tisztelői, pályatársai és tanítványai. Nagyon sokan voltak...

 Vass Lajos, az András Béla „ügy"-ről tudakozódó kérdésemre így válaszolt: „Amit erről tudok, azt - jóval később - Kolb József-től (szakszervezeti vezető) hallottam. Tudomása szerint András Béla menesztése egy - a művészeti együttes belső életében lezajlott - gazdasági jellegű botrány folyománya volt. Nem ő volt ugyan a főszereplője, de a vádak az ő személyét is érintették. Elsősorban az együttes hivatali-politikai vezetőjét marasztalta el a vizsgálóbizottság „nagyvonalú költekezés" vétsége miatt, ám a kedvezményezettek között a karnagy neve is szerepelt. Feltehető, hogy a szakszervezet vezetői éppen András Béla sokéves érdemeire való tekintettel mellőzték az ügyben a nyilvános elmarasztalást."

 

Vass Lajos 1962-ben vette át András Béla örökét. Közben volt egy átmeneti idő, amikor az együttes művészi munkájának irányítását Vétek (Wéber) István, András Béla első helyettese végezte. A zökkenőmentes folyamat érdekében az 6 ,,mindent­tudó" rutinjára akkor igen nagy szükség volt, különösen, mert a sokszektorú együttes valóságos „nagyüzem" képét mutatta.

 Nemrég Vass Lajossal működésének harminc esztendejéről beszélgettünk, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a 90 év történetének ezt az utolsó szakaszát más módszerrel dolgozzuk fel, mint az eddigieket. Éppen az események, problémák és eredmények hallatlan torlódása miatt nem célszerű az eddigi kronológiai sorrend alkalmazása. Ehelyett az elmúlt harminc év történetét bizonyos tematikai rendezőel­vek szerint összegezzük. Így kívántuk elkerülni a részletekben való elmerülés veszélyét, pontosabban: leginkább így láttuk lehetségesnek, hogy erről a három évtizedről az olvasó elé minél kerekebb, lényegretörőbb és hiteles képet tudjunk vetíteni.

Utánpótlás

I. Utánpótlás, fiatalítás és a repertoárnak az európai a cappella irodalom irányába történő kibővítése

A kettős célkitűzés akkor a Vasas Kórusnál a legszorosabb összefüggésben állt egymással. A repertoár minőségi javítása és főleg a klasszikus értékek irányában történő bővítése a kórus megfiatalítása nélkül megvalósíthatatlan lett volna. A legsürgősebb feladatnak ezért Vass Lajos a kórus összetételének javítását tűzte ki célul.

 Vass Lajos elődjének fő érdemét éppen abban látta, hogy a kórus repertoárjában meghonosította a XX, századi magyar progresszív zene értékeit. Emellett arra is futotta a kórus erejéből, hogy a bemutatásra kínált gyengécske mozgalmi daltermés dömpingjéből ki tudta szűrni a selejtet és csak a legjavát tűzte műsorára; azt is művészi igényű tálalásban. Érezte, tudta, hogy ezt a nemes hagyományt tovább kell ápolnia, ám közben a repertoár legégetőbb hiányait is meg kell kísérelnie pótolni. Termé­szetesnek tűnt, hogy az András Béla által vállalt nehéz pedagógiai feladatok mellett nem tellett a kórus erejéből, idejéből és képességeiből a klasszikus értékeket képviselő európai a cappella irodalom és a barokk mesterek zenéjének megismerésére, megtanulására és a kívánt szintű bemutatására. Márpedig enélkül a kórus a porondon továbbra is csak „félkarú óriás" maradna. Ebbe pedig Vass Lajos nem nyugodhatott bele.

 Első feladatának tehát értelemszerűen ennek a súlyos adósságnak a törlesztését tekintette. Ám ez nem ment símán. „Az újabb és újabb próbálkozásaimba majdnem beletört a bicskám" - emlékszik ezekre az évekre Vass Lajos. Kiderült, hogy túl sok a kórusban az idős, megkopott hangú, és túl kevés a kottaolvasásban biztos talajon álló énekes. Hozzáláttak a szervezett tagtoborzáshoz, s nem is sikertelenül: a családokból, a rokonok révén és a munkahelyeken közzétett felhívások nyomán sokan jelentkeztek meghallgatásra. Noha csak kevesen bizonyultak minden követelménynek megfelelő énekesnek, végül is a kórus létszáma szépen gyarapodott. S azok, akik felvételt nyertek, többségük megragadt a kórusban. A közösségben hamarosan feltalálták magukat. A megfiatalodott együttesben barátságok, szerelmek szövődtek. Utóbbiak nem egyszer házassággal végződtek, sőt, .mint Tóth László példája igazolja, életre szóló családi tradíció alapítói lettek.

 

Tóth László esete csaknem egyedül álló, ám a nézetei a karéneklésről igen figyelemre méltóak, ezért kissé részletesebben is érdemes sorsának alakulását a kórusban nyomon követni: 1964-ben a toborzáskor, 23 éves végzős mérnök-hallgatóként nyert felvételt a kórusba. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Pintér Mártával, aki akkor már öt éve tagja volt az énekkarnak. Házasságukból 6 gyermekük született. A

gyerekek valamennyien - a szüleik példáján felbuzdulva - hosszabb-rövidebb időre beléptek a kórustagok sorába. Közülük mára csak egy maradt tartósan énekes, de a szülők ma is hűséges és oszlopos tagjai a kórusnak. Arra a kérdésre, hogy miért lett kórustag és mi tartja még ma is fogva ebben a szerepben, Tóth László a következőket mondta:

 „Én szüleimtől jó hallást és közepes hangi adottságot örököltem. Édesanyám Chopin játékára mindig emlékezni fogok. Bizonyára a gyermekkoromban sokat hallott nemes zene maradandó nyomokat hagyott bennem. Az általános iskolában volt egy fiúkórusunk, amelyben már Bartók: Huszárnótá-ját is elénekeltük. Nekem nagyon tetszett. Később egy templomi énekkarban Schubert, Haydn és Mozart-misét, sőt még a Requiemet is elénekeltük."

 „Ilyen ifjúkori előzmények után kerültem a Vasas kórusba. Talán a sikeres Arezzó-i szereplés híre, de még inkább az akkor már országos népszerűségnek örvendő Vass Lajos vonzereje hatott rám leginkább. úgy emlékszem, akkor a Vasas kórus hangilag is nagyon jó volt. A 90 tagú énekkarban érett hangú és arányos szólamokkal rendelkező részleg volt a férfikar és a nőikar is gazdag színekben pompázott, amikor önállóan is megszólalt. Azóta sem volt olyan remek hanganyaga a Vasas Kórusnak. Majdnem korlátlan anyagi támogatásban részesültünk. Ideálisak voltak a próbalehetőségek és ingyenesen vehettünk részt emlékezetes belföldi, és évente egy-egy külföldi koncerten is."

 „Bár ma sokan azt mondják, hogy az a szocialista kultúrpolitika 'kirakata' volt csupán, mi azonban, akik ebben a kirakatban sütkéreztünk, nem panaszkodtuk. Jól éreztük magunkat benne. Voltak ugyan olyan 'hivatalos' fellépéseink, amikor az első sorban ásítozó funkcionáriusok ültek, ám mi találkoztunk személyesen Kodály Zoltánnal és Bárdos Lajossal is. A 70-es évektől kezdve a repertoárunk a mozgalmi jellegtől egyre inkább az igényes nemzetközi felé tolódott. Egy sor remek oratórium után kifejezetten egyházi műveket is kezdtünk énekelni. Azokból is a legszebbeket. A mi műsorunkon akkor is folyamatosan szerepelt Kodály: Zrínyi szózata, amikor hivatásosoknak tilos volt énekelni, más amatőröknek pedig vagy eszükbe sem jutott, vagy nem merték elővenni. Ma is büszke vagyok Vass Lajos akkori bátorságára."

 „A kórushétköznapok a hétfői és csütörtöki próbákból álltak és állnak ma is. Ez a két est szinte beépült az életünkbe. Hiányzik, ha valami miatt elmarad és sajnáljuk, ha ezért vagy azért nekünk hiányoznunk kell. Mi mindig frissebbek vagyunk a próbák végén, mint az elején. A próba ugyanis nemcsak zenélés: Társasági élet. A kórus közössége valójában egy 'válogatott' társaság, amelyben külön-külön lehet mindenkinek bármiféle hibája, hiányossága, de egy megszokott értékrend az életünkben valamennyiünket közös nevezőre hoz. Szorosan, vagy lazábban, de mindenkit baráti szálak fűznek egymáshoz. Sok magányos embernek a kórus jelenti a legszorosabb kötődést az emberekhez. A kollektív fellépés sikerei sokaknál az egyéni sikereket pótolja, ami ráadásul nem is látszatsiker."

 „A kórus közösségi értéke különösen a bulikon, közös kirándulásokon vagy például a hagyományos karácsonyi összejövetel hasonlíthatatlanul kedves hangulatán mérhető le. A kórus igazi ünnepi pillanatai azonban mégis csak a fellépéseken következnek el. Ezeknek is kettős értékük van: hatnak a hallgatókra és hatnak az előadókra. Én különösen az utóbbit tartom fontosnak. Ezeket a műveket a kórustagok a megismer­kedéstől az előadásig annyiszor hallják, hogy ennek élménye messze felülmúlja annak az embernek az élményét, aki ugyanezeket a műveket akárhányszor jó felvételről, a leghíresebb előadók tolmácsolásában hallgatja meg. (Mellesleg, egy-egy igényesebb művet mi is meg szoktunk hallgatni jó előadásban, mielőtt megtanulásához kezdenénk.) Ebbeli élményeinket növeli, amikor egy-egy nagyobb, oratórikus művet jó zenekari kísérettel és kiváló szólóművészek közreműködésével adhatunk elő. Vidéki és külföldi fellépéseinken sok barátot szereztünk magunknak. Sokkal levelezésben vagyunk és ha újra visszatérünk abba a városba, vagy az ő kórusuk tesz látogatást - nálunk, akkor kölcsönösen felkeressük egymást. Ezek a személyes élmények is fontosak az életünkben. Eddig még bárhol jártunk külföldön, a legigényesebb versenyeken vagy fesztiválokon sem kellett szégyenkeznünk magyar kóruskultúránk miatt."

 „Mindaz, amit elmondtam, talán érthetővé teszi, miért találtam mindig és ma is örömet a kórusba járásban, a kórusban való éneklésben."

 Eddig tartott Tóth László vasas-énekes „vallomása", karénekes mivoltáról. Ez is a 90 év történetéhez tartozik.

 

Az énekesi minőségében megújult kórus első nagy erőpróbáját 1964-ben fényesen kiállta. A franciaországi Nevers-ben ugyanis részt vehettek az Europa Cantat (az európai ifjúsági kórusok nemzetközi szervezete) II. fesztiválján, ahol - más országokból érkezett kórusokkal együtt, egy Stuttgart-i karnagy vezetésével - nagy sikerrel adták elő Orff: Carmina buránáját. Ilyen sajátos stílusú és nagy formátumú művet addig még nem énekeltek. Ez a fellépés nagy lökést adott az együttes fejlődésének. Elhatározták, hogy az Orff-művet otthon, saját közönségüknek, önállóan is bemutatják. Ez a Zeneakadémia nagytermében meg is történt. A hazai közönség elismerő tapsa még tovább fokozta a kórus elszántságát, hogy ezen az úton érdemes is, tudnak is továbblépni. Ez a továbblépés akkor ugyancsak fogós művészi feladat volt, noha egyszer már a kórus a Mester vezényletével is elénekelte a darabot (1951): Kodály: Mátrai képek című hatalmas freskójáról van szó, amely most talán még megérdemeltebb elismerést vívott ki a hallgatóság előtt, mint akkor.

A 60-as, 70-es évek a további kibontakozás és a repertoár bővítésének a jegyében teltek el. Azóta a kórus műsorán az egyszólamú magyar népdaltól a gregoriánon keresztül és a zenetörténet különböző stíluskorszakait képviselő művektől az operáig, sőt Kodály: Psalmus Hungaricus-áig minden. honos lett. „Most már mosolyogva gondolok vissza a kezdetekre, - emlékezik Vass Lajos az első évekre - amikor naívan és nagy lelkesedéssel az első próbán egy ötszólamú Monteverdi-madrigált terveztem megtanítani. Nem egy próba, de egy hónap sem bizonyult elegendőnek, hogy a darab végére jussunk."

Azóta az a cappella irodalomnak szinte teljes keresztmetszetével megismerkedett a kórus. A nagyobb, oratórikus művekből is egyre többet sikerült bemutatniuk közönségüknek. A Carmina burana után Haydn: Teremtés-e, majd az Évszakok következtek; Kodály: Psalmusa és Te Deuma is műsorukra került. A Kodály­centenárium évében a Zrínyi szózatával ötször léptek közönségük elé, s végül, - hosszú idő után újra megérett az idő - Beethoven: D(. szimfóniájának felújítására is. „Mindemellett egy percre sem mondtam le a kórus jól bevált hagyományainak folytatásáról, köztük a kíséretes művek műsoron tartásáról sem. Csak talán az értékrendben lettem az eddigieknél is szigorúbb" - zárta le Vass Lajos a repertoár bővítéséről adott tájékoztatóját.

 

A 70-es években a Magyar Televízió „Röpülj páva!" - sorozata országos méretben Vass Lajos hallatlan népszerűségét eredményezte. Neki köszönhető például, hogy a »Látod édesanyám" kezdetű népdalunkat akkoriban az egész ország megtanulta és énekelte. Ettől karmesteri vonzereje is egyszeriben megsokszorozódott: valósággal özönlöttek az együttesbe a felvételre jelentkezők. Gyakori eset volt, hogy más kórusokkal közös fellépés után idegen kórusok tagjai közül többen kérték a Vasashoz való „átigazolásu­kat".

„Ilyenkor mindig döntésre kényszerítettem a jelentkezőket: vagy itt, vagy ott! A kettő együtt egy amatőr énekkari tagnak túlzott terhelést jelentene. Kiváltképp akkoriban, amikor fellépéseink száma hirtelen erősen megszaporodott" - fejezte be a témáról nyilatkozatát Vass Lajos.

Kórus nevelés

II. Kórusnevelés, módszertani kérdések

Tóth László fentebb idézett jellemzését a kóruséletről sok énekes társa nevében mondta el. Annak magyarázatát, hogy mi vonzza őt (őket) évtizedeken át hetenként újra és újra a nem mindig szórakoztató kóruspróbára, nyilván sok más társa is így adta volna meg.

Az évi félszáznál több hazai és külföldi szerpelések ugyancsak sok lemondással járnak. Mi az oka, hogy ezekről - hacsak elháríthatatlan akadálya nincs -, egyetlen énekes sem hiányzik? Tóth László vallomásából, mint ahogy máséból sem, szerencsére egyetlen utalás sem olvasható arról, mintha a kórusélet vonzereje mögött az énekesek valamiféle előre kitervelt pedagógiai koncepció megvalósulását vélnék felfedezni. És ez így is van rendjén. Senki sem szereti ugyanis, a felnőttek pedig különösen nem, ha valaki bármilyen címen és célzattal tervszerűen „meg akarja őket nevelni!" Ha sejtik is, hogy így van, lehetőleg akkor sem szívesen vesznek róla tudomást.

 Már pedig Vass Lajos kezdettől semmit sem bízott a véletlenre a kórus életében. Valóban gondosan kitervelt pedagógiai koncepció szerint irányította az együttes művészi tevékenységét az énekkarban és a zenekarban egyaránt. Ennek a nevelési koncepciónak azonban a legfőbb jellemzője a rugalmasság, a mindenkori körülmé­nyekhez való igazodás. Amikor efelől faggattam, Vass Lajos nagyjából úgy válaszolt, mint egykor Bárdos Lajos, amikor annak titkát firtattam: Mitől szól a kórusa mindig olyan szépen és tisztán? Miféle hangképző módszereket alkalmaz? „Nincsenek hangképző gyakorlataim" - válaszolta, „minden kóruspróbánk eleitől végig egyben hangképző gyakorlat is, azért énekel a kórusunk szépen és tisztán."

 Bárdos szavai azért jutottak az eszembe, mert válaszát Vass Lajos is azzal kezdte, hogy a kórus-hangképzésről neki is egyéni elképzelése van. Kezdettől aszérint dolgozik az énekkarban. "Egyéni hangképzés amatőr énekkarban luxus lenne - mondta. Én bizonyos skálákat gyakoroltatok, de nem zongora mellől, hanem a cappella. Egy pentachord hangsorát lallázva, pergő nyelvvel énekeljük lejjebb, majd feljebb egy-egy nagyszekunddal. Utána ugyanezt egy kvarttal lépegetjük le-föl. Amikor az alt, vagy a basszus hangterjedelmének a csúcsához érünk, ők átcsapnak oktávba, s akkor megint az alsóbb regiszter következik. Ugyanezt szűk kánonban is elénekeljük: a 3. hangra belép a második, majd a harmadik szólam, így valójában tercekben mozgunk. A gyakorlás tárgya többszólamú mű részlete is lehet, így mindjárt a kórus intonálása is ellenőrizhető. Én a hangképző gyakorlatokat tulajdonképpen segédeszköznek fogom fel, amivel az intonálás hibái is könnyen tetten érhetők. A kettős szerep így valójában kiegészíti egymást. Kodály: Hegyi éjszakák című darabjának az előkészítéséhez például nélkülözhetetlen a pentatóniában rejlő lágy disszonanciának, a do-re-mi összecsengésének a gyakorlása. Utána már csak a tritonuszt kell hozzátennünk és már is következhet Kodály kis remekművének megtanulása. Mind unisono, mind többszólamban kitűnően alkalmazható gyakorlatokat állítottam össze Bach-témákból, amelyeknek mind a hangképzésben, mind az intonáció ellenőrzésében nagy hasznát látjuk a beénekelésekor" - fejezte be válaszát e résztémában Vass Lajos.

 Ezután a kórus összetételének fokozatos minőségi javítására terelődött a szó. „Ez sem ment simán. Nem láttam célszerűnek valamiféle durva mechanizmus alkalmazását a

gyenge hangok kiszűrésében. Főleg azokkal szemben nem, akik esetleg több évtizede hűséges tagjai az együttesnek, s koruknál fogva időközben megkopott a hangjuk. Ehelyett esetenként egy-egy kritikusabb fellépés sikere érdekében, a művészi teljesítmény védelmében hajtottam végre bizonyos változtatásokat" - mutatott a lényegre Vass Lajos. „Volt és ma is van a kórusnak gyenge pontja, de az látszott célszerűnek, ha fellépés előtt a válogatás alapjául a szorgalmas próbalátogatást tekintem a legfontosabb kritériumnak, s nem a pillanatnyi abszolút minőséget!" „Így aztán a kórusban soha sem vetődött fel korosztályi ellentét, mert hiszen döntő szereplések alkalmával az egyéni produkciók gyengesége miatt idős és fiatal énekes egyaránt kimaradt a dobogóra lépők közül. Nem mondom, hogy az ilyen kényszerű „operációkat" minden alkalommal sikerült volna sértődések nélkül megúsznunk, ám az ilyen kimaradások rendszerint a kórus erősödését eredményezték. Ha valakit tartósabb betegsége miatt voltunk kénytelenek a soron következő fellépés szereplői közül kihagyni, azt minden alkalommal gondosan megindokoltuk, hogy a sértődések elejét vegyük. 1992 áprilisában egy németországi fellépésünk alkalmával az előírás csupán 41 énekes fellépését engedélyezte. Akkor a válogatás valóban nehéz feladatnak bizonyult, a nagy létszámú kórust igen érzékenyen érintette. A végső listát mégis időben sikerült a tagsággal elfogadtatnunk, mert a közösségi érdeket mindenek fölé helyeztük, s ezt mindenki belátta."

 A kórusban kötött házasságok száma örvendetesen sok, ám nem mindegyik folytatódott olyan szerencsésen, mint Tóth László és Pintér Márta egybekelése. Előfordult, hogy a dalos házasság folytatása a kórusból való kimaradás lett: vagy az egyiké, vagy a másiké, vagy mindkettőjüké. Akik hűségesek maródtak az énekkarhoz: Asztalos Tibor és Fehér Ágnes; Haraszti Ferenc és Verebey Teréz. Abban sem egyedülálló a Tóth-házaspár esete, hogy a szülők példáján a gyerek is belépett a kórusba. Egyed Juditnak és Babák Gabriellának a leánya például ugyancsak kórustag lett.

 

1948-ban mindannyian hősi cselekedetnek tekintették a férfikarnak vegyeskarrá fejlődését. Ennek ellenére a megfiatalodott kórusban mind a mai napig létezik az önálló női- és férfikar. Természetes, hogy a nőikar repertoárja színesebb, igényesebb és változatosabb, mint a férfiaké. Am amióta a vegyeskar mellett az együttesnek önálló fúvós- és szimfonikus zenekara is "létezik és így a kisebb kiséretes művek mellett a nagyobb, oratórikus művek műsorra tűzése is lehetővé vált, a kórus mindhárom részlege hozzájuthat ehhez a lehetőséghez. Kodály: Zrínyi szózatában például a férfikarnak egészen kiemelkedőt kell teljesítenie, olyat, mintha Kodálynak valamelyik igényes férfikari darabját kellene megszólaltatnia. Nyilván az is magától értetődő, hogy a kórus műsorának a gerincét máig a vegyeskari művek teszik ki. Kétségtelen - mondja Vass Lajos -, hogy egy-egy nehezebb vegyeskari mű bemutatásakor a válogatás során néhány idősebb dalost kénytelen voltam kihagyni a fellépők sorából, mert hangminőségük a kényesebb

feladat követelményeihez nem bizonyult alkalmasnak. Amióta országos minősíté­sekre, fesztiválokra, vagy méginkább versenyekre egyre gyakrabban kapunk meghívást, az ilyen érzékenyen ható döntésekre is több alkalommal kényszerültem. Cserébe a kórus hangzása az idők folyamán fokozatosan egyre csiszoltabbá vált."

 „Nem csak az idős dalosok kiválása, hanem a legjobb, legtehetségesebb fiatalok hivatásos együttesekbe avanzsálása is érzékenyen érintette énekkarunkat, noha erre egyben büszkék is vagyunk: a Honvédekhez, az Opera kórusába, az Állami Vegyeskarba és a Budapesti Kórusba nem egy kórustagunkat engedtük át, hogy a karéneklést ezentúl magasabb szinten művelhessék, egyeseknek pedig egész további életútját egyengessük a boldogulás felé."

 1979-ben ünnepelte a kórus megalakulásának 75. évfordulóját. A jubileumi hangversenyről a KÓTA című lapban Nagy Olivér írt méltatást. Ebből valók a következő sorok, amelyek rendkívül tömören, de szakszerűen igazolják mindazt a minőségi változást, amelyet a Vasas Kórus teljesítményében Vass Lajos vezetésével addig elért: (KÓTA 1979/1. szám) „A Vasasok nőikara Lassus motettáját igazi kamarazeneszerű előadásban: jó tempóban, differenciált dinamikával mutatta be. Kodálynak Shakespeare versére írt szépséges dalát (Fancy) impresszionista színgazdagsággal, harangzúgás-effektusát pasztelles finomsággal énekelték. Veress Sándor remekbe sikerült népdalfeldolgozását pedig fölényes virtuozitással"

  Művészi fejlődésüket ez a legutóbbi hangverseny is teljes mértékben igazolta. Pár hónappal ezelőtt a Llangollen-i (Anglia) kórusversenyen díjakat nyertek; mostani koncertjük e nagy teljesítmény után is kiválóan sikerült. A kórust ritka képességekkel megáldott, közösségformáló erőt sugárzó karnagy vezeti: Vass Lajos szellemi irányítása, nevelő munkája, tehetsége, szuggesztivitása biztosítja az együttes további fejlődését."  Mindenekelőtt hangvételük szépségét, lágyságát, kultúráltságát, hangzásuk tisztaságát emeljük ki. A kórus belső munkájában a hangképzés fontos szerephez jut. Érthető, hiszen a kórusvezető egyben képzet énekes is!"

Ezt a kórusról alkotott képet teszi teljesebbé egy másik írás is a KÓTÁ-ból (Juhász Frigyes, 1981. 10. szám). Ez alkalommal a Vasas Kórus egy csoportos hangversenyen lépett fel vendégként: „A másik csúcsponttal a Vasas Művészegyüttes Énekkara szolgált Vass Lajos vezetésével, s ez a 'Jézus és kufárok' megrendítő előadása volt. Talán több, mint egy évtizede is van, hogy ezt a remekművet ilyen szépséges előadásban élvezhettük. Különösen a fugált részek megoldása volt kitűnő. Ezek ugyanis igen gyakran csak körvonalaikban, például a 'pénzváltók pénzét szerteszórá' szövegnél nem egyszer szinte szavalókórusként szólalnak meg, az énekelhetetlen­ségig felgyorsított tempó miatt. Vass Lajos megtalálta a lehetséges technikai megvalósítás és a kifejezés megkövetelte érzelmi telítettség optimális arányát."  A záróakkord kényes diminuendóját hibátlanul, intonációs megbillenés nélkül sikerült kórusával megvalósítania."

 A vasas ének- és zenekarok időnként megrendezett országos szemléinek rendszerét Vass Lajos örökbe kapta elődeitől. Ám ezek kiteljesedése és jelentős művészi színvonal-emelkedése kétségtelenül Vass Lajós személyes érdeme. A fesztiválokat előkészítő művészi bizottság élén határozottságával és következetességével elérte, hogy ezeket a találkozókat minden alkalommal az ország zenei eseményeinek a sorában az elsők között tartotta nyilván a közvélemény.

 Vass Lajosnak gondja volt rá, hogy ezeken a szakmai (vasas) találkozókon - úgy is mint házigazda - a Vasas Kórus minden alkalommal példamutató produkciójával, valami művészi meglepetéssel rukkoljon ki. Ez csaknem minden esetben sikerült is: számos új kompozíció bemutatásának vagy egy-egy nagyformátumú mű felújításának színhelye lett egy-egy Vasas-fesztivál. Ilyen volt például 1986-ban Liszt: Koronázási miséjének műsorra tűzése is.

Ezek a fesztiválok sohasem váltak versennyé abban az értelemben, hogy a zsűri a fellépők helyezési sorrendjét megállapította volna. De kimondatlanul mindig volt és van a fesztiválokon is a kórusok között nemes értelemben vett rivalizálás: önkénte­lenül összehasonlítják egymás teljesítményét és magatartását, s ha ebben az összehasonlításban magukat jobbnak érzik másoknál, akkor igen büszkék elért eredményeikre. „Ezt a fajta vetélkedést magam is helyesnek ítéltem, - jegyzi meg Vass Lajos - de mindig is arra törekedtem, hogy a mieink tudjanak örülni mások sikereinek is. Soha nem tapasztaltam, hogy kórusom tagjai ne értékelték volna mások kiemelke­dő művészi teljesítményét. Sőt, tudtak és tudnak okulni mások elkövetett hibáiból, s ez így van rendjén.„  Az ilyen egybevetést mások teljesítményével különösen olyan alkalmakkor tapasztaltam, amikor más kórusokkal nagy közös karokban léptünk föl. (Az országos fesztiválokon ez a forma elmaradhatatlan volt.) Ilyenkor jól meg lehetett állapítani, mely kórusok milyen felkészültséggel érkeztek a közös próbákra, - ha egyáltalán eljöttek a főpróbára. Akadtak ugyanis olyanok, akik minden próba nélkül álltak be a közöskarba, veszélyeztetve ezzel a sok-sok lelkes énekesnek a siker érdekében tett erőfeszítéseit. Örültem, amikor ilyen esetek láttán a mi énekeseink nem maradtak közömbösek a fegyelmezetlen dalosokkal szemben. Bárdos Lajos jubileumi koncertjén éppen Szlovákiában, az ottani Magyar Tanítók Énekkaránál kellett lennem, ezért szigorúan meghagytam kórusom tagjainak, hogy az előírt közös számok próbáin pontosan jelenjenek meg. A mi 70 tagú kórusunkból a főpróbán 60-an, a fellépésen 62-en vettek részt. A másik négy kórus csak hiányosan jelent meg a próbán, amelyet a fellépés előtt egy órával korábbra hirdetett meg a rendezőség. Egyedül a Vasas Kórus tagjai jelentek meg pontosan. Ilyen a Vasas Kórus öntudata. Ismeri és teszi vállalt kötelezettségét."

Testvérkórusok

III. Testvérkórusi kapcsolat a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarával

A tekintélyes múltú magyar énekkar 1964-ben alakult újjá, s már a második próbájára, közkívánatra vendégkarmesternek innen „a szomszédból" meghívták Vass Lajost, aki a meghívásnak készséggel eleget tett. Komáromba pedig a „Jókai napok" ünnep­ségeire vendégszereplésre meghívták a Vasas Kórust is. Ez is létrejött és kiválóan sikerült. Ezen az első baráti találkozón már egy közöskari mű is megszólalhatott, hiszen a két kórus karmestere közös volt. A közöskari mű, Vass Lajos: Jövendölés című darabja erre az alkalomra készült, és ez volt az ősbemutatója. A szerző Jókai: A jövő század című regényéből vett idézetre készítette kompozícióját, amelynek komáromi bemutatását maga Kodály is melegen támogatta. Úgy találta, hogy Vass Lajos kitűnő ötletét, a Jókai idézetet olyan remek zenei köntösbe öltöztette és a mű oly mértékben időszerű, hogy Jókai szülővárosában való bemutatása szinte kézenfekvő.

Ebből az első baráti találkozóból a két együttes között máig tartó testvérkórusi kapcsolat jött létre; Vass Lajos pedig egészen a haláláig átjáró vendégkarmestere volt a szlovákiai kórusnak. Ezúttal nem a szokásos vendégvezénylések vállalásáról volt szó, hanem a kórus művészi munkájának az irányításáról, az énekkarnak a legneme­sebb értelemben vett patronálásáról. A két kórus kapcsolata nem merült ki a szokásos kölcsönös udvariassági látogatásokban, hanem egyre több közös hangversenyre is ott és itt, ami jóval több, mint egymás látogatása.

Az első nagyobb közös vállalkozásra 1965. október 26-án a budapesti Zeneakadémián került sor. E találkozó kiemelkedő jelentőségét nem is annyira az igényes művek közös előadása teremtette meg, mint az, hogy e műsorban a közönség három nagy mű bemutatójának lehetett tanúja: A 'már említett Vass: Jövendölés-e, amelynek ez volt a budapesti bemutatója; Kodálynak Kisfaludy: Mohács című versére írt kompozíciója és Lendvay Kamilló - Garai Gábor: Új kor nyitánya című darabja.

A vasasok látogatása Bratislavában, Jókai Komáromjában és Kodály Galántáján, a szlovákiai magyarok kulturális központjaiban minden alkalommal a jószomszédság erősítését, egyben az ottani magyarok identitástudatának. a jótékony befolyásolását eredményezte. A Vasas Kórus 75 éves jubileumán a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara ismét műsorával tisztelgett az ünnepeltek előtt. Erről a KÓTÁ-ban (1979. 1. szám) Nagy Olivér a következőket írta: „A közreműködő csehszlovákiai magyar énekkar ugyancsak színvonalas együttes. Megbízható, technikailag és érzelmileg megalapozott énekükkel nagy közönségsikert értek el... Színes egyéniségű karnagyuk: Janda Iván együtt munkálkodik Vass Lajossal, aki művészeti vezetőként havonta találkozik Szlovákiában a kórussal. Az együttes a reneszánsz motettákban éppúgy, mint Kodály műveiben, de különösképpen Csrnohorszky barokk fugájában felkészültségét, tudását bizonyította."

   

 

IV. Küldetésteljesítés nemzetközi fórumokon 1963 és 1982 között

A Vasas Kórus a 60-as évek elejétől kezdve mind a hazai, mind a nemzetközi szakmai fórumokon előkelő művészi rangot vívott ki magának. A hazai sikerekről már szóltunk. Alább az egyre gyakoribb külföldi meghívásaik listáját, fellépéseik kronologikus rendbeállítását közöljük, amely meggyőzően hitelesíti a kórus nemzetközi rangjának fokozatos erősödését. A külföldi rendezvényeknek csak egy része volt kórusverseny, ezért a kórus elért helyezéseinek közlését ezúttal mellőzzük.

1963. Olaszország

1964. Jugoszlávia, Franciaország (Európa Cantat)

1965. Komárom (Csehszlovákia)

1967. Német Demokratikus Köztársaság, Belgium (Európa Cantat)

1969. Lengyelország

1972. Jugoszlávia, Gorizia (Olaszország)

1974. Német Szövetségi Köztársaság

1976. Orenburg (Szovjetunió) 1977. Írország

1978. Wales (Anglia) Llangollen-i nemzetközi kórusverseny, Bratislava (Csehszlovákia)

1979. Csehszlovákia 1980. Svájc

1981. Spittál (Ausztria)

Külföldi fellépések

V Újabb művészi sikerek, némi politikai felhanggal

A nyolcvanas évek elején úgy tűnt fel, mintha a Vass Lajos által képviselt nevelési­művelési koncepció értelmezése és a fenntartó szakszervezet vezetőinek nézetei között egyben, s másban eltérés mutatkozna. Azt az alapelvet, miszerint egy munkásénekkarnak saját környezetét nevelni és a kórus tagjainak művelődését szolgálni leginkább a legértékesebb zeneirodalommal: madrigálokkal, a barokk mesterek műveivel, a Haydn: Teremtés-e fajsúlyú nagylélegzetű darabokkal és a magyar kórusirodalom remekeivel lehet, - szóval ennek értelmezésében a karnagy és a fenntartó képviselői között mintha nézetkülönbségek keletkeztek volna. Az ebből származó viták - szerencsére - csendesek és kulturáltak voltak és mindig konszenzus­sal végződtek.

Nem kísérte például valami nagy lelkesedés, amikor a kórus 80 éves jubileumi ünnepségén (1983. december 10.) Vass Lajos a hangversenyt Egressy Szózat-ával nyitotta meg és a legexponáltabb helyet Kodály: Zrínyi szózatának szánta. Nem sokkal e hangverseny előtt a kórus megalakulása óta először kapott lehetőséget arra, hogy eddigi repertoárjából önálló hanglemezt készíthessen, olyat, amely a nagyközönség előtt joggal reprezentálhatja a nagymúltú énekkart. Csendes, de annál határozottabb vita alakult ki akörül, hogy a lemez tartalma a teljes repertoár keresztmetszete legyen­e, benne a múlt mozgalmi irodalmával együtt, vagy a klasszikusok mellett inkább a legjelentősebb magyar művek domináljanak a lemezen. Vass Lajos az utóbbi mellett voksolt, sőt, kizárólag magyar művekből gondolta összeállítani a műsort. A vita végül is Vass Lajos javára dőlt el, amit később a szakmai fogadtatás is igazolt.

 Fittler Katalin írásában (KÓTA, 1984. 4. szám) leszögezi: „A lemezen kizárólag magyar szerzők művei hallhatók. Felismerhető a gesztus, amellyel a karvezető egykori tanárai műveinek megkülönböztetett figyelmet szentel. A lemez nyitószáma Kodály: Fölszállott a páva - jogosan került az élre, hiszen az ősbemutatón éppen a hajdani Vasas Kórus szólaltatta meg. A továbbiakban Szabó Ferenc, Farkas Ferenc, Veress Sándor, járdányi Pál műveiből, majd Vass Lajostól kapunk ízelítőt." (Fittler Katalin csak annyiban téved, hogy az ősbemutatón ugyan nem, de pár hét múlva a Városi Színházban, 1937, december 12-én az 500 tagú közös karban a Vasas Kórus is énekelt. M. Gy.)

 Az inkriminált december 10-i (a 80 éves jubileum) hangversenyről is Fittler Katalin tudósított a KÓTA 1984/3. számába: ,,... Az amatőr kórusmozgalomnak ez a nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte ismert, jeles képviselje meghitt-bensőségessé tette az ünnepi eseményt"... „Már a kezdés atmoszférát teremtett. Egressy-Vörösmarty Szózata után nem maradhatott senki kívül állóan hidegen tárgyilagos hallgató! Kodály­Zrínyi Miklós: Zrínyi szózata című kompozíciója is elementáris hatású volt. A szólót a Vasas Kórus egykori dalosa, dr. Meláth Ottó énekelte"... „a karmesteri koncepció birtokában meggyőző, átélt tolmácsolásban hallhattuk ezt a nagyerejű művet."... „A köszöntők és díjak, kitüntetések átadása után a kórus zenetörténeti példatárat keltett életre. Jogosan büszkék arra, hogy repertoárjukon szép számmal szerepelnek mások által méltatlanul mellőzött darabok."... „A szünet után a közelmúltban megjelent lemezükből adtak ízelítőt. A 'RÁADÁSKONCERT' a közönség bevonásával zajlott le. A csúcspontot Kodály: Esti dalának remek megszólaltatása jelentette."

 A bekezdés végére idekívánkozik Vass Lajos néhány személyes hangú megjegyezése: „1967-ben, amikor a belgiumi 'Európa Cantat'-on felléphettünk, már Kodály: Psalmus­a mellett ott szerepelt a műsorunkon a 'Zrínyi szózat'-a is. Ez azonban nem az én ötletem volt, hanem a Mester egyenes kívánsága. Pontosabban a Kodály és Paul Wehrle (az Európa Cantat akkori főtitkára) közötti megállapodás következménye. Emiatt szakszervezeti észrevétel akkor is elhangzott, de ennek utólag semmiféle terhelő következménye nem volt. Sőt, 1982 óta a Zrínyi szózat-a több alkalommal is szerepelt a kórus műsorán."

 „Összességében határozottan ki kell jelentenem, hogy a szakszervezet, mint fenntartó, amely az együttes működőképességéért, a bel- és külföldi utaztatásokért évente sok­sok milliót áldoz ránk, ezért cserébe, quasi ellentételezésként soha semmiféle művészi jellegű igényt nem támasztott. Sem a kórussal, sem a zenekarral szemben. Nem a szakszervezet tehet róla, hogy mára ez a jó ellátottság alaposan megcsappant, a rendelkezésre álló anyagiakkal éppen csak vegetálni tudunk. A székházban például sürgősen szükség lenne egy hangversenyzongorára, 'de erről most álmodni sem merünk. Mi azért bízunk a jövőben. Feltételezzük, hogy amint az ország gazdasági helyzete jelentősen megjavul, a mi kilátásaink is kedvezőbbre fordulnak."

 Vass Lajos eme nyilatkozata megerősíteni látszik egy rövid megállapításomat, amit jómagam 1983-ban (a KÓTA 1983/10. számában) írtam le a 80 éves Vasas Kórus köszöntőjében: „A mecénás, a vasasok szakszervezete a jó gazda gondoskodásával egyengeti a kórus fejlődésének útjait, mert elért eredményeiben a saját művelődési koncepciójának a sikeres megvalósulását látja." Úgy tűnik, ez a megállapítás mára is érvényes, legfeljebb az anyagi körülmények változtak meg erőteljesen.

 Álljon itt befejezésül néhány soros idézet Vass Lajos írásából, amely a vasasok művelődési háza programfüzetében olvasható, az 1983 decemberi számban. Címe: Nyolcvan éves fiatalok. „A Vasas Kórus azért szerencsés, mert azok az idősebbek, akik itt ma is énekelnek, olyan színvonalon maradtak, hogy a fiatalok elismerték őket.

Ezért tartozunk ama kevés énekkarok közé, amelyekben elég nagy korkülönbségek vannak. Ugyanakkor a korkülönbség kérdése, mint probléma fel sem merül. Minden korosztály természetesnek és hasznosnak érzi a többi jelenlétét. Ez az, aminek a 80. évfordulón nagyon örülünk. S akkor vagyunk igazán méltók az ünneplésre, ha már ma úgy dolgozunk, hogy a következő kerek szám eljövetelével még fejlettebb fokon tudjuk bemutatni azt, amit az elődöktől örököltünk, s amihez mi is valamit hozzátet­tünk."

 

Az 1984-1994 között eltelt fiz év fontosabb eseményeiről (hazai- és külföldi szereplésekről, kiemelkedő művészi teljesítményekről, klasszikus értékek felújításáról és új művek bemutatóiról, stb.) készített rövid összegezésünket, beszámolónkat - sajnos - már Vass Lajos közreműködése nélkül voltunk kénytelenek megfogalmazni. Az alábbiakban ennek az utolsó évtizednek a hiteles történetét, adatait tárjuk az olvasó elé, az eddiginél is sűrítettebb formában. Úgy, ahogy annak idején, két évvel ezelőtt Vass Lajossal közösen elterveztük. Forrásnak a pontosan és szakszerűen vezetett „Énekkari munkanapló" bejegyzéseit tekintettük, de a fontosabb szakmai kérdésekben (kották, szakmai bírálatok) leginkább Vass Lajosné, dr. Kaposi Edit volt szíves munkánkat segíteni.

VI. Újabb külföldi szereplések.

A kórus nemzetközi elismertségének a növekedéseként is felfoghatjuk, hogy tovább szaporodtak a kórus nevére szóló külföldi meghívások, versenyekre, fesztiválokra, valamint egy-egy neves külföldi énekkarral közös fellépés vállalására. Utóbbiak természetes velejárója a külföldi vendéglátó kórus viszontlátogatása hazánkban, amely mindig kettős haszonnal járt: alkalmat kínált az idelátogatóknak, hogy néhány napot nálunk töltsenek, s megismerkedjenek néhány hazai nevezetességünkkel; a közönségnek pedig, hogy újabb neves külföldi énekkar művészi teljesítményével találkozhasson. Az ilyen meghívások szaporodásában bizonyára fontos szerepe volt a Vasas Kórus repertoárjának, sajátos karakterének, a klasszikus értékek és a mai kórusirodalom remekei állandó műsoron tartásának. Az egyes külföldi utak alábbi sorravétele fentiek igazolására és szemléletesebbé tételére szolgál. A szereplések jellege mellett utalunk a kórus műsorán szereplő művekre, s ahol ilyen volt, a kiemelkedő jelentőségű szakmai méltatásokból is idézünk részleteket.

1983. Erlangen (Németország)

A kórust a Siemens-Chor és Erlangen város vezetősége hívta meg, a „Találkozás Magyarországgal" - című rendezvénysorozata keretén belüli fellépésre.

 Volt önálló és a házigazdákkal közös kórusestjük. A Vasas Kórus műsorán Pitoni,G., Pierre de la Rue és Kodály egyházi művei, Friderici,D. és Schein madrigáljai, Szervánszky Endre, Birtalan József és Farkas Ferenc kompozíciói, valamint Vass Lajosnak Lessing-epigrammákra írt kórusműve szerepelt. Befejezésül a kórus minden fellépésen egy karintiai dallal kedveskedett a közönségnek. A Siemensékkel közösen Kodály két halhatatlan remekművét, a Te Deum-ot (vezényelte: Carl-Heinz Scheithauser) és a Psalmus Hungaricus-t (vezényelte: Vass Lajos) énekelték. Közreműködött a nürnbergi szimfonikus zenekar, szólót énekelt: Palcsó Sándor.

 

1983. Steinfeld (Ausztria)

Az erlangeni szereplés híre is közrejátszott a „Steinfeldi Kultúrális Napok"-ra szóló meghívásban. Ezért is ismételték meg itt a fenti acappella műsort. Ennek a sajtóvissz­hangja is figyelmet érdemel: Mindkét méltatás az Oberkartner Nachrichten-ben jelent meg, az egyik G. Z., a másik J. A,-szignóval. „Aki barátokat keres, megérdemli, hogy találjon, akinek nincs barátja, az még nem is keresett." „G. E. Lessing-nek ezek a szavai, amelyeket Vass Lajos karmester zenésített meg, a steinfeldi közönségnél is fején találta a szöget... a kultúrális napok keretében a budapesti Vasas Kórus csodálatos, érdekes hangversenyei zajlottak le. A kórus elnyerte a közönség díját, akik a spittáli járás minden szögletéből jöttek Steinfeldbe"... „ráadásként az 'Is schon still uman See'-kezdetű karintiai dal nagyon-karintiai módra zengett."

 „Frenetikus tetszéssel adózott a közönség a kórusnak a Lessing-epigrammák megzenésítéséért és remek előadásáért, amit német nyelven énekeltek. "... „A steinfeldi barátsági napok valóban barátságot hoztak kelet és nyugat között."

 

1984. Barcelona (Spanyolország)

A kórus a XX. Nemzetközi Kórusfesztivál meghívottjaként szerepelt a műsorban. Programjukon: Palesztrina, Monteverdi, Kodály, Szerványszky, járdányi, Birtalan József, Bárdos Lajos és Vass Lajos művei szerepeltek. Az alábbi idézet a La Grande­című lap másnapi számából való: „A magyar kórus lélegzetelállító koncertje. Boldog Magyarország! Íme, kétségtelenül egy olyan ország, ahol a zene az egyik legtekin­télyesebb, legmegbecsültebb dolog. Ezek az ifjú zenészek csakis boldogok lehetnek, legalább is ha az ember a Vasas Kórus produkciójából ítél."  káprázatos koncertet adtak a sportcsarnokban karnagyuk és zeneszerzőjük, Vass Lajos vezényletével."

 „Minden tökéletes volt. Nem lehet szavakba foglalni azt a játékosságot, a pontos indításokat, a kiegyenlített hangzást, a ritmikai és zenei fölényt, szépséget, mely mind

az egyes szólamokat, mind az egész kórust jellemzi. A szoprán nem csak kristálytisz­tán énekelt, de a hangjuk nemesen is csengett. A tenoristák nem kezdtek el szánalmasan fuldokolni az egyvonalas 'a'-t elhagyván. A basszusnak sem olyan volt a hangja, mint a varangyos békának, mely egy tubus fogpasztát falt be brekegés előtt. Röviden: szép éneklés volt, ráadásul szép zenét hallottunk."

 

1987. Marseille (Franciaország)

Meghívottként léptek fel a város rendezte kórusfesztiválon. Programjukban most is a cappella darabok szerepeltek. Monteverdi, Friderici, Bartók, Kodály, Szabó Ferenc, Szerványszky Endre, Veress Sándor, Farkas Ferenc és Vass Lajos műveit énekelték. Az alábbi részidézet a La Méridional-ból való: --a magyarok kórusöröksége népzenére épül, s talán legszebb a világon. Erről már az első estén meggyőződhettünk" ... „A karmester, Vass Lajos maga zeneszerző és műve, a Nocturne (Verlain, ez igen!) csodálatos. Ez az egész fesztivál legkiemelkedőbb pillanata volt."

 

1987. Erlangen, Nürtingen és Neckarhausan (Németország)

Egyéni meghívásuk erre a hangversenykörútra a Siemens-kórussal kialakult barátságuk révén jött létre. Mindhárom városban a vendéglátó kórussal közös műsort is adtak, de a Vasas Kórusnak önálló számai is voltak: Friderici, Monteverdi, Bárdos, Farkas Ferenc és Kodály művei szólaltak meg előadásukban. Szokás szerint ezt az útjukat is viszontlátogatás követte.

 

1988. Pécs (Európa Cantat rendezvény)

A színhely ugyan Magyarország, de valójában egy külföldi szerepléssel ért fel. Az a szekció ugyanis, amelyet Vass Lajos egy héten át irányított és vezényelt, hat külföldi kórust tömörített egyetlen előadótestületté. A téma: Kodály: Háryjános daljátékának koncertszerű előadása. A vendégkórusok ezáltal - a Vasas Kórus, a zenekar és Vass Lajos jóvoltából - egy sajátosan magyar alkotással ismerkedhettek meg alaposabban.

 

1989. Voledam (Hollandia), Kaiserlautern, Erlangen, Neckarhausen és Nürtingen (Németország).

A holland-német hangversenykörút lehetősége folytatása annak a bensőséges barátságnak, amely a Vasas Kórus és az erlangeni Siemens-kórus között 1983-ban létrejött. Ez alkalommal elviendő műsorukat a hazai közönség előtt is bemutatták. A választék lehetőséget kínált arra is, hogy belőle városonként más-más összeállítással léphessenek az ottani közönség elé: (Annál inkább, mert hol „Festhalle"-ban, hol a városi székesegyházban léptek fel.) Schütz: Jauch-zet dem Herm, Anerio: Ave Maria Stella, Rossini: Quando corpus morietur, Szokolay: Cantate Domino, Kodály: Ének Szent István királyhoz, - Szép könyörgés, -Jövel Szentlélek Uristen, -Jézus és a kufárok, Vass Lajos: Noctume, Varázsének, Kocsár Miklós: Csodafiú-szarvas, Farkas Ferenc: Göcsej-i madrigál, Bárdos: Régi táncdal.

1990. Pozsony (Csehszlovákia).

A testvérkórusnál tett látogatás ottani fellépési alkalmat is kínált. Műsoruk: Schütz, Kodály, Bárdos, Kocsár Miklós és Vass Lajos művei szólaltak meg. Ráadásnak pedig egy szlovák szerző, Simbraky: Extollens vocem-című szerzeményét énekelték el.

 

1990. Bécs (Ausztria)

Budapest és Bécs VIII. kerületei „testvérkerületi" kapcsolatban állnak egymással. A kölcsönösség jegyében kapott ezúttal a kórus meghívást Bécsbe. Műsorukon: Schütz, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc és Vass Lajos művei szerepeltek.

 

1991. Pozsony-Nagyszombat (Szlovákia).

Első alkalom, hogy a Vasas Kórus egy szlovákiai kórusfesztivál meghívottjaként látogatott el a szomszédba. Az ottani magyar testvérkórusával közösen is, és önállóan is énekelt. Közös számaik: Kodály: Liszt Ferenchez, Kocsár: Csodafiú-szarvas és Vass Lajos: Biztató-ja. Egyéni műsorukon: Schütz, Kodály és Szokolay Sándor művei hangzottak el. Az alkalom maradandó emléke egy szép oklevél, amelyet a kórus és karnagya kapott.

 

1991. Achberg (Németország).

A városban az INKA nevű Egészségvédő és Környezetvédelmi Nemzetközi Szervezet kultúrális napokat rendezett. Erre hívták meg a Vasas Kórust. Fűsorukon: Bartók, Bárdos, Farkas Ferenc, járdányi Pál, Kodály, Vass Lajos és Veress Sándor kompozíciói szerepeltek.

 

1992. Wangen (Németország)

Az együttest az INKA „Nemzetközi Kulturcentruma" jubileumi ünnepségére hívták meg. A kórus az achenbergi a cappella műsorát ismételte meg.

 

1993. Szabadka és Völgyes (Jugoszlávia)

A Vajdasági Magyar Kulturális napok '93-című rendezvényen most először iktattak be „Vass Lajos népdal-népzene verseny"-t, amelynek záróhangversenyére' kapott meghívást a Vasas Kórus. Szabadkán a nagy székesegyházban, Völgyesen az ottani Asszonykórus ünnepi estjén, a népdalverseny győzteseivel közösen léptek fel. Műsoruk mindkét alkalommal: Thomson: Alleluja, Szokolay: Cantate Domino, Vass Lajos: Jövendölés, Kodály: Napének, jövel Szentlélek Uristen és Esti dal.

 

1994. Dunaszerdahely (Szlovákia)

A szlovákok "Dunaexpo"-juk keretében kultúrális napokat is rendeztek. Erre kapott meghívást a Vasas Kórus. Műsorukon: Thomson: Alleluja, Kodály: Szép könyörgés, Vass Lajos: Jövendölés és Bárdos: Régi táncdal-a szerepelt..

 

Hazai szereplések

VII. A hazai fellépések krónikája 1984 és 1994 között.

A Vasas Kórus tíz év alatt száznál több, kiemelésre érdemes, reprezentatív fellépésen találkozott itthoni közönségével. Terjedelmi megfontolásból azonban ennek csak a töredéke kaphatott helyet jubileumi beszámolónkban. Úgy véljük, ennyi is alkalmas arra, hogy hiteles képet fessen a kórus nyilvános szerepléseinek változatosságáról, gazdag repertoárjának értékeiről, közönsége sokrétűségéről (a vasas szakmunkás­tanulóktól a vasas nyugdíjasokig) és arról a különleges képességről, amellyel a Vasas Kórus mindig méltó zenei köntösbe tudta öltöztetni az eseményt, amelyen közremű­ködőnek felkérték.

 1985. A fesztiváldíjas művészeti csoportok országos szemléjén maga a kórus is jutalmazottként lépett fel.

 1985. Jászberény, a Vasas Dalosünnepek helyi záróhangversenye. A Vasas Kórus Kodály: Zrínyiszózat-át mutatta be, szólót énekelt Dr. Meláth Ottó.

 1986. A Liszt Ferencről elnevezett Országos Vasas Dalosünnepség záróhangversenyét ezúttal a Kongresszusi Központban rendezték meg. Zenei szenzációja Liszt: Koronázási miséje volt, amelyet - Vass Lajos vezényletével - a vasas kórusok egyesített vegyeskara adott elő, neves szólóművészek közreműködésével „A nagylélegzetű, Liszt egyházi művészetének teljes fegyverzetében pompázó alkotás (melyből a Rákóczi-nóta egyik-másik motívumát is kihallhattuk) Vass Lajos keze alatt úgy szólalt meg, hogy hivatásos együttesnek sem vált volna szégyenére", - írta méltatásában juhász Frigyes (Magyar Hírlap, 1986. december 11.).

 1986. A Magyar Rádió „Kóruspódium"-sorozatának keretében ezúttal Kodály: Zrínyi szózata hangzott el a rádió 6-os stúdiójából, egyenes adásban. Vezényelt Vass Lajos.

 1987. Kodály Zoltán halálának 20. évfordulóján a Magyar Kodály Társaság által a Régi Zeneakadémián rendezett megemlékezésen a Vasas Kórus a mester két nagy művét, a jézus és a kufárok-at, valamint a Zrínyi szózat-át énekelte.

 1987. A vasas énekkarok nagy eseménye volt a Tavaszi Fesztivál. keretében, a Kongresszusi Központban közösen megszólaltatott nagyformátumú mű: Carl Orff: Carmina burana-jának az előadása. A bemutató előzménye: A mű egy héttel korábban Esztergomban, a vasasok rendezvényén is elhangzott már. A nagy sikernek bizonyára része volt benne, hogy a produkciót a Tavaszi Fesztivál központi rendezvényén is megismételhették. Várnai Péter szerint: (Magyar Hírlap, 1987. április

2.) „Vass Lajos elsöprő, lendületes és pontos vezénylésének köszönhetően... az Orff­mű teljesen profi módon, rengeteg színnel, ritmikus extasissal szólalt meg. Igen jók voltak a szólisták is: Kiss Varga Marianne, Keönch Boldizsár és Póka Balázs."

 1988. A kórus megismételte korábbi sikeres közös fellépését a Veres Pálné gimnázium igen jó nevű ifjúsági együttesével. Akkor Kodály születésének, most halálának évfordulója szolgáltatta az apropót az összefogásra. Mindkettő a régi zeneakadémián, a Magyar Kodály Társaság rendezésében zajlott le. Az ide illő Kodály-művek sorát a közösen előadott: Liszt Ferenchez zárta, amely nagy tetszést aratott.

 Az év második felében a Vasasok Székháza két fontos esemény színhelye volt. Az egyik a vasas kórusok részvétele az „Éneklő Magyarország" Szemléjének záróhangver­senyén. Ezen a kórusok közös előadásában hangzott el két jelentős mű, Bárdos: Zrínyi harmadik éneke és Kodály: Zrínyi szózata. A másik eseményen a Vasas Kórus megalakulásának 85. évfordulóját ünnepelték. Ezen a kórus Schütz: 100. zsoltárát és Kodály két remekét: a Székely keservest és a Mátrai képek-et énekelte.

 1989. Hasznosnak és hatásosnak bizonyult, hogy a kórus a holland-német hangver­senykörútja előtt a magukkal vitt repertoárjukat a hazai közönség előtt is elénekelte. Schütz, Kodály, Kocsár, Szokolay és Vass Lajos művei követték egymást a pódiumon. Odakint, az egyes fellépéseken ebből a választékból állították össze a műsorukat, a helyszínt is figyelembe véve (székesegyház, illetve Stadhalle).

 Ebben az évben is futotta a kórus erejéből egy nagyformátumú mű felújítására: Rossini: Stabat mater-ét, amelyet 1985-ben már két alkalommal is előadtak (a Budavári Palotában és a Vasas Székházban a vasas nyugdíjasoknak). Ám azóta csak a siker emléke maradt meg, a felújításához már alapos felkészülésre volt szükség. A Kongresszusi Központ nagytermében, 14 vasas kórus gálahangversenyének megkoronázásaképpen, a Vasas Kórus egyéni produkciójaként hangzott el a mű. A siker ezúttal sem maradt el.

 Ugyanez év második felében Bárdos Lajos születésének 90. évfordulója kínálta az alkalmat a kórusnak, hogy a szeretve tisztelt mester emléke előtt méltó módon tisztelegjen. A színhely a Nemzeti Galéria aulája volt. Műsorukon két Bárdos mű, Zrínyi harmadik éneke és a Régi táncdal, valamint három Kodály-mű, az Ének Szent István királyhoz, a jézus és a kufárok és a Székely keserves szerepelt.

 1990. Mátyás király halálának 500. évfordulóján Vass Lajos kórusa - úgy tűnik - az egész magyar zenei élet egyik legkimagaslóbb teljesítményét nyújtotta, amikor a Diósgyőri várban, a Miskolci nyár keretében Vass Lajos: Mathias Rex-című

oratóriumát mutatta be. Egy hónappal később a fővárosban, kitűnő akusztikai körülmények között, a Mátyás templomban ismételték meg az új Vass-mű előadását, Tardy László orgonajátékával és neves szólisták közreműködésével.

 Ebben az évben egy másik jeles évforduló: Csajkovszkij születésének 150. jubileumi éve kínált alkalmat a kórusnak az emlékezésre, méghozzá nem a kórusok szokványos módján: Több zenei fórumon is nagy sikerrel mutatták be az orosz mester Hópely­hecske-című meseoperájának kórusrészleteit. Előbb a rádió 6-os stúdiójából élőben sugárzott műsorban, majd a Vasas Székházban, s végül a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott hangversenyen. Az utóbbin a műsor zárószámaként Kodály: Mátrai képek-című kórusfreskója hangzott el.

 1991. Az év tavaszán a Vasas Székházban szlovákiai testvérkórusukkal, a Magyar Tanítók Központi énekkarával közös műsort adtak közönségüknek. A programban mindkét kórus önállóan is szerepelt és közös számokkal is készült a találkozóra. A Vasas Kórus műsorán Schütz, Kodály és Szokolay Sándor egy-egy alkotása hangzott el, míg Vass Lajos: Bíztató, Kocsár Miklós: Csodafiú-szarvas és Kodály: Liszt Ferenchez-című darabjai a két kórus közös előadásában zárták a jó hangulatú hangversenyt.

 Ennek a hangversenynek főpróba-szerepe is volt, mert egy hónap múlva mindkét kórus ezzel a műsorral szerepelt az Első Szlovákiai Nemzetközi Kórusfesztiválon Pozsonyban és Nagyszombatban.

 1992. A soron következő Országos Vasas Dalosünnepség székesfehérvári gálahang­versenyén hat vasas kórus és a Vasas Szimfónikus Zenekar - Vass Lajos vezényletével - ismét kiemelkedő művészi teljesítménnyel lepte meg a zenei közvéleményt. Ez alkalommal ugyanis a dal ünnepét impozáns Kodály-esttel zárták. A mester a cappella kórusműveinek sorát most Székely-fonja koronázta meg, neves szólóművészek közreműködésével.

 Ez év augusztusában rendezték meg a Kongresszusi Központban a Magyarok III. Világkongresszusát (a Magyarok Világszövetsége volt a házigazda). A világban szerteszóródott, mintegy hatmilliónyi magyar képviselőinek egyhetes tanácskozása volt ez. A megnyitó ünnepség egyetlen zenei eseménye a Vasas Kórus fellépése volt. Műsorán az eszmeileg éppen ide illő Kodály-mű, a Zrínyi szózat-a szerepelt. Magam is meghívottként vettem részt az eseményen. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy az együttest vezénylő Vass Lajos egészségi állapota legutóbbi találkozásunk óta milyen szembetűnően megrendült.

Egy hónappal ez után Szécsényben (Nógrád megye) rendezték meg a Kőrösi Csoma Sándor emlékünnepséget, amelyen a Vasas Kórus is szerepet vállalt. Vass Lajos 1984-ben komponált a cappella vegyeskarát énekelték, amelyet a szerző Magyari Lajos, erdélyi magyar költő és Kőrösi Csorna Sándor végrendeleteinek szövegéből idézett sorokra készített. Címe: Kőrösi Csoma Sándor üzenete. Másfél hónap múlva Vass Lajos kezéből kihullott a karmesteri pálca.

   

 

1992. november 6.

A kórus történetének krónikájában ez a dátum örökre gyászkeretben fog állni: meghalt Vass Lajos. Három évtizeden át volt a kórus barátja és mestere, művészeti vezetője és menedzsere, karmestere és a kórus repertoárját állandóan frissítő zeneszerzője. November 26-án a rákoskeresztúri temetőben kisértük őt utolsó útjára, ahol a ravatalozóban Mathias Rex oratóriumának hangjai szóltak. Tisztelői és barátai, pályatársai és tanítványai nevében két jóbarátja, Fodor András költő és Szokolay Sándor zeneszerző vett tőle búcsút meghatott szavakkal méltatva Vass Lajos életútját, emberségét és művészi nagyságát. Négy kórus énekelt ravatalánál: a Honvéd Művészegyüttes férfikara, a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a Debreceni Kántus és a székesfehérvári Kódály Zoltán gyermekkar. Zeneszerző évfolyamtársa (Kurtág György), aki nem lehetett jelen a temetésén, egy 16 taktusos kis lamentációval fejezte ki megrendülését a jóbarát elvesztése felett.

A következő napokban a napi sajtóban, a rádióban és a televízióban sokan tették a Vass Lajosról alkotott képünket még teljesebbé, megőrizve azt az emlékezet számára. Mind közül a legmegrázóbbnak tűnt nekem az az önvallomás, amelyet a Magyar Rádió (Bónis Ferenc rovata) rögzített vele nem sokkal halála előtt, s amelyet ez alkalomból a Bartók Rádió újra sugárzott.

 Mezey Gyula, aki évtizedeken át a kórusban Vass Lajos megbízható segítőtársa, korrepetitora volt, a nehéz napokban a gyorsan pergő eseményekről feljegyzést készített, mondván: nehogy utólag bármi kiperegjen az emlékezetemből!" Mezey feljegyzéséből vettük az alábbi részleteket, amelyek - úgy gondolom -, nem csak a kórus tagjai, hanem a „kívülállók" számára is még érzékletesebbé teszik: Vass Lajos halálával valójában milyen súlyos veszteség érte a Vasas Kórust.

 

„Takács Bélának kemény feladatot kellett teljesítenie, amikor november 6-án kénytelen volt a zenekar próbáját megszakítani, hogy bejelentse Vass Lajos halálhírét."      A hétfői kóruspróbán is az ő tiszte volt a gyászhír bejelentése. Döbbent csend, ám tudtuk, hogy az élet nem állhat meg. Ezt Lajos is így akarta volna. A tánckarral és a zenekarral egyik kedvenc zenénk, Kodály: Toborzójá-nak a felújításába fogtunk. Ez a zene azonban most nem illett ide. A kórus szinte jelre bevonult saját próbatermébe, ahol Doroszlay Éva javaslatára elénekeltünk egy tételt (a „Lakrimosát") a Requiemből. Somos Csaba vezényelte. Mindenki sírt. Így búcsúztattuk el mesterünket."

1992. Visszatérve az október 23-ra tervezett hangversenyükre, amely a Mátyás templomban zajlott le: Vass Lajos egyre romló egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy Kodály: Zrínyi szózat-át elvezényelje. Az eseményt csak a kórházból kisérhette nyomon. A templomban történtekről is érdemes Mezey Gyula feljegyzésé­ből egy részt idéznünk: „A Zrínyit a Bartók Kórussal énekeltük volna. A beéneklés után azonban a Bartók Kórus karnagya lemondta a vezénylést és a hangversenyt. Általános megdöbbenés... Én nem éreztem magam képesnek a beugrásra, hiszen az idő előrehaladottsága miatt már nem tudtuk volna a művet kellően elpróbálni... Közben a Bartók Kórus tagjai is eltávoztak, s mi bizony kevesen maradtunk ahhoz, hogy a feladatra egyedül vállalkozhassunk... Megérkezett Takács Béla, aki osztotta az aggályaimat, s ő is a lemondás mellett voksolt... Ám ekkor ott termett Baross Gábor, a KÓTA elnöke, aki erélyesen arra bíztatott, hogy próbáljam el a darabot, s ha a próba sikerül, énekeljük el egyedül a Zrínyit... A próba után kissé megnyugodtam, de az egészet még mindig 'hajmeresztőnek' tartottam... Pláne Sapszon Ferenc, Tardy László és Tillay Aurél produkciója után!... A kórus is nagyon zaklatott volt, ám éreztük, ha ez a fellépés elmarad, Lajos talán bele is. hal. Ezt pedig nem hagyhatjuk! Meg kell próbálnunk... És sikerült... Elsőnek Szokolay Sándor és Baross Gábor gratuláltak... Hazaérkezésem után 10 perccel megszólalt a telefon: Lajos jelentkezett a kórházból, s erőtlen hangján csak annyit mondott: 'Becsülöm a merészségedet. Büszke vagyok rád!'- Szavait soha nem fogom elfelejteni... Végül is a Zrínyit 48-an énekeltük el, két segítővel: Faragóné, Gabival és Soós Sanyival. Örök hála nekik!"

 1992. Mozart: Requiem-jét október 24-én, majd november 1-jén és december 4-én így - az eredeti tervtől eltérően - nem Vass Lajos, hanem a szintén beugró Reményi Károly - esztergomi karmester - vezényelte. A december 4-i előadás a Vasas Székházban már a Vass Lajosra emlékezés jegyében zajlott le.

 1993. S az élet valóban tovább ment a maga útján. Vass Lajos lelkes és kitűnő segítői (Mezey Gyula, Dömötör Zsuzsa, Somos Csaba és Boross Tibor) nem hagyták cserben az együttest. Az év folyamán a kórus gazdag, kész repertoárjából a legszebb, legértékesebb darabokat sorra műsorra tűzték a rendszeresen visszatérő fellépések színhelyein. Ezek közül csak néhányat említünk:

- Nemzeti Galéria: Mozart, Kodály, Szokolay és Vass Lajos műveit Mezey Gyula vezényelte.

- Kodály, Vass Lajos és Ujj Viktor Géza: Tavaszi fohász-című kompozícióját Diósgyőrben ugyancsak Mezey Gyula dirigálta­

- A múlt év végén a felújítandó művek listájára került: Mozart: C-dúr miséjét ez év végére sikerült befejezniük. Sorozatos bemutatásával mindenütt osztatlan elismerést arattak: a Lehel téri templomban (április 11.), a Rádióban egyenes adásban (április 17.) majd Szolnokon és Törökszentmiklóson (május 15-16-án).

1993. őszén Mozart: Requiem-je a Rezső-téri templomban hangzott el a kórus előadásában.

1993 december 4-én a Vasas Székházban Vass Lajos halálának egyéves évfordulójára gyűltek össze hívei, barátai és tanítványai, hogy emlékezzenek. Ebből az alkalomból a kórus Vass Lajos: Kőrösi Csoma Sándor üzenete és Kodály: Sirató ének-című alkotását énekelte, Mezey Gyula vezényletével.

Fodor András Kossuth-díjas költő „In memoriam v L."-című verse ezekben a napokban jelent meg a Hitel-Című lapban. Közvetlen személyes hangja miatt méltó arra, hogy megörökítsük a kórus krónikájában:

„A Dallas és a Panoráma közt telefonhívás. Vassné fénytelen hangján: tegnap, csütörtökön délután öt és hat óra közt,
férje, Lajos, átment a másvilágra. Mondhatná úgy is: eldőlt, mint szálfa.
Hisz tudta, sorsa menthetetlen, romlása vissza nem fordítható, de tartotta magát,
csak életről, csak gyógyulásról beszélt. Önérzetes bizakodása minden kételkedést elnémított. Az orvosok csodálva nézték, alig láttak ilyen
hatalmas önuralmat.
S mondták, kiengedik majd persze, a karmester urat,
hogy a Mátyás templomban hadd vezényelhesse el
- amire a Zrínyi szózata után annyira készült: -
Mozart Requiemjét.

De ahogy szerzőjének egykor, ez már neki se sikerült,"

Búza Barna, Kossuth-díjas szobrászművész az évfordulóra plakettet készített Vass Lajosról.

 

1994. február 18-án ismét gyászkeretes esemény akasztotta meg a kórus előre eltervezett programját: Váratlanul elhunyt Takács Béla, a művészegyüttes mindenki által tisztelt, szeretett fiatal igazgatója. Az újpesti temetőben Kodály: Esti dalával és Stabat materével vettek búcsút tőle, a kórus igaz barátjától és pártfogójától.

A tavaszi évad ígéretes két fellépése és a kórus művészeti vezetésének jövője szoros összefüggésben állt egymással: Vass Lajos két ifjú karvezető-asszisztense: Boross Tibor és Somos Csaba a Zeneakadémia nagytermében tartott diploma­koncertjén a Vasas Kórus felelősségteljes tisztet vállalt magára. A főiskola hivatalos kórusa helyett mindketten velük mutathatták be vizsgadarabjaikat. Boross Tibor Kodály: Este-című veretes művét, Somos Csaba Rossini: La passacaglia és Vass Lajos két a cappella művét, a Paul Verlaine versére írt Nocturne-t és a Weöres Sándor költeményére készült Varázsének-ét vezényelte. Mindkettőjük vizsgája remekül sikerült.

A Nemzeti Galériabeli szokásos fellépésükön ez alkalommal Costelei, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc, Petrovics Emil és Vass Lajos művei szólaltak meg, Mezey Gyula vezényletével.

Ez év márciusától Kispesten az ének-zene tagozatos és mozgásművészeti általános iskola Vass Lajos nevét viseli. A névadóünnepség keretében leplezték le az iskola előcsarnokában Solyki Lajos szobrászművész Vass Lajosról készített mellszobrát és emléktábláját, amely előtt a növendékek és a tanárok egy-egy szál virág elhelyezésé­vel tisztelegtek. A Vasas Kórus és Zenekar koszorút helyezett el. Az ünnepi koncerten, a szomszéd művelődési házban az iskola két énekkara (karvezetők: Mádi Beáta és Lellei Gáborné), tánccsoportja (tanár: Rábai Miklósné), a Vasas Szimfonikus Zenekar (kamagy: Dömötör Zsuzsa) és a Vasas Kórus (kamagy: Somos Csaba) adott színvonalas műsort. Ezen hangzott el Fodor András fentebb idézett verse: In memoriam Vass Lajos is.

A Vasas Kórus az idén is visszatérő szereplő volt a Régi Zeneakadémián. Most Farrant, Thompson, Puccini, Kodály, Petrovics Emil műveinek tapsolhatott a közönség.

 Úgy tűnt, a kórust balsors üldözi: Az utóbbi idők nagy veszteségei után, úgy látszott, még nem elég. A Vasas Kórus vezetői közül immár Kiss János-tól, a mindig jókedélyű, örök mosolygó titkárjuktól is végső búcsút kellett venniük. 1974 óta volt a kórus vezetőségi tagja, majd haláláig titkára.

   

   

A Vasas Székházban is két alkalommal rendeztek olyan műsort, amelynek keretében a Vasas Kórus is fellépett. Ezekre való utalással zárjuk a kórus utóbbi évtizedének eseménykrónikáját. A két műsor szerzői voltak: Lassus, Banchieri, Haydn, Schumann, Rossini, Passereau, Bartók és Vass Lajos.

VIII. Bemutatók, felújítások 1984 és 1994 között.

Leegyszerűsítve a választ a címben rejlő kérdésre, azt mondhatnánk, hogy az elmúlt tíz évben a kórus műsortára számos értékes kis- és nagyformátumú művel (klassziku­sokkal és maiakkal) bővült, gazdagodott. S ez igaz is lenne, hiszen ezáltal nem csak a művek választéka, hanem az egész repertoár értéke, színvonala is növekedett. Ám ez így túlságosan sommás jellemzés lenne. Ahhoz, hogy a tíz év alatt bemutatott, illetve felújított művek értékéről, az irodalomban elfoglalt rangjukról, színvonalukról reális értékítéletet alkothassunk, szükséges, hogy e művek legjavát, a jelentősebbeket feltűnésük időrendjében felsoroljuk és bemutassuk. Utalunk az alkalmakra is, ahol akár a kórus egyéni produkciójaként, akár más kórusok társaságában megszólaltak. Utóbbi esetben természetesen csak akkor, ha a közös kar vezénylői tisztét a Vasas Kórus karnagya látta el.

 Vass Lajos gazdag kórusköltészetéből az alábbi válogatásba csupán hármat, a különleges alkalmakra írottakat vettük be. Ám Vass Lajosnak, a zeneszerzőnek gondja volt rá, hogy kórusa repertoárját állandóan frissítse: témagazdagságát, formai és műfaji sokrétűségét, egyben praktikus hasznát is növelje. Ezért e fejezet végén összeállítást készítettünk Vass Lajos azon műveiből, amelyeket 1960 és 1992 között a Vasas Kórusával mutatott be, illetve tartott műsorán.

 - Farkas Ferenc-Ady Endre: A nyári délutánok,

- Bárdos Lajos-Pákolitz István: A jövő emberéhez és

- Szabó Ferenc-Petőfi: Farkasok dala.

Mindhárom mű 1985-ban Szombathelyen, az Országos Munkásdalos-találkozó ünnepi záróhangversenyén hangzott el.

- Vass Lajos-Török Elemér: Pásztor és sámándobok (ősbemutatója: 1987)

- Veress Sándor: Népdalszvit 1987-ben a Vándor Sándor Szemle keretében, az Almásy-téri Szabadidő Központban hangzott el.

- Rossini: Stabat mater. Először 1985 nyarán a Budavári Palotában hangzott el, majd ugyanabban az évben a Vasas Székházban, 1989-ben a Kongresszusi

Központban a vasas énekkarok gálaműsorán, s végül 1989 őszén Balatonfüreden szerepelt a kórus programjában.

 

- Liszt Ferenc: Koronázási misé-je 1987 decemberében a Kongresszusi Központ nagytermében szólalt meg.

- Orff, Carl: Carmina burana-ja 1987 márciusában ugyancsak a Kongresszusi Központban, de ezúttal a Tavaszi Fesztivál keretében a vasas énekkarok összkara­ként aratta legnagyobb sikerét, de egy héttel korábban Esztergomban is felhangzott már a vasas kórusok műsorán.

- Kodály: Háry János daljátékának koncertszerű előadása Pécsett, 1988-ban az Európa Cantat egyik szekciójában. A Vasas Kórus és hat külföldi vendégénekkar együtt tanulta meg, és a záróhangversenyen be is mutatta. A szekciót Vass Lajos vezette.

 - Kodály: Psalmus Hungaricus-a 1988 októberében a Fészek Klubban, a Kodály Társaság rendezésében meghirdetett előadás alkalmával. Előadó: Bónis Ferenc. Előadása címe: A magyar zsoltár születése. Közreműködött a Vasas Szimfonikus Zenekar.

 - Schütz, H.: Jauchzet dem Herrn, - 100. zsoltár-a 1988 novemberében hangzott el először a vasas kórusok közös hangversenyén, majd a Vasas Kórus előadásában a Vasas Székházban, ugyanez év decemberében, a kórus 85 éves jubileumán. 1990­ben a Mátyás templomban az Erlangen-i kórussal közös műsorban szerepelt újólag, s az utóbbi időben többször is, mint nyitószám szólalt meg a Vasas Kórus egyes hangversenyein.

 - Haydn, J.: Missa in tempore belli ("Paukermesse") 1989 szeptemberében a

Vasas Szimfonikus Zenekar jubileumának egyik kiemelkedő száma volt.

- Lully, J. B.: Te Deum, - kettős karra, hat szólamra és zenekarra. A darab 1990.

júniusában a Mátyás templomban az Erlangeni Siemens Kórussal közös hangver­seny egyik száma volt.

- Vass Lajos: Mathias Rex-oratóriumának 1990 augusztusában a Diósgyőri vár udvarán, Mátyás halálának 500. évfordulóján rendezett megemlékezésen volt az ősbemutatója. Egy hónappal később a Mátyás templomban került sor a mű megismétlésére.

- Kodály Zoltán: Stabat mater-ét 1991 májusában Pozsonyban és Nagyszombat­ban, -az első szlovákiai nemzetközi kórusfesztiválon énekelte a Vasas Kórus, közösen az ottani magyar tanítók énekkarával.

- Kodály Zoltán: Székelyfonója 1992 májusában, Székesfehérvárott, a vasas kórusok dalosünnepségének záróhangversenyén a közöskar előadásában hangzott el. Vezényelt: Vass Lajos.

- Vass Lajos-Magyari Lajos: Körösi Csoma Sándor üzenete-című kompozíciója 1992 szeptemberében, a Szécsényben (Nógrád megye) megrendezett Kőrösi Csoma Sándor emlékünnepségen, a szerző vezényletével hangzott el a Vasas Kórus előadásában. A művet Vass Lajos Berkesi Sándornak és a Debreceni Kántusnak ajánlotta.

- Mozart W. Requiem- e 1992 október 24-én, november 1-jén és december 4-én szólalt 2 esőadásában, ám már nem Vass Lajos, hanem a beugró Reményi Károly vezényletével. Utóbbin a Vasas Székházban ezzel a művel emlékeztek meg Vass Lajosról.

- Mozart, W. A.: C-dúr misé-je 1993 áprilisában a Lehel téri templomban hangzott el, Mezey Gyula vezényletével.

 

Fenti összeállítás kiegészítéseként két nagy Kodály-művet kell még megemlítenünk, amelyek ugyan nem az utolsó tíz évben tűntek fel először a kórus műsorán, ám mindkettő azóta is többször sikerszáma volt az együttesnek: a Mátrai képek és a Zrínyi szózata.

Különösen utóbbinak az útját érdemes nyomon követni: 1986 február, a Rádió 6-os stúdiójából egyenes adásban hangzott el. 1987 március, a Régi Zeneakadémián, Kodály Zoltán halálának 20. évfordulója volt az alkalom. 1988 októberében egy Vasas Székház-i hangversenyen hangzott el, míg ugyanaz év novemberében a vasas kórusok „Éneklő Magyarország" hangversenyének a reprezentatív száma volt. 1992 augusztusá­ban, a Kongresszusi Központban a Magyarok III. Világkongresszusának nyitóhangver­senyén az egyetlen zenei megnyilvánulás volt. Végül: 1992 októberében a Mátyás templomban hallhattuk a kórustól ezt a művet utoljára, de már nem Vass Lajos, hanem a beugró Mezey Gyula vezényletével.

Vass Lajos művek jegyzéke

IX. A Vasas Kórus repertoárján szereplő Vass Lajos művek jegyzéke
bemutatásuk időrendjében
1960 és 1992 között:

- Vasmunkások dicsérete, - G. Szabó László verse, vegyeskar-zenekarra.

Benedetto sia'1 giorno, - Petrarca, P. versére, a cappella vegyeskar. - Három betyárdal, - ballada, a cappella vegyeskarra. - Jövendölés, - Jókai Mór: A jövő század-című regénye előszavából. - Leánykérő, népdalfeldolgozás, hangszerkísérettel. - Kisszerenád, - Weöres Sándor versére, a cappella vegyeskarra.

- Gyászének. (Kodály Zoltán emlékére), népdal, a cappella vegyeskar. - Nocturne, - Paul Verlaine versére, magyar és francia szöveggel. - Varázsének, - Weöres Sándor versére.

Dalolj Vasas! - jelige, Dobronyi Erzsébet szövege, a kórus 70. születésnapjára. - Három magyarországi német népdal a Bakony vidékéről.


- Két magyarországi német népdal Solymárról.

- Pásztor és sámándobok, Török Elemére verseire, a cappella vegyeskarra.

- Hűség, - Csontos Vilmos verse, a cappella vegyeskarra.

- Mathias Rex, oratórium szólóhangokra, vegyeskarra és nagyzenekarra. - Biztató, - Koncsol László versére, a cappella vegyeskarra.

- Körösi Csoma Sándor üzenete, - Magyari Lajos szavaira, a cappella vegyeskarra. - Fehér lilomszál, - négy gyermekjátékdal nőikarra és kamaraegyüttesre.

X. Pár mondat a jubileumról, a Vasas Kórus névsora 1994-ben

A Vasas Kórus 1903 októberében alakult és kezdte meg működését. A 90 éves jubileum így valójában egy évvel ezelőtt lett volna esedékes. A sors szeszélye folytán azonban erre csak most, 1994 novemberében kerülhetett sor. A lényeg mégis az, hogy a kórus tagságának nem kellett lemondania az emlékezésről, a - nem is akármilyen - múlttal való szembenézésről. Hisszük, hogy az emlékezés erőt ad a jövőbe tekintéshez énekesnek, művészeti vezetőnek és a szakszervezet illetékes munkatár­sainak egyaránt.

 Az időcsúszásban az anyagiak és az ezzel járó szervezeti okok is szerepet játszottak, de a főok inkább az a súlyos személyi veszteség volt, amely sorozatban három kiváló vezető eltávozásával a kórust érte. Részben ez a magyarázata annak is, hogy a 90 éves jubileum viszonylag csendben, „szűk családi körben" zajlott le.

 A jubileumi kiadvány végén álljon itt a kórus jelenlegi teljes. névsora, azok nevei, akik nem tudtak belenyugodni, hogy a kórus szekere megrekedjen. Akik tudják és vallják, hogy az élet nem állhat meg, hogy a közelgő centenárium érdekében még sokat kell dolgozniuk, tanulniuk, hogy méltó módon produkálhassanak. Erre kötelezi őket a 90 éves múlt.

 

A kórus névsora 1994-ben

A kórus vezetősége (1994):

Elnök: Baboczky Istvánné

Elnökségi tagok: Baboczky Gábor és Szabó Árpádné
Karnagy, művészeti vezető: Somos Csaba
Másodkarnagy: Némedi Mária

Korrepetitor: Csathó Mónika

Szoprán:

Asztalos Ágnes
Baboczky Istvánné
B. Nagy Borbála
Erdélyi Attiláné '-' Fekete Zsuzsanna
Grúber Éva
Janivitsné, Marosi Kati
Molnár Klára
Őrsi Viktória
Szabóné, Kutassy Julianna
Szaniszlóné, Békássy Éva
Szeitz Mária
J' Tóth Boglárka
Tóth Lászlóné
Torma Judit
Verebes Andrásné
Décsi Krisztina
Rotár Gabriella
Hidvéghi Zsófia

Alt:

Babák Gabriella
Egyed Judit
Dienes Virág
Eleni Rentzou
Kerényiné, Takács Orsolya
Lantos Erika
Madarászné, Vajda Éva
Molnár Gabriella
Nagy Andrea
Nagy Imréné
Némethné, Mészáros Teréz
Pallagi Rózsa
Pálffy Csilla
Radványi Anita
Torma Rita
Kovácsné, Hadanics Jutka

Tenor:

Asztalos Tibor
Bartók Miklós
Fogarasi Zsolt
Homoródi Adorján
Ritter Antal
Somoskövi Éva
Teleki Zsolt
Tóth László

Basszus:

Bálint Győző szólamvezető
ifj. Szaniszló Győző
Baboczky Gábor
Csics György
Darabos Péter
Greiner Péter
Kizman Gyula
Martyán Lajos
Szaniszló Győző
Nagy Zoltán
Pócsai Gyula
Tóth Árpád
Tóth Gergő
Turcsányi Gyula
Urbán Rudolf
Varga Gábor

 


Készült a VASAS Művészegyüttes és Ifjúsági Ház kiadásában a 90 éves jubileum alkalmából megjelentetett kiadvány alapján